Marjai Imre magyar
1912. június 14. –
Katalógusnév | Marjai Imre |
---|
Könyvei 10
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Természetbúvárok Könyvespolca Móra · Hobbi Móra
Illusztrálásai 4
Antológiák 1
Népszerű idézetek
1690 és 1692 között Engelbert Kaempfer német orvos a Holland Kelet-Indiai Társaság küldöttségének kíséretében tartózkodott Japánban. Élményeiről készített írása a legrégebbi és sokáig a legátfogóbb ismertető maradt Japánról. Kaempfer szemléltetően írja le a japán élet furcsaságait, egyebek között a holland küldöttség fogadását a függöny mögött láthatatlanul trónoló Csinadzsoszikó császár előtt: "Legelsőbben mindannyiunknak japán módra, vagyis egészen a földig hajtott fejjel a teremnek azon oldala felé kellett csúsznunk, ahol a császár ült, hogy kifejezzük hódolatunkat… Ezután mindenkinek kérdéseket tettek fel, hogy milyen idősek vagyunk, és mi a nevünk. Vezetőnknek ilyen kérdésekre kellett válaszolnia: milyen messze van Hollandia Batáviától, és hogy melyik a hatalmasabb: Batávia katonai parancsnoka vagy a hollandiai kormányzó herceg. Tőlem azt kérdezték, hogy melyik külső és belső betegségeket tartom a legveszélyesebbeknek, továbbá, hogy én, mint ahogy azt a kínai orvosok már évszázadok óta teszik, kísérletezek-e a hosszú élet elixírjével, avagy netán más európai orvosok már meg is találták azt. ˙[…] A kérdések után azt követelték tőlünk, hogy csináljunk mindenféle bohóckodást, amik egy részét már el is felejtettem. Fel kellett állnunk, ide-oda sétálnunk, egymás felé meghajolnunk, aztán táncolnunk; megjátszottuk a részeg embert, japánul dadogtunk, hollandusul és németül olvastunk, énekeltünk etc… Miután ez a majomkodás jó két óra hosszat eltartott, mindegyikünk elé egy-egy kis asztalkát helyeztek, rajta apró húsdarabkákkal. Végül felszólítottak bennünket, hogy vegyül fel köpenyünket, és vegyünk búcsút, amit mi késedelem nélkül meg is tettünk.
48-49. oldal
Stanley így mondta el a nevezetes találkozás történetét:
„Amikor lassan közeledtem hozzá, észrevettem, hogy arca sápadt és megviselt. Szakálla már egészen megszürkült. Aranyzsinóros, kékes színű, napszítta sapkát, vörös ujjas mellényt és szürke nadrágot viselt … Legszívesebben a nyakába ugrottam volna; csak éppen nem tudtam, hogy ő, a vérbeli angol, hogyan fogadná ezt tőlem. Én tehát azt tettem, amit a gyávaságom és álbüszkeségem diktált: lassú méltósággal hozzáléptem, megemeltem a kalapom, és ezt mondtam:
– Doktor Livingstone, ha nem tévedek.
– Igen – válaszolt barátságos mosollyal, miközben könnyedén megbillentette a sapkáját … Szívélyesen megráztuk egymás kezét, és én hangosan így szóltam:
– Hálát adok Istennek, Doktor, mert megadatott, hogy láthassam Önt!
Mire ő így válaszolt:
– Én pedig hálás vagyok, hogy itt üdvözölhetem Önt!
Ezután az őt körülvevő arabokhoz fordultam, és mintegy válaszképpen üdvözlő szavukra, kalapot emeltem előttük …”
87. oldal
„1893-ban a chicagói világkiállítás alkalmából Norvégiaelkészítette a gokstadi drakar pontos rekonstrukcióját, és ez- akárcsak a spanyolok rekonstruált Santa Mariaja-átvitorlázott az Atlanti-óceánon.”
„Mint érdekességet érdemes feljegyezni, hogy a Viking a chicagói világkiállításról hazatérőben 1893 novemberében a Biscayai-öbölen viharba került és elsüllyedt. Legénységét a magyar Deák gőzös mentette meg.”
157. oldal
Az európai történet egyik legszínesebb, egyben legellentmondásosabb korszaka a 10-13. század. Szokás ezt az időszakot „lovagkornak” is nevezni, noha ennek csupán végleges kialakulása és virágkora esik erre az időre. A következő évszázadokban a lovagkor eszméjének csillogása megfakult, tartalma felhígult vagy szűkebb működési területen, a társadalom új követelményeinek megfelelően korszerűsödött
(első mondat)