!

Maggie O'Farrell észak-ír

Nem
Honlaphttp://www.maggieofarrell.com/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Maggie_O'Farrell

Képek 1

Könyvei 12

Maggie O'Farrell: Miután elmentél
Maggie O'Farrell: A köztünk lévő távolság
Maggie O'Farrell: Vagyok, vagyok, vagyok
Maggie O'Farrell: A kéz, amely először fogta az enyémet
Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére
Maggie O'Farrell: A szeretőm szerelme
Maggie O'Farrell: The Hand That First Held Mine
Maggie O'Farrell: The Vanishing Act of Esme Lennox
Maggie O'Farrell: I Am, I Am, I Am
Maggie O'Farrell: My Lover's Lover

Népszerű idézetek

>!
Málnika 

Ha valaki kijelenti, hogy sikerülni fog, hogy meg tudunk csinálni valamit, és ha látjuk, hogy tényleg így gondolják, akkor a lehetőség valahogy megfoghatóbbá válik.

235. oldal (Gerebellum, 1980)

>!
Kókuszka 

Jót tesz az embernek, ha vár rá valami tennivaló, legyen az bármilyen apróság is.

396. oldal

>!
Anaire

(…) az életben hosszú távon általában azok a dolgok a fontosabbak, azok alakítanak bennünket igazán, amelyek nem a terv szerint mennek, és nem azok, amelyek igen. Az embernek a váratlanra kell számítania, azzal kell boldogulnia.

Teljes test (GABO, 2018)

>!
Kókuszka 

Az anyai szeretet hatalmas erő, talán minden másnál magyobb.

Cerebellum (1980), 241.odal

>!
Panelmacska

Soha semmit nem szerettem úgy, mint őt. Honnan is tudhattam volna, hogy ő ajándék ugyan, de nem örökbe kaptam.

193. oldal

>!
metahari

Én nem hiszek a sorsban. Nem hiszek abban, hogy az ember tompíthatja léte bizonytalanságát egy olyan hitrendszerrel, amely azt mondja: „Ne aggódj! Igaz hogy ez a te életed, de nem te irányítod. Van valami vagy valaki, aki gondoskodik rólad. Már minden el van intézve.”
Szerintem az egész a véletleneken és a választásainkon múlik, és ez sokkal rémisztőbb.

12 hozzászólás
>!
Anaire 

    Mindannyian, egytől egyig, valamiféle ködös tudatú állapotban bóklászunk a világban, úgy élünk, hogy bármely nap lejárhat az időnk, megragadjuk a pillanatot, kiskapukon surranunk át, és fogalmunk sincs, mikor sújthat le ránk a sors. Ahogy azt Thomas Hardy Tess Durbeyfieldről írta: „… hirtelen eszébe jutott, hogy van még egy, sokkal nagyobb jelentőségű nap: a tulajdon halálának napja, amikor mindez a vonzó báj eltűnik; a nap, amely most alattomosan és láthatatlanul megbúvik az év többi napja közt, se hanggal, se másképp semmi jelét nem adva, amikor évenként elvonul fölötte; pedig nem kevésbé biztosan ott van. Melyik az a nap?”
    Ezek a pillanatok megváltoztatják az embert, amennyiben tudatosulnak benne. Lehet azzal próbálkozni, hogy megfeledkezzünk róluk, hogy hátat fordítsunk nekik, hogy vállat vonva lerázzuk magunkról, de tetszik, vagy sem, az ilyesmi belénk ivódik. Az ilyen tapasztalatok bennünk élnek, és az énünk részévé válnak, akár egy stent a szívben, vagy egy eltört csontot összetartó tűződrót.

Tüdő (GABO, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: halál · Tess Durbeyfield · Thomas Hardy
>!
Málnika 

Egy pillanatig el se tudja hinni, amit az imént mondott. Szinte elképesztő, hogy azok a szavak most odakint vannak a levegőben. Ide-oda röpdösnek a telefonfülke fülledt, szűk terében, keringenek a feje körül. Legszívesebben óvatosan résnyire nyitná az ajtót, hogy kiengedje őket, mint méheket a kasból, a külvilágba.

384. oldal

>!
katacita I

Fejét kezébe hajtva olvasott, s az utolsó, amire emlékszik, hogy az a könyvbeli ember épp leereszkedik egy régóta használaton kívüli kútba.

11. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Lexie-nek két jó tanácsot adott az anyja, mikor lánya Londonba indult: 1. Szerezz titkárnői állást egy nagy és sikeres cégnél, mert ott megismerkedhetsz egy tisztességes férfival. 2. Soha ne legyél olyan szobában, ahol rajtad kívül csak egy férfi és egy ágy van.
Az apja ezt mondta: ne vesztegesd az idődet még több tanulásra, mert az mindig ellenszenvessé tesz egy nőt.

69. oldal