Málnási Bartók György erdélyi magyar magyar

A pók nem gondolkozik azon, hogyan fonja meg hálóját. […] A pók fon, de nem tudja, hogy bogár-fogó apparátust készít.

Még egyforma és közös tér sincs, amely minden emberre nézve egy és ugyanaz a tér lenne. Minden egyénnek megvan a maga sajátos tere; sőt minden embernek megvan a sajátos 'idője' is…

Az egyénileg alkotott külvilág kialakítása az élet egyik legfontosabb megnyilatkozása; talán azt mondhatnók, hogy élet van mindenütt ott, ahol ilyen külvilágot alakít ki valamely szerves lény…

…a vitalisztikus lélek a növényi és állati lét fokozatain keresztül haladva és fokról fokra tökéletesedve, az emberben és az ember által éri el legmagasabb tökéletességét s lesz ezen a fokon a szellem alkotásainak tudatos eszköze.

…testnek és léleknek gyökeres szétválasztása az embert oly mértékben izolálná a többi dolgok és élőlények között, hogy sem őt magát megérteni, sem a nagyvilágban való helyét megállapítani képesek nem lennénk.

Az élettelen és élő természettel való összefüggés az emberre nézve kétségtelen tényként derül ki. Ez a szoros összefüggés felhatol a szellem legmagasabb ormáig s igazolja Goethe mondását, amelyet Bruno Bauch a természet és a szellem között lévő viszonyról szóló értekezésének termékeny alaptételéül választott: «Wer vom Geiste handelt, muss die Natur, wer von der Natur spricht, muss den Geist voraussetzen.»

…mens quando reflectitur in se ipsam, est id, quod intelligit et id, quod intelligitur.

A kriticizmus kifejlésének két évtizede – 1770–1790 – szakadatlan, türelmes, mélyreható munkában telik el. Reggel 5 órakor Kant már talpon van; reggel 7 óráig előadásra készül, melyeket 7-11-ig szokott megtartani; azután ismét iratain dolgozott ¾1-ig, mikor felöltözve ebédre hívott vendégeit fogadta. Az ebéd 4 óráig, sőt beszélgetés közben olykor 6 óráig is kinyúlik s az ebéden felszolgált italok között a tokaji bor előkelő szerepet játszik. Ebéd után gondolataival foglalkozva egy órás sétát tesz Kant, akár jó idő van, akár zord és mostoha. Hazatérve lapokat, irodalmi újdonságokat, útleírásokat olvas s a szürkület óráiban, rendesen a kályha előtt állva, még egyszer végig gondolja, amiket olvasott vagy előadásain elmélkedik, illetve munkáinak tervezésével foglalkozik. Lefekvés előtt még egy párszor szobájában fel-le sétált, a következő nap teendőit fontolgatva s ötleteit apró cédulákra jegyezgetve föl. Este 10 órakor aludni tért. A napnak ettől a rendjétől Kant soha semmi és senki kedvéért el nem tért, mert gyenge egészsége csak úgy bírhatta ki az elmének minden erőt igénybe vevő munkáját, ha ez a munka gondos szabályoknak vettetik alá s ha a pihenésre szánt órákat semmi meg nem zavarja. E szakadatlan tevékenységnek gyümölcsei 1783-ban a „Prolegomena zu einer jeden künftigen Metaphysik"

I. Kant élete, személyisége, művei.

Ha széttekintünk napjaink irodalmában, és zsurnalisztikájában, ha hallgatjuk azokat a beszédeket, amelyeket hivatott és hivatlan politikusok alkalmas és alkalmatlan helyeken elmondogatnak, ha a közbeszélgetések témáját figyeljük, úgy találjuk, hogy ma egyetlen fogalom sincs, amely népszerűség tekintetében a faj, nép, nemzet fogalmával versenyezni tudna.

(első mondat)

Nagyon csalódna az, aki abban a hitben ringatná magát, hogy itt voltaképpen a dolgot megtekintve csak arról van szó, hogy külömbözö politikai formák tusakodnak egymással és egy helytelenül reáerőszakolt béke kárhozatos következményeinek eltörlésére tör az európai, sőt talán azt is mondhatnók, az egész mivelt emberiség. Ez a felfogás a dolgok felszínes szemléletén nyugoszik. Mélyebbre kell vetni a hálót, ha azt akarjuk, hogy szemléletünk értékes eredményekre vezessen. Itt nem az ember létének politikai formáiról, nem ezeknek a formáknak megváltoztatásáról, nem társadalmi előítéletek összezúzásáról, nem eddig elhanyagolt rétegek felemelkedéséről, elfelejtett kapcsolatok felújításáról van szó. A dolog lényege sokkal mélyebben keresendő.

Faj. Nép. Nemzet.