Margaret Moore kanadai

– Mr. Harding – szólalt meg végül komoly és őszinte hangon. – Egyikünk sem tudhatja előre, mit kellene tennie, hogy elkerüljön egy szerencsétlen végkimenetelt. Azt gondolom, nagyon becsületes dolog volt beismerni, hogy egyszer helytelenül cselekedett. Nem ítélem el azért, amit tett – halványan elmosolyodott –, de meggyőződésem, hogy segített volna rajta, ha módjában áll. Abból, amit eddig láttam önről, Mr. Harding, azon az első éjszakán, vagy itt az irodájában, megmutatta, milyen ember valójában. Mindent megtesz, hogy visszaadja az embereknek a reményt.

132. oldal, 10. fejezet (Alexandra, 2006)

Robert Harding hosszú léptekkel vágott keresztül egy szűk, bankside-i sikátorban, London déli részén.

(első mondat)