!

M. C. Beaton brit

1936 (Glasgow) –

Teljes névMarion Chesney
Honlaphttp://www.agatharaisin.co.uk/
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/M._C._Beaton

Képek 1

Könyvei 132

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elültetett kertész
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó
M. C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tenyérbe mászó turista
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a vizes viszály
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a boszorkányos borbély
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a balszerencsés boszorka
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a tünékeny tündérek

Kapcsolódó sorozatok: Agatha Raisin, Hamish Macbeth, Az utazó házasságközvetítő, Agatha Raisin, A hat nővér, Hamish Macbeth, Travelling Matchmaker, Agatha Raisin, The Six Sisters, Agatha Raisin

Kapcsolódó zóna

!

M. C. Beaton

72 tag · 36 karc · Utolsó karc: 2018. augusztus 30., 14:36 · Bővebben


Népszerű alkotóértékelések

>!
helgus1015

M. C. Beaton

az egyik barátnőm mesélt nekem az Agatha Raisin sorozatról, úgyhogy másnap benéztem a könyvesboltba és az Ulpi gyakori jó szokásához híven pont 2+1-es akcióban volt megvásárolható a sorozat első 3 kötete. (akkor még csak azok jelentek meg..) meg is vettem őket és az 1. oldaltól beleszerettem az írónőbe. nem egy nagy krimi egyik rész sem, a romantika sem az erőssége és nincsenek benne fú de nagy fordulatok, de egyszerűen nem lehet nem imádni a főhőst, a többi szereplőt, az angol falusi életet és a stílust, ahogy meg van írva. egyszerűen imádom. Agathat már, mint régi barátot üdvözlök és alig várom az új részeket. azóta az írónő másik sorozatát is elkezdtem, ami hasonlóan fantasztikusan magával ragadó. nagyon szeretem. remélem még jó sokat ír, mert mindkét sorozatot a végtelenségig olvasnám… (:

>!
Texy14

M. C. Beaton

A néni egyszerűen varázslatosan ír! Többször jártam már Walesben, hemzsegnek az Agatha Raisin szerű Carsley falvak arra felé és minduntalan eszembe jutott a sorozat! Azt hiszem, ilyen a jó író! Megfog, elvarázsol, elgondolkodtat. A többi sorozatát nem ismerem, de azt hiszem nekem Agatha történetei bőven megteszik :)

>!
Krumplicsku

M. C. Beaton

Kicsit kétkedve és félve próbálkoztam az írónővel a tévében látott megsorozatosított Agatha Raisin után (két részt bírtam csak nézni belőle, és engem nagyon idegesített Agatha, ami elvitte az egész esetleges hangulatot) Ezért amikor kacifántos úton egy Hamish Macbetch ajánlásba botlottam, kicsit kétkedve fogadtam, hogy nekem akkor még tényleg próbálkoznom kéne-e Beaton könyveivel.
Aztán szerencsére legyőztem a kétkedést, és tényleg oldalról oldalra bolondultam bele a történetekbe, amikben semmi bonyolult nincs, becsületes ponyva, mégis valahogy hangulata van az egésznek.
Szóval, jöttek sorba a Hamish történetek, és egy idő után egyértelmű egy csomó hiba. Hamar kiderül, mennyire futószalagon készülnek ezek a történetek, a cselekmények sztereotipek lettek –rutinos olvasó már meglephetetlen, mi következik épp, legyen az épp egy Hamishra beinduló leányzó vagy Blair keresztbe tevései-, a gyilkosságok motívumai, a gyanúsítottak köre is kis módosításokkal, de alapvetően sokszor visszatérnek. De, és ez egy nagy de, eddigre pont nem érdekel. Mert pár Beaton könyv után az ember (feltehetően inkább az ember lánya) nem is ezért olvas Beaton könyvet, hanem az imádnivaló hangulatért, ami még akkor is elég a történet élvezetéhez, ha néha még ez a hangulatfestés is kicsit hullámzó (magyarán nem minden történetben kapjuk meg a maximális hangulatot) Még az olyan szőrös szívű, rossz májú, kritikus moly is, mint én. De komolyan. Szóval látni ugyan látom a hibákat, mint máskor, csak nem érdekel. De hogy MIÉRT nem érdekel????? Nem tudom!!! :-D
Szóval, Hamish fan lettem, de aztán eljött az elkerülhetetlen és egyszer csak a Hamish történetek végére értem (pontosabban a magyarul kiadott Hamish történetek végére, mert magyarul van még 28 könyv és két novella, és tavaly egy új Hamish történet sem jött ki ennek ellenére) és jöttek az elvonási tünetek. Komolyan mondom, semmi másba nem volt kedvem fogni, EZT akartam. Soha nem volt velem ilyen, pláne ponyvában, pláne-pláne nem hibátlan ponyvában, aminek a hibáival is tisztában vagyok.
Igazi függő lettem, no.
Ráadásul úgy függő, hogy pontosan tudom, mennyire guilty pleasure a szenvedélyem, de akkor is csak csináltam (olvastam) tovább :-D
Nem volt mit tenni, bármennyire is fáztam a tévésorozat után, ha nem akartam „szer” nélkül maradni, meg kellett próbálnom Agathával is barátságot kötni.
Ő már nem adta magát olyan könnyen, mint Hamish, az első pártíz oldal után le is raktam az első részt, hogy na lám, akkor nem esett messze a sorozat a fájától, ezt azért mégsem fogom én, meg haha, mégsem vagyok függő…..
De aztán pár nap és megint a szenvedély győzött. (ez most melodramatikus iróniának hangzik, pedig igaz :-D)
Azaz most már teljes joggal mondhatom: szia, Krumplicsku vagyok, Beaton függő :-D Sőt, függő vagyok és élvezem!
Ha sikerül túlkerülni azon a nehézségen (ami itt sokaknak nem volt az!), hogy megkedveljük Agathát,(mert nem egy szerethető karakter elsőre, de aztán valahogy mégis, a fene se érti ezt se…. ;-) ), akkor viszont valahogy sokkal egyenletesebb színvonalú történeteket kap, mint a Hamish-os történetekben (eleve a tágabb környezet is több mozgásteret ad az újabb és újabb folytatásoknak, míg bármennyire is imádom Hamisht, szerintem a pici skót falu, maihez ragaszkodik és a Priscilla iránti szerelem gúzsba kötötte Beaton a saját kezét, ezért is érzi az ember már a 10. rész körül is, hogy körbejár a dolog, nem fejlődik sehová, folyton ugyanazt ragozzuk)
Persze itt is vannak azért bőven ismétlődő fordulatok, ismerősek lesznek a gyilkosságok motivációi, az egész történetszövés sémái (étterembe mennek, de a drága koszt szar, vagy a kocsmai olcsó még szarabb, netán Agatha fut megint erőszakosan valami pasi után, századjára sem okulva semmiből), de ez is beszippant, mint a másik, hiába látja az ember a hibáit is és ahogy mondtam, szerintem ezek a történetek sokkal egyenletesebb színvonalúak, mint a Hamish vonal.
Már előre sajnálom, hogy magyarul Agathából sincs még kint az összes, és már csak pár rész, hogy Agatha történetei is véget érjenek (egy időre) számomra. (de aztán jön majd Miss Pym meg a nővérek! :-D)

Igen, tudom, hogy ponyva, de olyan ponyva, ami baromi szórakoztató, ami bizonyos élethelyzetekben vagy időjárási körülmények között egyszerűen olvastatja magát, sőt akár életmentő is lehet Gyógyír téli depire, szakítás után, munkahelyi gondok esetén, vagy bármikorra, mikor fáj a világ, vagy mi fájunk a világnak. Ez van. És messze nem olyan káros, mint a többi tudatmódosító az alkoholtól kezdve a kábszerekig :-D
De akkor sem rossz, amikor semmi baj épp, csak mondjuk strandon vagyunk, utazunk, és nem akarnánk semmi nagyobb lélegzetű, komolyan mondanivalójú könyvbe fogni, mert úgyis le kell tenni, mert úgysem tudunk száz százalékban odafigyelni. (és paradox módon erre oda fogsz figyelni! ;-) )
Szóval, tanácsom,
Vagy higgy az előítéleteidben hogy ne válj függővé. Ekkor egyszerű a teendő: ne kezdj Beaton könyvbe egyáltalán. Olvass nagyobb irodalmi értékkel bíró könyveket amikről büszkén beszélsz társaságban és villogva írsz moly értékeléseket, mert egy igazi irodalmi ínyenc vagy.
Vagy gondold át a dolgot, és tégy próbát, hogy ne maradj le egy baromi jó (tényleg megmagyarázhatatlan, mitől működő) szórakozásról, olyanról, mint egy igazi, agymosós-kipihenős-semmit nem csináló vakáció, amit ugyan nagyon élvezel, mikor épp benne vagy, de kevésbé vagy rá büszke, mikor az ismerőseid kérdik meg, hogy mit csinálták a szabadságodon, és Te egyetlen hasznos programot sem tudsz megnevezni…
Én arra szavazok, hogy mégis csak olvass el még egy Beatont, és fogd rá a nyuszira :-D (jegyzem meg, sok ponyvánál azért fényévekkel így is jobb)

Ui. Nem az alkotói értékelés része, de egy észrevételt azért hadd biggyesszek ide a fordításról. Valahogy a Hamish történetekkel még elvoltam, de az Agathasoknál sajnos nem ez a helyzet. A „Carsley falva” szinte minden részben visszatérő kifejezéstől feláll a szőr a hátamon, mert igen, the village of Carsley, de ezt nem egy magyarul is használt fordulat, kb. legalább annyira fura belefutni folyton, mintha a Mrs McGinty halott A.C. könyvet McGinty asszony vagy McGintyné halottnak írták volna…. Az utolsó részekben sok az ilyesfajta nem műfordítói mondat, azaz, hogy ha valaki beszél angolul, szinte látja az eredeti angol mondatot szó szerint, de a gond, hogy magyarul nem úgy mondjuk….. (csak egy példa, nem innen, hogy értjük kb. mit takar a „pillangók vannak a gyomromban” kifejezés, csak ezt magyarul nem használjuk, egyszerűen csak izgatottak, idegesek vagyunk (bár a bizsergek az izgalomtól kifejezés kicsit segít értelmezni a pilangós dolgot). És a huszadik környékétől a most utolsó 23. részig pedig már sok az elütés, sőt, volt olyan is, hogy egy jeleneten belül felcserélt két szereplőt a fordító, tehát az egyik mondatban még James volt egy szálloda bárjában és csinált vmt, a következőben meg Charles…. a megfejtés, hogy történhetett ez, annak ellenére nem könnyű, hogy egy Saint Charles nevű hely Saint Charles szállodájában volt James :-D)
Szóval, egyfelől nagyon várok minden magyarul újonnan kiadott Beaton könyvet, de nem feltétlen a fordítás miatt… (már vettem is az amazonon egy eredetit, megnézni, hogy boldogulok vele, de még nem próbáltam)

Utó-utóirat: nagy függőségben odáig jutottam, hogy kínomban angolul elolvastam minden megjelent Hamish és Agatha történetet. (amiről egyrészt megállapítottam, hogy nem tudok olyan jól angolul, mint gondoltam, és hiába hittem, hogy ez egy könnyű, hétköznapi angol szöveg, mi bajom lehet vele, hát lett…. életemben először használtam komolyan a Kindle-em szótárfunkcióját :-D) De aztán minden elfogyott, és eljött az, amit fent is említettem: már csak Miss Pym és a nővérek történetek maradtak. Nos, ha lelkes voltam fent Hamish és Agatha ügyben, akkor itt viszont mindenkit lebeszélnék a próbáról. Hangulat alig, nyomokban sincs meg a hibák mellett az a báj, ami miatt a másik két történetfolyamnak szinte bármit megbocsátok. Ez nekem már az a kategória, amikor már az élvezettel sem tudom indokolni, hogy valami nagyon ponyvát olvasok, EZEKNÉL tényleg van még ponyva is jobb, olvasd azt, ha rám hallgatsz. (nem olvashatatlanul rosszak ezek a könyvek, azaz ezeknél a könyveknél bőven találsz rosszabb ponyvát is, de ez nem elég ok arra, hogy olyan könyvet olvass, aminek az egyetlen előnye, hogy nincs is nála rosszabb)

>!
pillango22

M. C. Beaton

A történetek nem úgy alakulnak, ahogy én szeretném, a főhősnőjét sem kedvelem különösebben, viszont a stílusa, és az, ahogyan összekapcsolja a tagmondatokat, nagyon tetszik.

>!
Rozsa_Feher

M. C. Beaton

Az elmult evekben eljutottam oda hogy az osszes Hamish es Agatha konyveit elolvastam. Nagyon kepszeruen irja le a falvakat, amit nagyon szeretek benne. Aki sszereti a humoros gyilkolaszos konyveket, jol megirt karakterekkel, fordulatos tortenetekkel nem fog csalodni. Hamish karaktere nekem nem jott be bar z eddig megjelenteket mind elolvastam. Aki gondolkodik hogy megnezi a megfilmesitett valtozatokat, ajanlom NE tegye


Népszerű idézetek

>!
mcborzaska

…a szépség olyasvalami, ami megakadályozza az embert abban, hogy a felszín mögé lásson.

95. oldal

>!
Chris

A hír nagyon felzaklatta. Mit akarhat a rendőrség tőle? A jogosítvány érvényes. No persze, ott vannak azok a kikölcsönzött könyvtári könyvek, amelyeket sosem ért rá visszavinni a londoni könyvtárba…

58. oldal

>!
FreeAngel

A humor nélkülözhetetlen fegyver az élet kínjai és viszontagságai ellen.

133. oldal

>!
FreeAngel

– Na és mit tudott felhozni mentségére az a kimázolt satrafa?
– Gyakorlatilag azt mondta, hogy ön tette.
– A banya komiszsága nem ismer határokat. A sok ráncfelvarrástól olyan feszes lett a bőre, hogy valahányszor kinyitja a száját, ásít egyet a segge lyuka.

66. oldal

>!
lin_da

Nehéz ügy középkorúnak lenni, gondolta Agatha zordan, és fingó, inkontinens, ritkuló hajú, fogatlan öregasszonyként csak még rosszabb lesz. Istenem, bár halott lennék! Ezzel a felemelő gondolattal ballagott le az emeletről.

140. oldal

2 hozzászólás
>!
theodora

Ez is azoknak a búbánatos napoknak az egyike volt, amikor permetező eső homályosítja el a szélvédőt, s a megkopaszodott ágakról csepergő víz tócsákba gyűlik az úton, mintha még a fák is a tovatűnt nyarat siratnák.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
Szilvi00 P

– A jó harmincasok ma már nem számítanak középkorúnak. És ha mégis, akkor maga egy matuzsálem, Aggie.

Kapcsolódó szócikkek: Sir Charles Fraith
>!
cseresznyeszilva

"Tud róla, hogy létezik egy pokolkör, én valószínűleg ott végzem majd, amely egyetlen gigantikus szupermarket?
A bevásárlókocsik mindig félrehúznak,
a gyerekek egyfolytában üvöltenek,
mindig nálam van legalább egyvalami, aminek nincs vonalkódja, én meg csak várok és várok, amíg valaki hoz egy vonalkódosat, és a hátamban érzem az egyre növekvő tömeg gyűlöletét.
Vagy pedig beállok a gyorspénztárhoz, ahol csak azok mehetnek ki, akik legfeljebb kilenc terméket vásároltak, és előttem három embernél is legalább húsz termék van, de nincs merszem reklamálni.
Máskor meg a pénztárosnő, aki rajtam kívül mindenkit ismer a sorban, hosszú és kedélyes tereferébe bocsátkozik, aztán amikor én következnék, úgy dönt, hogy szalagot kell cserélnie a gépben.
Vagy az előttem álló nő végignézi, ahogy tovasiklik a szalagon a vásárlása, és csak mereszti a szemét, de nem pakol el semmit, majd komótosan előhúzza a csekkfüzetét, és csigalassan kitölt egy csekket, aztán meg kínosan ügyel rá, hogy a megvásárolt áruk típusa szerint rakodja tele a nejlonszatyrait.
Aztán mikor mindezt túléltem, és odaérek a forgóajtóhoz, és már látom a fényt odakint, egyszer csak kezdődik elölről az egész."

92. oldal, Agatha Raisin és a vizes viszály - Ulpius-ház Kiadó