!

Mariolina Venezia

Könyvei 2

Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok
Mariolina Venezia: Mille anni che sto qui

Népszerű alkotóértékelések

>!
Agymanó

Mariolina Venezia

Imádtam a stílusát! Fantasztikus történetet hozott létre, ami számomra letehetetlen volt!


Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

A romantikus regények iránti vonzódást Angelica néni plántálta belé, aki megszállott könyvmoly volt, és pontosan ezért nem sikerült férjet találnia.

78. oldal

9 hozzászólás
>!
mandarina

Attól a naptól fogva minden héten visszatértek a könyvesboltba. Visszavitték az elolvasott könyvet, eladták, és az árán vettek egy másikat. Ha pedig a régi könyvért kapott pénz nem volt elég, Rocco az anyjától kapott tojással pótolta ki az árát.
A könyveken keresztül egy számukra addig elképzelhetetlen világ tárult fel a szemük előtt, amelyben nem volt kevesebb szenvedés, mint az ő életükben, de abban a világban remény is volt, vagy értelem, vagy legalább a változás lehetősége. Ez a világfelfogás teljesen új volt számukra, és végtelen lehetőségeket nyitott meg előttük, egyszersmind azonban megfosztotta őket minden biztos kapaszkodótól is. Így aztán úgy vergődtek át a kamaszkorukon, mint egy kisiklott vonat, kétségbeesetten próbálták legyűrni azt a távolságot, amely végleg elválaszthatta őket a külvilágtól, legalábbis az őket körülvevő világtól.

172. oldal

>!
Szelén P

Voltak napok, amikor egy hirtelen támadt tarka szellő felkavarta a port, és alatta minden lassan megemelkedett, akár a letakart kenyértészta. Feltámadt a múlt és a régen történt dolgok hömpölygésében felrémlett a jövő. Ilyenkor az ajtók alatt besurranó szél a meg nem született csecsemők gőgicsélését idézte, mely úgy fonta körül az asszonyok bokáját, mint valami láthtatalan hurok, szinte botladoztak tőle. Meg-megzörrentek az ablaküvegek. A kannákban megaludt a tej. A férfiak félregombolták az ingüket, és a kislányokből ilyenkor lett nagylány.

(első mondat)

>!
Szelén P

…a boldogságot arrafelé sosem becsülték olyan sokra, mint kellett volna. A boldogtalanság stabilabb, biztosabb, és végső soron mutatósabb volt, de ezt nem mondhatta ki nyíltan, mivel Colino tett kenyeret az asztalra, sőt olykor még húst is hozott, amit a kabátja alá dugott, hogy ne bántsa meg a falubelieket.

111. oldal

>!
Szelén P

– Úgy érzem, már ezer éve itt vagyok – mondta egy reggel, amikor megitta a tejeskávéját. – Pedig már mennyire elegem van! Úgy unom, mindig ugyanaz a nóta! Az a mennybéli is, hogy rohadna meg ott fenn, kihúzhatta a nevemet a listáról, nem akar magához szólítani. Pedig én mindig valami újra vágytam. Na hiszen! Nézz rám, mi lett belőlem, ki gondolta volna annak idején, jaj de szerencsétlen vagyok.

336. oldal (Candida)

>!
Corinna

Sok mindent elveszíthetünk, de vajon hol az a pont, amikor már önmagunkat is elveszítjük?

309. oldal

>!
Szelén P

Giuseppe az ágyához hívta Lukreziát és megeskette, hogy taníttatni fogja a gyerekeket. Lukrezia szavát adta neki, aztán amikor az ura meghalt, hadat üzent az úristennek.

120. oldal

>!
Szelén P

…Így esett meg, hogy bár nem számítottak rá, megfogant Angelika, aki Concetta és don Francesco leányai közül a legszebb volt, ami nem is csoda, hiszen mindig az összeaszott szőlőszemekből lesz a legédesebb bor.

62. oldal

>!
Szelén P

Ő is már rég kirúgta maga alól azt a földet, de most, látva a pusztulását, megrendült, és könny nélkül, némán meggyászolta.

341. (utolsó mondat)