Marék Veronika magyar

Könyvünk meséi egy öreg bőröndben laknak, a bőrönd egy limlomos kamrában, a kamra egy toronyház tetején, ott, ahová a veréb sem száll fel, mert elszédül és lepotyog.

(első mondat)

A Dimbes-Dombos erdő felett kisütött a nyári nap.

(első mondat)

Reggeli után elballagott Viki nénihez, a tábor könyvtárosához, s egy ingó-bingó könyvtornyot egyensúlyozva tért vissza a sátorba. A húsz könyvet letette az ágyára, és olvasni kezdett. De nem akárhogyan olvasott! Olvasott kirándulás közben, a tábortűz mellett, pihenő előtt és pihenő után, a hintán ülve és a fűben fekve. Sétált, könyvekkel a kezében. Fára mászott és a fa tetején folytatta az olvasást.

68-69. oldal, Bagollyal nyaraltunk

Végre itt a tavasz!

Április fészekleső mese

Süteményillat szállt a kertben.

Kippkopp egy gomba alá kuporodott, hogy meg ne ázzon.

Boribon verset mondott, ahogy Bencétől hallotta. Csak egy kicsit másképp:
     Kék erdőben jártam,
     zöld ibolyát láttam.
     El akart szaladni,
     szabad-e locsogni?

Sajnos, a lufik ilyenek: hamar elfogynak.

26. oldal

– Egyetlen lufim sincs, és még az eső is eleredt!

28. oldal

A jeges januári szél teljes erővel nyomta vissza Centit, pedig Centi is nyomta a januári szelet.

Amíg egy levél odaér, 61. oldal