!

Marguerite Duras francia

1914. április 4. (Saigon) – 1996. március 3. (Párizs)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 7 film

Teljes névMarguerite Donnadieu
Nem

Képek 2

Könyvei 26

Marguerite Duras: A szerető
Marguerite Duras: Oroszlánszáj
Marguerite Duras: A tér / Nyáron, este fél tizenegykor
Marguerite Duras: Az észak-kínai szerető
Marguerite Duras: Fájdalom
Marguerite Duras: Naphosszat a fákon
Marguerite Duras: Az alkonzul
Marguerite Duras: L'Amant
Marguerite Duras: Moderato Cantabile
Marguerite Duras: Un barrage contre le Pacifique

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár Európa · Horizont könyvek Kriterion · Magvető Világkönyvtár Magvető

Antológiák 1

A halál betegsége

Róla szóló könyvek 2

Leslie Hill: Marguerite Duras: Apocalyptic Desires
Laure Adler: Marguerite Duras: A Life

Népszerű alkotóértékelések

Ottivilága>!

Marguerite Duras

Duras könyveit többször olvastam már újra és mindig ugyanolyan erővel hatnak rám. Ez nagyon ritka. Általában függ attól az élmény, hogy milyen életszakaszban, hány évesen olvasom.

Duras az egyik legkegyetlenebb író. Nem fizikai értelemben kegyetlenek a jelenetek, hanem az őszinteségük. Az az őszinteség, ami nem kertel, nem szépít, már szinte fáj. Legyen szó a családról ("A család kőből van, megkövült sáncai bevehetetlenek. Mindennap hóhéroljuk egymást, mindennap ölni akarunk") vagy saját magáról ("A kéjsóvár lány minden este a mocskos kínai milliomossal simogattatja a testét")
Lehet, hogy ezért hat rám mindig. Az őszinteség nem tetszik mindenkinek, de mindig megvan az ereje.


Népszerű idézetek

Szédültnapraforgó P>!

Tudom, hogy nem a ruhától függ, hogy a nők szépek-e, nem is az ápoltságtól, nem a piperecikkek vagy a cicomák árától, ritkaságától. Már sejtem, hogy máshol a rejtély nyitja. De hogy hol, még nem tudom. Csak azt, hogy nem ott, ahol a nők hiszik.

inka0507>!

Évekkel a háború után, házasságok, gyerekek, válások, könyvek után, a férfi Párizsba jött a feleségével. Felhívta telefonon. Én vagyok. Ő rögtön megismerte a hangját. A férfi ezt mondta: csak a hangját akartam hallani. Ő meg ezt: én vagyok, jó reggelt! A férfi gátlásos volt, ugyanúgy félt, mint régen. A hangja elcsuklott. Ő meg azonnal felismerte a kínai akcentust. A férfi tudta, hogy könyveket ír, a lány anyja mondta neki, akivel Saigonban találkozott. Azt is tudta, mi történt a kisebbik bátyjával, átérezte a szomorúságát. Aztán a férfi már nem tudott mit mondani. Végül mégis kimondta. Azt mondta, hogy ő semmit sem változott, még mindig szereti, hogy képtelen elfojtani magában ezt a szerelmet, hogy szeretni fogja, amíg csak él.

1 hozzászólás
Bélabá>!

Az égetett cukor illata terjeng a szobában, a pörkölt földimogyoró, a kínai levesek, pecsenyék, füvek, a jázmin, a por, a tömjén meg a parázsló faszén szaga, mert a tüzet is a kosárban hozzák-viszik, árulják utcahosszat, a város szaga olyan, mint a vadonban megbúvó falvaké, mint az erdőé.

Timosz>!

Azt hiszem már be merem vallani, hogy egy kicsit szeretnék meghalni. A halál összefonódik az életemmel. Azt hiszem homályosan vágyom a magányra, pedig most jövök rá, csak azóta nem vagyok egyedül, hogy magam mögött hagytam a gyerekkort…

Ákos_Tóth I>!

(…) csendes őrülteket őrizget egy falu. Egész addig, míg be nem üt a katasztrófa.

35. oldal, I. (Európa, 1978)

Szelén>!

Az írás akkoriban még erkölcsi tett volt. Ma már, azt hiszem, legtöbbször nincs semmi értéke. Ennek néha tudatában is vagyok: ha már, mindent összevéve, nem a hiúság hajt minket, nem ér az írás egy fabatkát sem.

dokijano>!

Maga jobb szereti, ha por van?
– Jobb, ha tisztaság van, nem?
De maga melyiket szereti jobban?
– A tisztaság sok helyet foglalt el a házban, túl sokat.
Valami másnak foglalta el a helyét?
– Talán.
Minek? Mondja az első szót, ami eszébe jut.
– Az időnek?
A tisztaság az idő elől foglalta el a helyet, erről van szó?
– Erről.
És a finom konyha?
– Még több helyet foglalt el, mint a tisztaság.

104. oldal, III. (Európa, 1969)

Kapcsolódó szócikkek: tisztaság
1 hozzászólás
inka0507>!

Már nem voltam fiatal, amikor egy nap valami középület előcsarnokában odajött hozzám egy férfi. Bemutatkozott, és azt mondta: „Mindig is ismertem magát. Mindenki azt mondja, fiatalon milyen szép volt, de én azért jöttem ide, hogy megmondjam: most sokkal szebb, mint amikor fiatal volt, nekem a maga fiatalasszonyarcánál sokkal jobban tetszik ez a romos mostani.”

(első mondat)

Lunemorte P>!

Most már tudom, hogy nagyon fiatalon, sőt, tizenöt éves koromban is azt a baljós arcot viseltem, amit, életem közepe táján, az ital alakított ki. Az ital töltötte be azt a szerepet, amire Isten nem vállalkozott, de volt más feladata is: hogy megöljön, hogy öljön. Még nem is adtam ivásra a fejem, de ez az ital formálta arc már az enyém volt. Az ital csak véglegesítette. Megvolt bennem a helye, erre, mint a többi alkoholista, én is rájöttem, ráadásul, bármilyen furcsa, mielőtt eljött volna az ideje.

Kapcsolódó szócikkek: alkoholizmus
vorosmacska>!

… az életuntság mindennap elfogta az anyámat. Néha eltartott egy darabig, máskor anyám egy éjszaka kialudta. Nem kis szerencsémre olyan asszony volt, aki sohase vesztette el a reményvesztettséget, azt a vegytiszta reményvesztettséget, amelyet néha még a leghevesebb életöröm sem tudott elfojtani benne.

18. oldal