!

Lukács György magyar

1885. április 13. (Budapest) – 1971. június 5. (Budapest)

Tudástár · 67 kapcsolódó alkotó · 6 kapcsolódó könyv

Teljes névLöwinger György Bernát
Nemférfi

Könyvei 56

Lukács György: Ifjúkori művek
Lukács György: A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika / A regény elmélete
Lukács György: Nietzsche és a fasizmus
Lukács György: Szolzsenyicin-tanulmányok
Lukács György: Lenin
Lukács György: Tolsztoj és a realizmus fejlődése
Lukács György: Történelem és osztálytudat
Lukács György: A történelmi regény
Lukács György: Az esztétikum sajátossága I-II.
Lukács György: A demokratizálódás jelene és jövője

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg Európa · Téka · Magvető Zsebkönyvtár Magvető · Gyorsuló idő · Elvek és utak · Modern könyvtár · Gutenberg tér

Szerkesztései 3

Bóka László – Király István – Lukács György – Szauder József (szerk.): Régi magyar vígjátékok
Lukács György (szerk.): Magyarok a kultúráért
Felkai Gábor – Lukács György (szerk.): Etűdök szociológiára

Fordításai 1

Nevenka Jesenik: Jegyre megy – Angol 7

Antológiák 8

Kis Tamás – Csibra István – Székffy Gyula (szerk.): Esztétikai olvasókönyv
Kőszegi Lajos (szerk.): Nietzsche-tár
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Hajnal Gábor (szerk.): A líra ma
Hévizi Ottó – Tímár Árpád (szerk.): Dialógus a művészetről
Bakó Ágnes (szerk.): Tanúságtevők
Raffay Ernő (szerk.): Trianon 100
Farkas József (szerk.): Megváltó viharban

Róla szóló könyvek 16

Ungvári Tamás: A halhatatlanság enciklopédiája
Bori Imre: Bori Imre huszonöt tanulmánya
Boros János – Heller Ágnes (szerk.): Visszatükrözés nélkül
Hermann István: Lukács György gondolatvilága
Varga Csaba: A jog helye Lukács György világképében
Novák Zoltán: Thomas Mann és a fiatal Lukács
Almási Miklós: Kényszerpályán
Nagy András: Főbenjárás
Fekete Éva – Karádi Éva (szerk.): Lukács György élete képekben és dokumentumokban
Ambrus János (szerk.): A Lukács-vita

Népszerű idézetek

vargarockzsolt>!

Néhány nappal a halála előtt mondta a feleségének, hogy legyen párttag, és dolgozzon a pártban. Az elárvult élettársnak nem tudott más, értékesebb hagyatékot elgondolni és eljuttatni.
Amikor pedig a felesége meg akarta csókolni, azt mondta: „Csak semmi szentimentalitás”!
Megpróbáljuk követni ezt a tanítását is. Száraz hangot erőltetünk magunkra, és csak tényeket sorolunk fel, hogy Landler szellemében beszéljünk Landler utolsó nagy harcáról. De nem szentimentalitás, ha minden forradalmár, minden munkás érzi: Landler elvtárs nem csak életében küzdött minden csepp véréve a munkásosztály felszabadításáért, hanem harca a halállal az utolsó leheletéig ennek a harcnak volt a része. Harc volt a halállal, nem magáért az életért, hanem a harcolni tudásért. A Kommunisták Magyarországi Pártja, a Kommunista Internacionálé, a forradalmi munkásosztály soraiban a diktatúra Vörös Hadseregének főparancsnoka mint bátor katona esett el, nehéz harc után.
1928

90. oldal Harc a halállal

1 hozzászólás
Leonida>!

Jól ismert tény, hogy a tulajdonképpeni esztétikai elmélet, annak tudományos megfogalmazása, hogy miben áll az esztétikai kategóriák specifikuma, mindig messze elmarad a művészi gyakorlat mögött.

155. oldal

Lukács György: A különösség A különösség mint esztétikai kategória

Nagy_Detti>!

Játszani tudni- ez az egyetlen, igazi szuverenitás! Játsszunk a dolgokkal – és megmaradunk mi, és megmaradnak a dolgok. És mind a ketten fokozódtunk a játékban, a játék által. Sterne mindig játszik, és a legsúlyosabb ember- és sorskoncepciókkal játszik folyton. És emberei és sorsaik hihetetlen súlyosságot kapnak azáltal, hogy – alapjában véve – az egész játék nem mozdítja ki őket helyükből, csak fel-felcsap rajtuk, mint zúgó hullámok egy sziklán, de a szikla szilárdan áll meg a hullámok játékában, és annál erősebbnek érezzük szilárdságát, minél hevesebben mossák körül minden oldalról a habok.

Beszélgetés Laurence Sterne-ről 366. oldal

Nagy_Detti>!

(…) nincs semmi a világon, ami oly biztosan takarna el minden tehetetlenséget, mint a szuverenitás játékos gesztusa.

Beszélgetés Laurence Sterne-ről 366. oldal

Sefatias>!

A burzsoá úgy viszonyul rendszerének intézményeihez, mint zsidó a törvényhez: kijátssza őket, valahányszor csak teheti, de azt akarja, hogy mindenki más betartsa

Sefatias>!

A mai demokrácia manipulált és manipuláció segítségével uralkodó imperializmus demokráciája