Martin Ford

Ha van olyan, a számítógépes technológiát körüllengő mítosz, amellyel ideje lenne leszámolni, az az a közkeletű elképzelés, hogy a számítógép csak azt tudja megcsinálni, amire konkrétan beprogramozták. Amint láttuk, a gépitanulás-algoritmusok rutinszerűen rágják át magukat az adatokon, tárják fel a statisztikai összefüggéseket, és írják meg lényegében ezek alapján a maguk saját programját. De egyes esetekben a számítógépek még ennél is tovább mennek, és kezdenek befurakodni olyan területekre is, amelyekről szinte mindenki azt gondolja, hogy azok az emberi elme kizárólagos territóriumai: a gépek kezdik a kíváncsiság és a kreativítás jeleit mutatni.

126. oldal

Ha elfogadjuk azt, hogy a gazdaságunkban idővel egyre kevesebb munkavállalóra lesz szükség, akkor abból logikusan következik, hogy át kellene alakítani az adórendszert, és azt a munkajövedelem helyett a tőkejövedelemre alapozni. Jelenleg minden nagyobb programot, például az idősek támogatását, javarészt a munkavállalók után befizetett – a munkáltatót és a munkást egyaránt sújtó – adókból finanszíroznak. Ez az adórendszer jelentősen enyhíti azoknak a vállalkozásoknak az adóterheit, amelyek nem munkaerő-, hanem inkább tőke- vagy technológiaigényes ágazatokban működnek. Ezek a cégek boldogan élnek a piacok és az intézmények nyújtotta előnyökkel, miközben kibújnak a kötelezettségek alól, és nem járulnak hozzá azoknak a programoknak a támogatásához, amelyek a társadalom egésze számára kulcsfontosságúak. Mivel így a munkaerő-intenzív iparágakat és vállalkozásokat aránytalanul nagyobb adóterhek sújtják, ez újabb lökést ad ahhoz, hogy a humán munkaerőt, ahol és amikor csak lehet, automata rendszerekre cseréljék. Igy előbb-utóbb az egész rendszer fenntarthatatlanná válhat. Ezért kellene inkább áttérnünk egy olyan adórendszerre, amely többet követel a főként technológiára alapozó, kevés munkavállalót alkalmazó vállalkozásoktól.

301. oldal, 10. fejezet - Az új gazdasági paradigma (HVG, 2017)

Az Egyesült Államokban a politikai környezet olyannyira mérgezővé és megosztóvá vált, hogy még a leghagyományosabb gazdaságpoltikai kérdésekben is képtelenségnek tűnik egyezségre jutni. Ennek fényében könnyedén elvetünk bármilyen radikálisabb beavatkozással (például a garantált jövedelem bevezetésével) kapcsolatos párbeszédet, mondván, értelmetlen az egész. Érthető, miért vonzóbb kizárólag a kisebb és valószínűleg könyebben megvalósítható politikai intézkedésekre koncentrálni, amelyekkel meg lehet kapargatni kicsit a problémák felszínét, de így a nagyobb kihívások megtárgyalása egy bizonytalan, jövőbeni időpontra tolódik.
Ez azért nagyon veszélyes, mert az információtechnológia fejlődési ívének már rég nem az elején járunk, hamarosan az exponenciális görbe meredek szakaszába érünk. Felgyorsulnak az események, és a jövő már jóval azelőtt megérkezhet, hogy mi felkészültünk volna rá.

302. oldal, 10. fejezet - Az új gazdasági paradigma (HVG, 2017)

Mert a gépek maguk is munkásokká válnak, így munkaerő és a tőke teljesítőképessége közötti határvonal minden eddiginél jobban elhalványul majd.

12. oldal

Az egyetemen azért nem elvárás az elkötelezett munka, mert a munkahelyen sem lesz elvárás. A legtöbb munkakörben sokkal fontosabb, hogy az ember rendesen bejárjon és elvégezze, amit rábíznak, mint az, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson.

273. oldal

Végső soron arra a kérdésre, vajon eljön-e az a nap, amikor az okos gépek lepipálják az átlagembert, és átveszik tőle a gazdaság működéséhez szükséges feladatok java részét, a jövő technológiájának jellege adja majd meg a választ — és nem a gazdaság történetéből összeollózott leckék.

1960-ban az egészségügy az amerikai gazdaságnak még csak a 6%-át tette ki. 2013-ra ez az arány majdnem megháromszorozódott, megközelítve a 18%-ot. Ami pedig az Egyesült Államok egy főre jutó egészségügyi kiadásait illeti, annak mértéke még sokkal jelentősebb növekedést mutatott, és most már nagyjából a duplája annak, amennyit a többi iparosodott állam költ egészségügyre. Az elkövetkező időszakban az jelenti az egyik legnagyobb kockázatot, hogy a technológia hatása továbbra is asszimmetrikus lesz: szinte a gazdaság egészében csökkenti majd a béreket, és növeli a munkanélküliséget, ezzel párhuzamosan pedig az egészségügyi ellátás költségei is nőnek majd.

164. oldal

A CBS News-nak adott egyik interjújában az Egyesült Államok elnökétől megkérdezték, hogy vajon a közeljövőben sikerülhet-e enyhíteni a munkanélküliség kínzó problémáján."Nincsenek csodatévő megoldások – jött a válasz. – Már ahhoz is nagyon gyorsan kell futnunk, hogy egy helyben maradjunk." […] „egyszerre kell megoldást találnunk a technológiai fejlődés miatt a munkaerőpiacról kihajított idősebb munkavállalók és a piacra lépő fiatalok számára” […] túl sokan lépnek be a munkaerőpiacra és túl sok a gép, amely szükségtelenné teszi az emberek munkáját."
[John F. Kennedy, 1963. szeptember 2.]

271. oldal

Az, hogy a munkavállalók egyre kisebb arányban részesednek a nemzeti jövedelemből, messzen nem csak az Egyesült Államokra jellemző tendencia. 2013 júniusában megjelent tanulmányukban két közgazdász – a chicagói üzleti iskola, a Booth School of Business tanárai, Loukas Karabarbounis és Brent Neiman – 56 ország adatait elemezte, és azt találta, hogy ezek közül 38 országban jelentősen csökkent a munkavállalók részesedése a nemzeti jövedelemből. A szerzők kutatásából konkrétan az derült ki, hogy a vizsgált 10 éves időszakban Japán, Kanada, Franciaország, Olaszország, Németország és Kína esetében nagyobb is volt ez a csökkenés, mint az Egyesült Államokban. Kínában – abban az országban, amelyről a legtöbben hisszük, elszipkázza az összes termelői munkát – különösen meredek volt a zuhanás: a részesedés háromszor gyorsabban esett, mint az USA-ban.

58-59. oldal

Koza szerint a genetikus algoritmusoknak van egy komoly előnye az emberekkel szemben: nem korlátozzák őket prekoncepciók, vagyis nagyobb valószínűséggel állnak elő nem szokványos megoldásokkal.

129. oldal