!

Makay Ida

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó

Könyvei 10

Makay Ida: Utolsó tárlat
Makay Ida: Kövület
Bertók László – Makay Ida – Galambosi László: Lengő fényhidak
Makay Ida: A hetedik szoba
Makay Ida: Hamu, márvány
Makay Ida: Sokasodó árnyak
Makay Ida: Szigetlakó
Makay Ida: Mindörökké
Makay Ida: Se fény, se kegyelem
Makay Ida: Homokóra

Antológiák 6

Lukács László (szerk.): Innen és túl
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
Büki Attila (szerk.): Isten kezében
Bay Endre (szerk.): Lesz-e holnapután…
Pákolitz István – Tüskés Tibor (szerk.): Dunántúl
Gerő János – Kárpáti Sándor – Kiss Dénes – Tamás Menyhért – Tasnádi Attila – Varga Lajos Márton (szerk.): Hétköznapok

Népszerű idézetek

Annamarie P>!

Már nem is mondom a neved.
Van úgy, hogy rád se gondolok.
Csak tudlak. Mint a képletet.
S ahogy tudom: a föld forog,
a Nap ragyog, a hús rohad.
Igazság vagy már, nem való:
megtagadhat a gondolat,
a sejtek nem felejtenek.
Elfogynak törvényük szerint.
S törvénytelenül megteremtenek.
Velük halsz, s támadsz föl megint.

Vagy. Mint a végső axiómák.
Az ok a jelenségek alján.
S úgy ütközöl ki tetteimben
értelmetlen s kérlelhetetlen,
akár a kőkemény borosta
a holtak éles, sárga arcán.

Értelmetlen és kérlelhetetlen 5.oldal

7 hozzászólás
Annamarie P>!

Egyetlen percet a szökő időből,
a múló rétből egy vadrózsaágat,
azúros nyárból egy kék lepkeszárnyat,
egy lobbanást a bronzzal égő őszből.
Egyetlen arcot milliárdnyi arcból,
egy homlok holdját, fényben fölkelőt,
őrizhessen, mint foglyát a borostyán,
egy vers zengését még a csönd előtt.

Hét kívánság 55. oldal

Annamarie P>!

Nagy vizek mellett élnék egyedül.
A kristálytükröknek hűvös hazája
befogadna áttetsző egébe,
hallatszana a mélység surrogása.
Vizek mellett, hol óriási fák.
Hol csönd kúszik, szelíd kígyó a fákra.
Hajók, amelyek nem kötnek ki már.
A partban lenn a vízmarta kövek
megszeghetetlen gránit hallgatása.

Kristálytükrök 15.oldal

Annamarie P>!

Nézel utána.- Árnyéka sincsen.
Ahogy a köd s a pára szétrezeg
a fák fölött, és fölisszák a rétek,
de konokan még keres a szemed.
S mint hullócsillagok villanása
augusztus bársony éjjelében,
örökre elmerült hajók
a mérhetetlen tengeréjben,
a szó sírdermedt némaságban.
Villant el léte, vele a tiéd.
Összecsap fölötte fölötted
Atlantisz tengerhallgatása.

Árnyéka sincs 81. oldal

Annamarie P>!

Egyszerű

Fényes vagyok már. Könnyű.
Madár szárnya,
amit halálos forgószél emel.
Az örök kapuk
sarkukig kitárva.
Oly egyszerű a mennybenenetel

41. oldal

Annamarie P>!

Az vagy: Ásványi sók.
Fehérjék. Foszfor. Vas.
Magnézium.
Széthulló elemek.
A férgek étke. A poré.
S vagy: Egyetlen. Ismételhetetlen.
Arcod királyok arca
romolhatatlan érmeken.
Mulandóságod diadal.
Nézik az irigy istenek.
Az örök közönyén átégsz.
Világok élnek – halnak
veled.

Világok élnek, halnak 68. oldal

Annamarie P>!

Két ötvösremek lepke
hullámzik föl-le, föl-le,
égő vadrózsafáklya
tüzébe tart lebegve.
Mióta, meddig táncol
e csurom-csordult fényben?
Mikor vet lobot, végsőt
az Ige csipkebokra,
s emészti lángja lánggá,
az Istenig lobogva?

Mikor vet lobot? 79.oldal

Annamarie P>!

A vers a költőhöz

Ha engem akarsz, hagyd el mindened!
Csontigfosztottan lehetsz csak enyém.
Anyád testvéred, társad elveszem.
Úgy jössz velem, hogy senki sem kísér.

A rabtartód és börtönöd vagyok,
Mit kivánsz s rettegsz: tengeren sziget.
De a tengert is én adom neked.
Mikor már semmi, én leszek tied.

S ki lettél megmért tereimnek foglya,
szemednek égig nyílik ki a táj.
Mielőtt még az irgalom lefogja,
s az ablaktalan alkonyatba zár.

5. oldal

Annamarie P>!

Akár egy elnyújtott kivégzés.
Lassított kín. Parázsló máglya.
Lesz-e az Időben irgalom?
Eljön-e a perc, hogy véget ér
a szerelem haláltusája?

Eljön-e a perc? 66. oldal

Annamarie P>!

A seb behegedt. Nincs nyoma.
És érintés nélkül mégis
felnyílik. Elkezd vérzeni.
Fekete-vörös gyöngyei
peregnek, porba hullanak.
És átvérezi az évszakot.
Akár a sötéten vérző
későőszi, mély alkonyat.

Nincs nyoma