Lukács Liza magyar

Önmagunk megismeréséhez ugyanis mindig kell egy másik ember, aki betölti a tükör szerepét. Az igényeink, a szükségleteink, az érzelmeink visszatükrözéséből áll össze bennünk egy kép önmagunkról.

18. oldal (Kulcslyuk, 2020)

Minden ember szárnyakat kap attól, ha dicsérik. Emlékezzünk arra, hogy az emberi kapcsolódás alapvető motivációja az, hogy másoktól elismerést kapjunk.

173. oldal (Kulcslyuk, 2020)

A fejlődéspszichológiai elméletek és tapasztalatok alapján az a kép rajzódik ki, hogy az új kihívások iránti fogékonyságunk és az önbizalmunk az apánkkal való gyermekkori kötődésünkkel mutat összefüggést.

142. oldal (Kulcslyuk, 2020)

Az online tér sok szempontból eltávolít minket egymástól, bár elsőre úgy tűnik, hogy több kapcsolódásra ad lehetőséget. Ám ha elkezdi helyettesíteni, majd kiszorítani a személyes találkozásokat, tönkreteszi a kötődést. Az online térben ugyan nézhetjük egymás képét a monitoron, de nem tudjuk felvenni a másikkal a szemkontaktust.

92. oldal (Kulcslyuk, 2020)

Kértem, hogy felejtse el a csaló napokat, és ne használjon erkölcsi minősítéseket az étkezéssel kapcsolatban: csalás, bűn, bűnözés, tiltólista. Ezekkel egyrészt megbélyegzi magát, másfelől összekapcsolja az evést a szégyenérzettel. Kértem, hogy még akkor se használja ezeket a kifejezéseket, ha így érez. Az evés kellemes és jó dolog, legális örömforrás, nem valami tiltott, bűnös tett.

45. oldal, 2. fejezet - Az evésről beszélünk, de máshogy (HVG Könyvek, 2017)

Aki szereti és elfogadja önmagát, az nem tűri, ha bántják. Hanem azt mondja, hogy jár nekem a jó, jár nekem a figyelem és a tisztelet. Az önelfogadás nem annyiból áll, hogy billegetem magam a tükör előtt, hogy „jaj de szép vagyok, bármit felvehetek”, aztán folytatok mindent ugyanúgy, mint eddig.

126. oldal

Teljesen más mozit néztünk. Ő a saját múltjának a drámáját élte át újra a kapcsolatunkban, én meg az enyémet.

71. oldal (Kulcslyuk, 2020)

A múltban keletkezett hiány része a jelennek, és visszük magunkkal tovább a jövőbe is. Sőt, mivel nem tudjuk megtanítani másoknak sem, ezért adjuk tovább a gyerekeinknek is.

101. oldal (Kulcslyuk, 2020)

A tudat, hogy szerethetők vagyunk, és van valaki, aki feltétel nélkül elfogad minket: létszükséglet.

17. oldal

A közösségi oldalakon töltött idő korlátozása abban is segített, hogy ne másokhoz viszonyítsam magam, és ne másoktól várjam a megerősítést. Álomvilágban éltem, sokkal többet foglalkoztam azzal, hogy “mi lett volna, ha…”, mint azzal, hogy most mi van.

147. oldal (Utószó)