Marno János magyar
1949. március 3. (Budapest) –
Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Marno János |
---|---|
Nem | férfi |
@http://www.facebook.com/pages/Marno-János/242160652468286 | |
DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/marno-janos |
Könyvei 17
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Kozmosz Könyvek elsőkötetes költői Kozmosz Könyvek · Élő irodalom Jelenkor
Fordításai 3
Antológiák 21
Róla szóló könyvek 4
Népszerű idézetek
[…] mi
magyarok sötétebben látjuk a jövőt még
a jelennél is, s ezért megszállottan fordulunk olykor
a múltba […]
83-84. oldal, Szárazsirató
gyalogosan sérülésmentesen magamba zuhanhatok (egoizmusom nem lóg ki)
"Sírgörcs", 116. oldal
Marno János: Az anarchia szórendje kisprózák
[…] A FEKETE
Alcíme: egy szín története, más szóval, hogy van azért ebben
is valami vidám – mintha kedélyünk azon múlna, hogy
történik-e valami egyáltalán. És ha nem, és nem és
nem, akkor fölmerül lassan a kérdés, mint egy bója:
élünk-e? És ha eztán sem történik velünk semmi,
akkortól a kérdésnek mosódik el az értelme.
86. oldal, Szárazsirató
Mint aki, vesztére
újra meg újra behatol magába, míg
végre ott is reked.
41. oldal, Nárcisz az életben
Eláruljuk
a fát, amellyel jó volt szót váltanunk
estében az éjjel, és most tolhatjuk
az öklünket a szánkba, felkívánva
azt is, ami merő gyötrelem. Aztán
mégis marad minden a maga testében,
hivatkozván Freudra, állkapcsára, mely
magát feszegetve puhatolta folyvást
magánvalóit az énnek. Mert magán-
kívül könnyebbül a lélek. Mintha csak
mennénk szembe magunkkal egy sétányon,
rázkódó öklünkkel a szánkban, vagy árva
ujjunk gyanánt, a nyelvünkbe pólyálva.
11. oldal
Búcsúzóban
„Leejtettem.
Felejtettem.”
(Metafizika – Isaac Newton emlékének)
Nárcisznál a Szellem, mely hol benne,
hol egy képmásában öltött testet,
vagy nyíltabban szólva: kétségbeesett,
s most visszavonulna. Neheztelésre
mégse gondoljon az ember, gondoljon
azonban újabb esélyre, melyben
a zuhanása értelmet nyerhet.
Egy szoborra, mely nem jelent több’ terhet,
ha helyét átszakítva már a nyelvén
termett; lemondóban a behatolás
kivételes öröméről, s felejtvén
palackját, mielőtt összeroppanna.
13. oldal