Martin Pistorius dél-afrikai
| Katalógusnév | Pistorius, Martin |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 2
Népszerű idézetek
Apa kivett a székből, felállított a homokban és bevonszolt a vízbe. A vízhez közeledve egyre jobban hatalmába kerített a félelem. Apa megérezhette rajtam, mennyire félek.
– Nyugalom, Martin! – biztatott rendületlenül, miközben a hullámok egyre magasabbra csaptak körülöttem
De hiába nyugtatott. Adrenalin-szintem az egekbe szökött. Teljesen védtelennek éreztem magam a hatalmas erejű vízzel szemben, amely ha úgy akarja, bármikor elragad.
Vonakodásom ellenére Apa még néhány lépéssel beljebb támogatott a vízbe.
– Nem lesz semmi baj! – ismételgette.
Én mégis szinte pánikba estem, amikor a hullámok összecsaptak a lábam körül. Most azonnal elsodor a tenger és megfulladok!
Ekkor Apa a fülemhez közelebb hajolva igyekezett túlharsogni a hullámok zaját:
– Szerinted hagynám, hogy megfulladj? Ennyi év után is azt hiszed, hagynám, hogy bajod essen? Itt vagyok, Martin. Foglak. Ne izgulj, nem lesz semmi bajod!
Akkor, ott, Apa erős, biztonságot adó karjában jöttem rá, hogy édesapám féltő szeretete még az óceánnál is hatalmasabb.
124. oldal, 25. fejezet - Hullámverés (Athenaeum, 2013)
Akivel szemben ugyanis sem másoknak, sem önmagának nincsenek elvárásai, az soha nem jut előbbre.
Ezalatt mindössze egyetlen személlyel beszélgettem: Istennel. Vele azonban nem képzeletben. Őt valóságos személynek tekintettem, akinek érezhető jelenléte bennem és körülöttem nyugalmat és biztonságot jelentett számomra. Mint ahogyan az észak-amerikai indiánok kommunikálnak a szellemeikkel, vagy ahogy a pogányok tisztelik a napot vagy az évszakokat, én is folyamatosan beszélgettem Istennel, hogy megleljem, mi lehet az értelme mindannak, ami velem történt és kértem, vegyen oltalmába. Az élet nagy dolgai nem kerültek szóba – filozófiai és hitvitákba nem bocsátkoztunk –, számomra mégis fontos volt ez a beszélgetés, hiszen van bennünk valami közös. Isten létére nem volt bizonyítékom, mégis hittem benne, mert tudtam, hogy valóban létezik. Ő ugyanezt tette velem. Az emberekkel ellentétben Istennek nem kellett bebizonyítanom, hogy létezem. Ő anélkül is tudta.
176. oldal
Létezik-e hatalmasabb erő, mint az anyai szeretet, amely faltörő kosként töri be a várak kapuját, és árként sodor el minden útjába eső akadályt?
20. fejezet - Merjetek álmodni!
Jól tudom, hogy az emberek naponta ezernyi döntést hoznak – gondosan mérlegelik, mit egyenek, mit vegyenek fel, hová menjenek, kivel találkozzanak –, én azonban lehet, hogy egyetlen dologban sem tudnék dönteni. Olyan ez, mintha egy sivatagban felnőtt gyerektől azt kérnék: ugorj a tengerbe!
A Frusztráció sziszegő, gonosz szipirtyó, ráadásul mindenevő is. A Félelmet csupán a gyomrodban érzed, a Magányt a hátadon cipeled, a Frusztráció azonban a mellkasodból indulva, a beleiden végighaladva az egész testedet birtokba veszi. Ha megfertőz, valamennyi molekulád reszket a dühtől.
88. oldal, 18. fejezet - A három fúria (Athenaeum, 2013)