Margaret Weis amerikai

– Megtanultam a leckém – mondta (Raistlin) keserűen, és reszketeg, hörgő sóhaj hagyta el ajkát. – Visszavettem az ambcióimból. Többé nem törekszem rá, hogy isten legyek. Megelégszem a világgal.

194. oldal

– Igen, persze. – Kova megsimogatta a szakállát. – Szürke köpenyt viselsz. Ez mit jelent?
– Hogy kimosattam a vöröset – mondta Raistlin, majd maróan hozzátette: – Nem vagyok olyan tehetős, hogy nagy ruhatárat tartsak fenn.

50. oldal 3.bekezdés

Ha egy ember azt parancsolta volna a kék sárkányának, hogy az szállítson álló nap liszteszsákokat a szárazföldről az erődbe, akkor a sárkány minden bizonnyal letépte volna a fejét. Így aztán hajóval jóval egyszerűbb volt a szállítás.

– Tudod – mondta tőle szokatlan keserűséggel –, egyszer megkérdeztem az apámtól, miért ilyen kicsik a surranók, miért nem vagyunk olyan nagyok, mint az emberek vagy az elfek? Rettentően szerettem volna, hogy nagyobb lehessek – dünnyögte csöndesen és egy pillanatra vére elhallgatott.
– És mit felelt az apád? – kérdezte Fizban kedvesen.
– Azt mondta, hogy a surranók azért kicsik, mert kis tetteket kell végrehajtaniuk, meg hogyha megnézem magamnak a világban előforduló nagy dolgokat, hamar kiderül, hogy azok is csak sok kicsiből tevődnek össze. Az a hatalmas sárkány odalent, valójában pöttömnyi vércsöppecskékből áll, meglehet. És végül is az apró dolgok azok, amelyek igazán számítanak.
– Nagyon bölcs ember a te apád.
– Igen – dörgölte meg Tass a szemét. – Nem láttam már, ki tudja, mióta. – Hegyes állat előreszegte, ajkát összepréselte. Ha most meglátná az apja, így megtörten, elkeseredetten, így biztos nem ismerné föl a fiát.
– Hagyjuk hát a nagy dolgokat a többiekre! dünnyögte végül Tass. – Arra ott van Tanis és Sturm, meg Aranyhold. Majd ők megoldanak mindent. Mi pedig végrehajthatjuk a kis tetteket, még ha nem tűnnek is olyan fontosnak.

A szeretet olyan hatalommal ruház fel az ártalomra, amivel a gyűlölet sem versenghet.

96. oldal

Tass vezette a menetet, vígan szökdécselve, kontya csak úgy ficánkolt a feje búbján. Ma egy valódi, eleven sárkánnyal találkozik. Egy surranó számára semmi sem lehet ennél izgalmasabb.

Lehet, hogy ez a nő Paladine szent papja – szólalt meg határozottan Zúgószél –, és talán megbocsájtják nekem az istenek, hogy rosszat mondok egy kiválasztottjukról, de szerintem ez a nő bolond.

50. oldal (Szukits, 2001)

– Öregszem? Én?! – Tast lesújtotta a hír. – Úgy értem, belülről nem érzem ma­gam öregnek. Ha nem volna néha az a zavaró fájdalom a hátamban és a keze­imben, és az a szörnyű késztetés, hogy inkább üldögéljek a tűz mellett, minthogy csúfolódjak egy minotaurusszal – igazán méregbe tudnak gurulni tőle, tudtátok? Különösen, ha azt mondja nekik az ember: „Múúú!” Bámulatos, milyen gyorsan tud futni egy mérges minotaurusz, ha az embert üldözi.

255. oldal

– Különös vonzerő birtokosa Raistlin. Még soha nem találkoztál vele, ugye? Magam is éreztem, és nem tudok rájönni…
– Én talán értem – komorult el Justarius. – Életünk során egyszer mindannyian nevettünk. Mindannyian féltékenyek voltunk a testvérünkre. Szenvedtünk a fájdalomtól, úgy, ahogy ő szenvedett. És egyszer mindannyian vágytunk a hatalomra, hogy megtörjük ellenségeinket. Sajnáljuk. Gyűlöljük. Félünk tőle…csak azért, mert mindannyiunkban van belőle egy kis darab, jóllehet ezt csak a szívünk legmélyén valljuk be.

206. oldal

– Mi az? – kérdezte, bár már tudta is a választ.
Bupu csak megvonta a vállát: – Szép kő – mondta közömbösen és újból belekotort a szütyőjébe.
– Egy smaragd! – sóhajtott Raistlin.
Bupu fölpillantott: – Tetszik? – kérdezte a mágustól.
– Ó, nagyon! – suttogta Raistlin.
– Fogod! – nyomta Bupu a varázsló kezébe a drágakövet. Azután diadalittas kiáltással előhúzta azt, amit végül is keresett. Az újabb csodára éhes Tass közelebb hajolt, de nyomban utálkozva vissza is tántorodott. Egy döglött… régesrég döglött… gyík volt az. Megmerevedett farkára egy agyonrágott zsineget kötöztek. Bupu büszkén Raistlin felé nyújtotta. – Gyógyít köhögés!
A mágus, aki ennél sokkal undorítóbb dolgokhoz is hozzászokott, rámosolygott Bupura, megköszönte, de azonnal el is utasította a csodaszert, biztosítva felőle kis hívét, hogy a köhögése múlandó tünet."

96. oldal