Malcolm Webster magyar

Szerencsésen beértek az erdőbe, ahol véres kézitusa folyt. Nem szívesen, de Luke megint előkapta fénykardját, és lekaszabolt egy szakaszra való gárdistát. Nem látszott meg, hogy hiányoznának. Minden levágott gárdista helyett három új termett, mint valami szörnyű mesében.

Mire felocsúdott, a gárdisták szétspricceltek, a lézerágyú pedig tüzelni kezdett.

A két droidot, mintha varázsütés érte volna, felpattantak, és Luke-hoz szaladtak.

– Fénykardod is van? – kérdezte Mara.
– Persze! – húzta ki Leia a kardot az övéből. – Itt van, Luke-val konstruáltuk.

89. oldal, 6. fejezet – A Jedi hatalma (Brilliant, 1992)

– Hercegnőm – kezdte Khabarakh – az idő sajnos…
– Oh Khabarakh! – kiáltott fel Leia – Olyan különös ez a hely! Olyan… Térjünk hát a tárgyra – a noghri felé fordult. – A köztársaság együttműködési ajánlatát hozom. Mint tudod, haladéktalanul ki kell építenünk a köztársaság stabil védelmi vonalát, és ehhez, miért is titkolnám, óriási szükségünk lenne jól képzett, hűséges népetekre.
– A mi népünk Darth Vadernek esküdött hűséget – mondta Khabarakh. – A köztársaság, a lázadók pedig éppen az ellenkező oldalon állnak. Hogy is bízhatnánk meg bennük? Nem – rázta meg a fejét határozottan – mi nem akarunk semmi közös ügyletet a köztársaságiakkal.
– Gondolkozz csak! – kérte Leia. – A köztársaság segítene népednek felemelkedni. Megszüntethetnénk a barbár viszonyokat, amelyben néped él.

Leia a jedik ősi trükkjét is bevetette: egy pillanatra eltűnt, majd meglepetésszerűen a legnagyobb noghri csoport elé ugrott, hátborzongató üvöltéssel rájuk vetette magát, hogy aztán egy másodperc múlva lekaszabolja a megzavarodott szürkéket.

Mara hörgött és sikoltozott a méregtől, amikor azt kellett látnia, hogy áldozata emberfeletti erővel harcol az életéért.

– Vegyél négy-öt nagyon mély lélegzetet! – Mara most már nem válaszolt.
– És most kezdheted! Lassan gondolj valamire, amit nagyon szeretnél! Még ne akard, csak hozd be a képét.
Mara a Laweth bolygóra gondolt, a piramisra, a magas, aranyozott asztalra.
– Várj egy pillanatig, míg én is kitalálom, mit akarjak!
– Akard, hogy sikerüljön megszerezniük a titkos fegyvert.
– Mindenáron? – kérdezte Leia komolyan.
– Igen.
– Jó, te kívánd, hogy mindenáron. Én azt kívánom, hogy bizonyos életek árán ne.
– Ez természetes. Én is ezt kívánom.
– Akkor jó. – Leia megkönnyebbülten sóhajtott fel. Csodálatos érzés, mennyire egyformán gondolkoznak Marával.

– Azt nem ígérhetem meg, hogy én ott leszek – mondta Leia mosolyogva – de a fivérem, Luke Skywalker biztosan ott lesz.
Döbbent zúgás fogadta a bejelentést, egyre erősödő zúgás, amely végül lelkes kiáltozásba csapott át.
– Luke Skywalker, Luke Skywalker! Vader Nagyúr fia! – hangzott mindenfelől. – Éljen Luke Skywalker!
– Az utolsó jedi – kiáltott közbe Khabarakh.
– Akkor éljenek a jedik is! – kiáltották a noghrik.

20. oldal, 1. fejezet – A Jedi hatalma (Brilliant, 1992)

[Leia]
Hogy menjek most tovább? Lázasan törte a fejét. Hát a fénykard! – jutott eszébe. Kikapta övéből a kardot, felkattintotta, és a vigasztaló vörös fényben folytatta útját.