

Márai Sándor magyar
1900. április 11. (Kassa, Osztrák-Magyar Monarchia) – 1989. február 21. (San Diego, Kalifornia, USA)
Teljes név | Márai Grosschmid Sándor Károly Henrik |
---|---|
Nem | férfi |
@Márai-Sándor-291669617611893 |
Képek 9
Könyvei 208
Kapcsolódó sorozatok: A teljes napló(k) · Egy polgár vallomásai · A Garrenek műve · The Work of the Garrens angol · Confessioni di un borghese olasz · L’opera dei Garren olasz · Bir Burjuvanın İtirafları török · Bekenntnisse eines Bürgers német · Garren portugál · De Garrens holland · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek Interpopulart · Márai regénytár Helikon · Hangzó Helikon Helikon · Irodalmi bedekker Helikon · Az új magyar regény Pantheon Irodalmi Intézet · Hungária Könyvek Hungária · Révai Könyvtár · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Európa Diákkönyvtár Európa
Fordításai 2
Antológiák 53
Róla szóló könyvek 36

Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek




Fontold meg, mielőtt kézbe veszel és olvasni kezdesz egy könyvet – legalább úgy fontold meg, mint mikor bizalommal kezet adsz egy embernek. Mert a könyvnek lelked figyelmét adod egy időre; s nagyon sok ez, mert az élet rövid és lelked csak a tied.
79. oldal, Helikon Kiadó 1997
Márai Sándor: Füves könyv 85% Gyógyító gondolatok




Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
Márai Sándor: Füves könyv 85% Gyógyító gondolatok




Egy napon felébredtem, felültem az ágyban, és mosolyogtam. Már nem fájt semmi. És egyszerre értettem, hogy nincsen igazi. Sem a földön, sem az égben. Nincs ő sehol, az a bizonyos. Csak emberek vannak, s minden emberben van egy szemernyi az igaziból, s egyikben sincs meg az, amit a másiktól várunk, remélünk. Nincs teljes ember, és nincs az a bizonyos, az az egyetlen, az a csodálatos, boldogító és egyedülvaló. Csak emberek vannak, s egy emberben minden benne van, salak és sugár, minden…
107. oldal





Az ember nem tud mindent szavakkal, de mindent tud a szívével.
26. oldal
Márai Sándor: A kassai polgárok 82% Dráma három felvonásban, hat képben




Az ember nem azzal vétkezik amit csinál, hanem a szándékkal, amellyel elköveti ezt vagy azt.




El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban.
El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük.
80. oldal




Mert sokáig remélnek. Az ember nagyon nehezen nyugszik csak bele a reménytelenségbe, abba, hogy egyedül van, halálosan és reménytelenül egyedül. Nagyon kevesen bírják csak el a tudatot, hogy életük magányára nincs megoldás. Reménykednek, kapkodnak, menekülnek emberi kapcsolatokba, s e menekülési kísérletekbe nem visznek igazi szenvedélyt, sem odaadást, menekülnek elfoglaltságokba, mesterséges feladatokba, sokat dolgoznak vagy tervszerűen utaznak, vagy nagy házat visznek, vagy vásárolnak nőket, kikhez semmi közük, vagy gyűjteni kezdenek, legyezőket, drágaköveket, vagy ritka rovarokat … De mindez nem segít. S tudják ők pontosan, miközben mindezt mívelik, hogy semmi nem segít. S még mindig reménykednek. Már maguk sem tudják, miben bíznak?. .. – tudják jól, hogy a több pénz, a tökéletesebb rovargyűjtemény, az új szerető, az érdekes ismeretség, a kitűnően sikerült estély és a még sokkal kitűnőbben viszonzott garden party, mindez nem segíthet … Ezért, mindenekelőtt, kínjukban és zavarukban, rendet tartanak. Minden éber pillanatukban rendbe rakják maguk körül az életet. Állandóan „intéznek” valamit, ügyiratot vagy társas együttlétet, vagy pásztorórát … Csak egyetlen pillanatra nem maradni egyedül magukkal! Egyetlen pillanatra nem látni ezt a magányt! Gyorsan, embereket! Vagy kutyákat! Vagy gobelineket! Vagy részvényeket! Vagy gótikus tárgyakat! Vagy szeretőket! Gyorsan, mielőtt kiderül .. .
148. oldal Akadémia-Helkion 1992.