Marko Kloos német
Katalógusnév | Kloos, Marko |
---|
Képek 1
Könyvei 21
Kapcsolódó sorozatok: Frontvonalak · Frontlines angol · The Palladium Wars angol · Frontlines: Evolution angol · Összes sorozat »
Antológiák 1
Népszerű idézetek
– „Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.” – szavalta.
– Ezt meg honnan vette? – kérdeztem.
– Ó, egy régi regényből , amely közel áll a szívemhez. Orkok, tündék meg kalandok, ilyesmi.
66. oldal
Elképesztő, hogy milyen civilizáltak tudunk lenni, ha már nem maradt semmi, amiért szétlőhetnénk egymást.
20. fejezet: Kihajózás
Valójában a hadviselés nem változott túl sokat, mióta az ük-ük-üknagyapáink olyan helyeken mészárolták egymást, mint Gettysburg, a Somme völgye, Normandia vagy Bagdad. Még most is leginkább arról szól, hogy bepánikolt puskás férfiak megrohannak helyeket, amelyeket más bepánikolt puskás férfiak próbálnak megvédeni.
106. oldal, 10. fejezet: Csata a Szíriusz Ad-n
– Közeledő hajók, itt Vigdís Magnusdotír kapitány az ICGV Odinnról. Azonosítsák magukat, különben tüzet nyitunk.
– ICGV? – kérdezte Fallon törzszászlós.
– Az izlandi parti őrség hajója – segítettem ki.
– Izland? Azt sem tudtam, hogy van űrhajóflottájuk.
– Mert igazából nincs is. Van két-három magaspályás járőrhajójuk. Semmi olyan, amivel akár csak meg tudnának közelíteni egy Alcubierre-járatot.
– És ő fenyeget bennünket azzal a bádogladikkal? – A törzszászlós elmosolyodott. – Nem mondom, van vér a pucájában.
– Ó, az izlandiak kőkemény harcosok. A lelkük mélyén mind vikingek. Egy szemernyi kétségem sincs, hogy tüzet nyitnak, ha nem válaszolunk időben.
263. oldal, 23. fejezet: Ez lehet az a nap
A kávé felét két harapás szendvics kíséretében már elszopogattam, amikor Dimitrij beballagott az altiszti étkezdébe. Meglátott, ahogy magányosan üldögélek az egyik sarokban, erre odajött hozzám. Egy palack volt a kezében, ezt az asztalra tette, pont elém, miközben maga is leült.
– Ajándék – közölte – Kijev lepárlójából.
– Mi ez? – kérdeztem. Az anyag az üvegben átlátszónak és ártatlannak tűnt, akár a csapvíz.
– Erjesztménypárlat.
– Pontosan mit is erjesztettetek?
– Azt bölcsebb nem kérdezni – felelte Dimitrij. Hüvelykujjával lepattintotta a műanyag kupakot a palackról, és egy keveset a kávémba löttyintett, mielőtt elkaphattam volna a bögrémet. – Próbáld ki. Annyira nem rossz.
– A hordozótokon tényleg van egy lepárló?
– Orosz hajó. Nem találsz sinorusz flottában egyetlen olyan orosz hajó sem, amelyen nincs egy-két olyan mérnök, aki ne tudná, hogyan kell tökéletes italt csinálni, teljes titokban.
203. oldal, 16. fejezet: Kis fogaskerekek a darálóban
Talán mégis fejlődőképes faj vagyunk, most, hogy a kipusztulásunkkal nézünk farkasszemet.
1. fejezet: Fomalhaut B
– Hiszel a halál utáni életben? – kérdeztem, mire elnevette magát.
– Szép gondolat, de nem. Bár van pár, ami azért bejön. Az a viking szar. Valhalla?
– Ahová a bátrak kerülnek a haláluk után – feleltem. – Egész nap csatáznak, egész éjjel mulatnak.
– Ez azért nem hangzik olyan rosszul. Remélem, ide osztanak be, nem abba a tisztítótüzes marhaságba.
272. oldal, 23. fejezet: Ez lehet az a nap.
– Van ezen te imperialista hadihajódon hely, ahol valami kaját lehet vételezni? – kérdezte.
– Van. Bár valószínű, hogy be kell érned szendviccsel és kávéval, ha épp nem most van kajaidő.
– A kávé haraso – felelte Dimitrij. – És talán szendvics sem lesz szar.
– Akkor menjünk. Az étkezde egy fedélzettel feljebb van.
Mi vagyunk a sereg. Ez a feladatunk. A Nemzetközösség – az emberiség – nagyon nagy szarban van, és mi vagyunk azok, akiknek lapátjuk van. A gond csak az, hogy a szarhalom gigantikus, a lapátjaink viszont nagyon kicsik.
17. oldal