Mark Logue

Amikor a hercegné akkor jelent meg egy étkezésen, amikor már mindenki leült, a király azt mormolta: „Nem késtél, drágám. Nyilván mi foglaltunk helyet túl korán.”

78. oldal

Egyszer egy sznob szomszéd kurta levelet küldött Logue-nak, hogy látogatója a jövőben ne parkoljon az ő háza előtt. Az ausztrál azt válaszolta, majd szól a királyi hercegnek, hogy máshol állítsa le a kocsiját. A hangnem azonnal megváltozott: „Ó, ne, ne, a legnagyobb örömömre szolgálna, ha őfelsége továbbra is előttem méltóztatná hagyni az autót!”

90. oldal

A királyné vasárnap 5:30-kor kelt, eltökélten, hogy utoljára kényelmesen megfürdik és megteázik egy olyan országban, ahol még béke van.

32. oldal

Helytelen elképzelés, hogy a sietség haladást jelent, holott valójában helytelen energiafelhasználást jelent, és ellensége a szépségnek.

121. oldal :írta Logue

Ezután Valentine vacsorázni vitte a szüleit egy étterembe, amelyet Myrtle „magyarnak” írt le. Amióta kitört a háború, először jártak itt, és a zenekar Myrtle összes kedvencét eljátszotta.

210. oldal

A hang nem csupán a személyiséget jelzi megbízhatóan, de a fizikai állapotot is.

121. oldal

A király gondjait tetézte az egykori VIII. Eduárdhoz, a mostani windsori herceghez fűződő, egyre tüskésebb viszonya.

86. oldal

Az értekezlet végén a király váratlanul felállt, a katedrához lépett, és papírok nélkül rövid beszédet mondott, amelyben sok sikert kívánt a partraszállásban részt vevőknek.

244. oldal

Egyszer egy sznob szomszéd kurta levelet küldött Louge-nak, hogy látogatója a jövőben ne parkoljon az ő háza előtt. Az ausztrál azt válaszolta, majd szól a király heecegnek, hogy máshol állítsa le a kocsiját. A hangnem azonnal megváltozott: „Ó, ne, ne; a legnagyobb örömömre szolgálna, ha őfelsége továbbra is előttem méltóztatná hagy az autót!”

90. oldal

Az utóbb „dunkerque-i szellemnek” leírt jelenség tökéletesen tükrözte azt az elszántságot, amivel Nagy-Britannia népe összefogott a nemzeti vészhelyzet és megpróbáltatás ilyen pillanataiban. De bármilyen kimagasló volt is a hősiesség és bármilyen rendkívüli egyik-másik megmenekülés, nem lehetett elkendőzni azt a tényt, hogy Dunkerque nem volt győzelem. Ellenkezőleg: mint Churchill mondta minisztereinek négyszemközt, ez volt „a legnagyobb brit katonai vereség évszázadok óta”.

120. oldal