!

Maróti Lajos magyar

KatalógusnévMaróti Lajos

Könyvei 11

Maróti Lajos: Tücsök Tóni
Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete
Maróti Lajos: Hippi akvárium
Maróti Lajos: A kolostor
Maróti Lajos: A világtalan
Maróti Lajos: Az állam
Maróti Lajos: Villódzó fények énekelnek
Maróti Lajos: Pantomim
Maróti Lajos: Közéletrajz
Maróti Lajos: A számkivetett

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Szépirodalmi Zsebkönyvtár Szépirodalmi · A Színház folyóirat drámamellékletei Színház Alapítvány · Pallas könyvek Pallas Stúdió

Fordításai 5

Jevgenyij Jevtusenko: Ébredő város
Elbert János (szerk.): Várj reám
Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: A haza füstje
András László (szerk.): Hispánia, Hispánia…
Belia György (szerk.): Ébredő Afrika

Antológiák 6

Kardos György (szerk.): Rivalda 72-73
Kardos György (szerk.): Rivalda 81-82
Mezei András (szerk.): Ditirambus a nőkhöz
Nádor Tamás: 33x10
Imre Katalin – Jovánovics Miklós – Györe Imre (szerk.): Tűz-tánc
Darázs Endre – Györe Imre – Imre Katalin (szerk.): Tűz-tánc

Népszerű idézetek

sztimi53>!

Liszt a milánói Scala előtt bóklászik, megnézi magának a híres épületet, aztán igyekszik tovább… mígnem fölfedezi az elegáns üzletet, amely fölött megfelelő tábla hirdeti a híres zeneműkiadó nevét: RICORDI. Belép az üzletbe, ahol a kottaárusító pultokon kívül megtalálható a szokásos zenesarok, zongorával… A személyzet, de maga a tulajdonos is a vevőkkel van elfoglalva, Liszttel senki sem törődik, hát odaül a zongorához. Pár taktus után a főnök fölkapja a fejét az eladópultnál.
– Ez Liszt, vagy maga az ördög…

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
1 hozzászólás
sztimi53>!

Huszonötezer forintot küldtem az árvízkárosult honfitársaimnak! Huszonötezret! És büszke vagyok rá, hogy ezt a pénzt a bécsiek zsebéből muzsikáltam ki a magyaroknak!

1 hozzászólás
Cicu>!

Liszt fölolvas egy frissen készült fogalmazványból.
– „Ó, én távoli, vad hazám! Ismeretlen barátaim! Távoli és nagy családom! Fájdalmak kiáltása hozzád visszavezetett, megszégyenítve hajtom le a fejemet, hogy téged oly soká feledni tudtalak…"
Felnéz Marie-ra, tőle vár kritikát, pontosabban elismerést. Marie azonban halkan fintorog.
– Szólamok! Ugyan, mit tud maga arról a távoli, vad hazáról? A semminél is kevesebbet. Ha megszólítják, nem érti, egy mukkot sem tud magyarul.
– Attól én még magyar vagyok.

Kapcsolódó szócikkek: Liszt Ferenc
Boglárka_Madar>!

Hotel Union…
…majd belép a szálloda halljába, ahol a döbbent tulajdonossal épp a nadrágos, nyakkendős, rövidre nyírt hajú, szivarozó George Sand osztozkodik (mellette két gyereke, a tíz év körüli Maurice és a pár évvel fiatalabb kislánya, Solange; és teméntelen útipoggyász):
– Tizenhármasban lakunk? Épp a tizenhármas! Gyerünk!
Sand hahotázik, s srácaival fölviharzik a lépcsőn, a fogadós elképedten méregeti a kezében felejtődött bejelentőlapot:
„Az utasok neve: Pifföel család
Lakóhelyük: a természet
Honnét jöttek: Istentől
Hova mennek: az égbe
Születésük helye: Európa
Foglalkozásuk: világcsavargók
Kiállította: a közvélemény „
Még olvas, amikor az első emeletről észveszejtő zajongás árad lefelé – Lisztek és Sand találkozásának viharos hangjai. A szállodás a két keze közé fogja a fejét…

2 hozzászólás
Cicu>!

– Nézze, mit írnak a lapok! Magyarországon Pestet a szennyes ár letörölte a föld színéről! Megszámlálhatatlan ezer földönfutó, nyomorult…
– Hát… szomorú.
– Nem érti? Ezek az én honfitársaim… Mit gondol, ha betoppannék Bécsbe… biztos az egész város hallani szeretné az egykori csodagyereket! Két koncert, az egyik az árvízkárosultak javára, a másik a költségeim fedezésére –

Cicu>!

„Szükségesnek tartom fölhívni őmagasságaik figyelmét: ha Liszt Ferencet az Udvarba meghívni kegyeskednek is, nem tanácsolom kitüntetni őt a császári és királyi udvari zenész címmel, tekintve kapcsolatát a veszedelmes Lamennais abbéval, madame Dudevant-nal, aki George Sand álnév alatt több igen ártalmas szellemű munkát adott ki. Továbbá: fent említett Liszt házasságtörő szerelmi viszonyt folytat d'Agoult grófnéval. Könnyelmű, hiú, művészi értékét leszámítva teljesen jelentéktelen fiatalember. Gróf Sedlnitzky rendőrminiszter."

4 hozzászólás
Cicu>!

– Hírül hozták, hogy a cár őfelsége nem jön el. Tulajdonképpen nem értem…
– Állítólag úgy nyilatkozott önről, hogy nem szereti a hosszú haja meg a politikai nézetei miatt…
– A hajamat Párizsban növesztettem meg, és csak ott vagyok hajlandó lenyíratni! Politikai nézeteim pedig nincsenek, nem lévén háromszázezer katonám a felfogásom megtámogatására…
A terem felpattan, a cárné és kísérete vonul be, a tömeg a cári himnuszt énekli, a cárné elfoglalja a helyét… Liszt megnézi az óráját, lerobog az erkélyről, átfurakszik a hallgatóság között az emelvényhez, de nem a lépcsőn megy fel, egyszerűen fölugrik, lerángatja kezéről a glaszékesztyűt, behajítja a zongora alá, mind a négy irányba meghajol: hatalmas taps dübörög, Liszt végre leül az egyik zongorához, s a Tell Vilmos-nyitány zongoraátiratába kezd.

imma P>!

„Nohát mit kérsz kislányom?”
Faggatta a herceg.
„Csokoládé kell nekem,
málnaszörpös serleg…"
De erre már mindenki
rosszallóan nézett.
Pusztán csokoládéból
a tündér sem él meg.

Cicu>!

– Ha valaki nem lángelme, legalább jótékonyság legyen benne!

Boglárka_Madar>!

Lehet, mon pére, hogy ő nem az, akire nekem igazán szükségem lenne; de mindenképpen az, aki nélkül nem tudok létezni…

110. oldal

1 hozzászólás