!

Marcel Aymé francia

1902. március 29. (Joigny, Franciaország) – 1967. október 14. (Párizs)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/Marcel_Aymé

Könyvei 12

Marcel Aymé: Csudapofa
Marcel Aymé: A zöld kanca
Marcel Aymé: A faljáró
Marcel Aymé: A hattyúk
Marcel Aymé: Le passe-muraille
Marcel Aymé: Nem ér a nevem
Marcel Aymé: Csípős ügy
Marcel Aymé: Uranus
Marcel Aymé: La jument verte
Marcel Aymé: La Tête des autres

Antológiák 10

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Dupka György (szerk.): Borzalmak könyve
Réz Pál (szerk.): 24 izgalmas novella I-II.
Kormos István (szerk.): Testvérország
Dornbach Mária – Végh György (szerk.): Az álomtündérek
Szávai János (szerk.): A Notre-Dame tornyai
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Réz Ádám (szerk.): Huszonöt év – huszonöt novella
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1971
Balázs György – Justus Pál (szerk.): Mai francia elbeszélők

Népszerű idézetek

>!
vargarockzsolt P

Egy úri betörő egyszer kiszökött egy detektívregény lapjai közül, és sok csodálatos kaland után egy piciny, vidéki városba érkezett.

Kulcs a lábtörlő alatt. Első mondat. 158. oldal

6 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

Élt egy francia kisvárosban egy végrehajtó, kit Malicorne-nak hívtak: olyan lelkiismeretes volt szomorú hivatása teljesítésében, hogy nem habozott volna lefoglalni a saját bútorait sem, de erre nem volt alkalma; különben is úgy hírlik: a törvény nem engedi, hogy a végrehajtó önmaga ellen foganatosítson végrehajtást. Egy éjjel, amikor felesége mellett nyugodott, álmában lepte meg a halál, és azonnal megengedtetett neki, hogy megjelenjék az első fokon ítélkező Szent Péter színe előtt. A nagy Szent Kulcsár fagyosan fogadta.
– Önt Malicorne-nak hívják, és végrehajtó. Ilyen foglalkozású egyén alig-alig akad a Paradicsomban.
– Nem tesz semmit – felelte Malicorne. – Nem nagyon ragaszkodom hozzá, hogy kartársak közt legyek.

A végrehajtó. Első bekezdés. 131. oldal

>!
lzoltán P

(…) unatkoztak az emberek. És minthogy az idő nem múlt, az öregek nem haltak meg. Huszonnyolc százéves volt a faluban, nem is beszélve a hetven és száz közti öregekről, akik a lakosság felét tették ki. Igaz, néhányat agyonütöttek közülük, de az efféle kivégzések mindig csak egyéni kezdemény következményei lehettek, úgyhogy a szendergő elcsigázott, megcsontosodott falu olyan szomorú volt, mint a paradicsom vasárnap.

5-6. oldal, (Kriterion, 1974)

>!
lzoltán P

     A cseléd az istállóba vezette a festőt. Emez megfogta a lány állát, minthogy akkor még szokás volt, a cseléd elnevette magát, s figyelmeztette, hogy a kanca kedvéért jött.
     – Csakugyan zöld – mondta a festő, az állatra pillantva.
     És minthogy rettentően érzékeny volt, először úgy gondolta, hogy pirosnak festi meg. (…)

11. oldal, (Kriterion, 1974)

>!
lzoltán P

(…) a claquebue-i plébános az elviselhetetlenségig becsületes, nyers és kotnyeles volt; fütyült rá, hogy tetszik vagy sem, képes volt igazságtalan lenni, sőt alaposan elbánni valakivel, csak hogy visszatérítse a helyes útra; küldetését olyan buzgón és óvatosan töltötte be, mint a paraszt, aki oda veti el a magot, ahol ki is fog kelni, és nem pazarolja erejét arra, hogy olyan földet vessen be, amely csak bogáncsot terem neki. Tisztában volt vele, hogy a bidé meg hipermangán felforgatóbb hatású, mint egy nagypénteki antiklerikális díszvacsora, és óvta is tőlük báránykáit.

18. oldal, (Kriterion, 1974)

>!
lzoltán P

     Béketűrő némaságba burkolózva, Honoré szelt egyet a száraz kenyércipóból; leült az ablakpárkányra, és ropogtatni kezdett egy fej hagymát. Az asszony megenyhülten kérdezte:
     – Sok van még hátra?
     – Nem olyan sok, hét óra tájt be is fejezném. Nem azért, hogy dicsekedjek, de igazán jól választottam meg az aratás napját. Teljesen érett a kalász, de a szára még puha. A gabona, amelyik szinte magától fekszik le, olyan, mint a lányok szőre.

32. oldal, (Kriterion, 1974)

>!
vargarockzsolt P

Február 10. – Képtelen hír terjedt el a környéken az újabb korlátozásokról. Hogy orvosolják az ínséget, és hogy a lakosság dolgozó elemeinek növeljék a teljesítményét, állítólag a másvilágra küldik a nem termelő fogyasztókat. Az aggokról, nyugdíjasokról, életjáradékosokról, munkanélküliekről és egyéb kenyérpusztítókról van szó. Lényegében úgy találom, hogy ez az intézkedés eléggé indokolt. Épp az imént találkoztam Roquenton szomszédommal, ezzel a hetvenéves virgonc aggastyánnal, aki tavaly vett el feleségül egy huszonnégy éves menyecskét. Majd megpukkadt felháborodásában: „Ugyan mit számít a kor – kiabálta –, ha egyszer boldoggá teszem az én drága kis galambomat!” Emelkedett szavakkal tanácsoltam neki, hogy büszke örömmel nyugodjék bele személyének feláldozásába a közösség oltárán.

A jegy. Első bekezdés. 45. oldal

1 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P

A háború kellős közepén a hadviselő hatalmak figyelmét magára vonta a nyári időszámítás problémája, melyet úgy látszik, nem vizsgáltak meg jelentőségéhez mérten. Rájöttek, hogy e téren semmilyen komoly intézkedést sem hajtottak még végre, és hogy az emberi szellem – mint már oly sokszor a múltban – ezúttal is rábízta magát a megszokásra. Már ez első mérleglés nyomán megvilágosodott, hogy a nyári időt rendkívül könnyen előre lehet hozni egy-két egységgel. Kellő megfontolás után kiderült: mi sem akadályozta, hogy tizenkét vagy huszonnégy, sőt többször huszonnégy órával hozzák előre. Lassacskán rájöttek, hogy az ember úgy rendelkezik az idővel, ahogy neki tetszik. Az államfők és a miniszterek világszerte elővették a filozófiai kézikönyveket, hogy tanácsot kérjenek tőlük. A kormánytanácsokban sok szó esett viszonylagos időről, élettani időről, alanyi időről és még összenyomható időről is. Nyilvánvalóvá vált, hogy az időfogalom, amit az őseink az évezredek során egymásra hagytak, alapjában véve eléggé nevetséges dőreség.

A rendelet. Első bekezdés. 60. oldal

>!
Gitta_Bry

Egy házaspár boldogságának alapja a kölcsönös vakság, a békés belenyugvás abba, hogy ki-ki félreismeri a másikat. A házastársak olyanok, mint a vasúti sínpár: egymás mellett haladnak, betartják a távolságot, de ha valaha is összefutnának, kisiklana a házasság vonata.

106. oldal

>!
Lulu88 I

Mihelyt valakit lebecsülünk, többé nem is értjük meg és kiszolgáltatjuk magunkat neki.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Raoul Cérusier