!

Luís de Camões portugál

1524 - 1525 körül – 1580. június 10. (Lisszabon, Portugália)

Teljes névLuís Vaz de Camões
NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Luis_de_Camoes
Életrajz

Könyvei 6

Luís de Camões: A lusiadák
Luís de Camões: Költemények / Poemas
Luís de Camões: Luís de Camões 77 szonettje
Luís de Camões: Os Lusíadas
Luís de Camões: Mit vársz, remény?
Luís de Camões: Los Lusiadas

Antológiák 6

Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Benczik Vilmos (szerk.): „Felszállnak a sikoltások” – Ibéria
Benyhe János (szerk.): Dél-európai népek irodalma
Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Rónay György (szerk.): Égövek, ábrák, csillagok

Róla szóló könyvek 1

Pál Ferenc (szerk.): Camões, Pessoa, Saramago Magyarországon

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

A sűrűvé vált levegőn keresztül
nyársak, nyilak, dárdák szállnak süvöltve;
a paták dobajába belerezdül
a táj, zeng tőlük valamennyi völgye.
Lándzsák törnek szét, félelmes dörejt szül,
ahogy fegyver a fegyverrel csap össze.
Az ellenfelek mindig újranőnek
Nuno körül, aki ritkítja őket.

S ím testvérei, kik felényomulnak
(iszonyú helyzet!); vissza mégse retten,
mert kisebb rossz megölni rokonunkat,
mint fellázadni Király s Haza ellen.
Ily árulók sokan csoportosulnak
az előhadban, szülőt lelve szemben,
s testvért magukkal, éppúgy, mint a harcban,
mely Caesar s Pompeius közt folyt le hajdan.

Ó, Catilinák, hős Coriolánok,
Sertoriusok s egyéb régi szívek,
kiket indulataitok hazátok
ellen méltatlan árulásba vittek:
ha Summanus országa most hibátok
miatt kegyetlen szigorral fenyít meg,
mondjátok meg, hogy árulók akadtak
a Portugálok [sic!] körében ugyancsak!

Megroppan az elsőink hadirendje
az ellenség ádáz rohama folytán!
Csak a vitéz Nuno verekszik egyre,
mint Ceuta dombján az erős oroszlán,
ki látva, hogy lovaghad keritette
be őt, Tetuán síkján kóborolván,
lándzsáival, bár kissé meglepődve,
dühösen néz a felé törőkre;

komoran néz, de nem engedi büszke,
vad természete, hogy kereket oldjon,
hanem elszántan a lándzsasürűbe
veti magát, mely nő körötte folyton.
Így vív a bajnok, ki miatt a fűre
idegen vér hull, míg övéi fogyton
fogynak úgyszintén, mert ily túlerőtől
a legvakmerőbb szív is visszahőköl.

118-120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árulás · csata
4 hozzászólás
>!
nola P

Remény, mit remélsz? – Semmit, soha többé.
Miért? – Valami megváltoztatott.
Élet, mi vagy? – Csak gyötrelem vagyok.
Mit mondasz, szív? – Szeretek, mindörökké.

Lélek, mit érzel? – Igy kell tönkremenni.
Hogy élsz? – Nem várva semmi jót, szerencsét.
Mégis, mi éltet? – Csak a mult, az emlék.
Csak ennyi a fény életedben? – Ennyi.

Látsz végső célt? – Csak egy gondolatot.
Mire gondolsz? – Hogy várom a halált.
Jó lesz? – Parancs kényszerít, hogy tegyem meg.

Mért kényszerít? – Mert tudom, ki vagyok.
Ki vagy? – Az, aki megadta magát.
Kinek? – A fájó, örök Szerelemnek.

(Szabó Lőrinc fordítása)

>!
Timár_Krisztina ISP

Hallgasd: nem fogok képzelet, hazugság
játékaival bajnokot dicsérni,
ahogy teszik ezt a külföldi Múzsák,
melyek így vágynak nagyságot elérni:
a megtörtént való különb tanulság,
mint akármely álomlátás meséi,
felülmúlják Ruggierót, Rodomontét
s Orlandót, még ha nem is mind koholt név.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Orlando
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

A Hold tündöklő sugarai hulltak
az ezüsthabú neptunusi árra;
az egek csillagpompába borultak,
mint rét öltözik százszorszép-ruhába;
a dühödt szelek pihenni vonultak
távoli odvak homályos zugába (…).

21. oldal

2 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Mint túlkorán letépve, a fehéren
nyíló százszorszép ártatlan virága,
melyet, miután meggyötört a kezében,
hajába tűz kacéran a leányka,
hogy illata, színe elvész egészen:
oly sápadt lett Inês, halálra válva,
arcán a rózsák hervadttá enyésztek,
együtt hagyta el friss színe s az élet.

107. oldal

1 hozzászólás
>!
danaida P

Elveszettnek ítélt az utca népe,
látva, mint járok gondokba merülve,
az embereket mindig elkerülve,
s nem adva a napi tülekedésre.

De én tudom, mi a világ, s fölébe
kerekedem, mindenkit kishitűre,
csalárdra és alantasra becsülve,
akiben nincs meg balsorsom fölénye.

Forogjon a föld, a szél és a tenger,
vagyonért, rangért, vívja más a harcot,
vas, tűz, hideg és hőség ellenében;

én megelégszem csak a szerelemmel,
hogy örökké a te gyönyörű arcod
hordjam kivésve lelkem belsejében.

Hárs Ernő fordítása

37. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Egy gömb ragyogott ott a légben úszva,
mit oly vakító fénysugarak értek,
hogy mélye éppoly jól kirajzolódott,
amilyen tisztán burka látható volt.

Hogy mily anyagból volt, senki se látta,
de látszott, hogy részei újra gömbök,
melyek központja az isteni pálca
akaratából eggyé rendeződött.
Forgás közben, felkelve és leszállva,
nem kelt, s nem szállt, s egyforma arcot öltött,
bárhonnan nézték; s valamennyi pontján
vég s kezdet egy volt, égi munka folytán;

egységes, teljes, önmagába zárt volt,
akárcsak az őskép, mely létrehozta.
Gamát, ahogy e gömbbel szembenállott,
vágy s félelem ejtette izgalomba.
– "Kicsinyített formában a világot
tárom itt a szemed elébe – mondta
az istennő –, hogy megláthasd ezennel,
honnan hová mégy és mire törekszel. (…)"

302. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gömb · világegyetem, univerzum
>!
Timár_Krisztina ISP

Sok ágra oszló, óriási barang
legmélyén, hová elbújik a tenger,
s honnan őrjöngve tör ki a szilaj hab,
mikor vitázik a dühödt szelekkel,
lakik a dicső Neptunus, s vigadnak
a Nereidák egyéb istenekkel,
hol városok kapnak helyet a vízben,
melynek lakója e sok nedves isten.

A soha fel nem tárt tengerfenéken
a homok finom ezüsttel behintett;
tornyok tűnnek fel, síkság közepében,
mint kristály, amin átütnek a színek;
minél közelebb hatol, voltaképpen
annál kevésbé sejti a tekintet,
hogy kristály-e, vagy gyémánt-e, amit lát,
oly tündöklő fénnyel vetik a szikrát.

Kapujuk arany, dús gyönggyel kirakva,
mely a kagylók sötétjében terem meg,
gyönyörű művészettel kifaragva,
min Bacchus dühös szeme megpihenhet:
feléje elsőként a tarka-barka
vén Khaosz dúlt vonásai merednek;
ott található a négy elem is még,
ahogy ellátja mindegyik a tisztét.

A fennkölt Tűz áll a legmagasabban,
mely egy anyagnak sem marad a foglya,
de minden élőt serkent szakadatlan
azóta, hogy a titán elrabolta.
Nyomban mögötte jön a láthatatlan,
átszellemült Lég, mely fürgén kitolja
határait, s ha tél van, vagy ha nyár van,
kitöltetlen űrt nem hagy a világban.

Hegyek közt ül a Föld, melynek ruhája
virágzó fák és zöldelő növényzet,
életet adva, élelmet kinálva
az állatoknak, kik rajta tenyésznek.
Ott látszik a Víz éles tisztasága,
mely a földrészek között szerteszéled,
míg sok hajfonata tölti meg nyüzsögve,
s nedve az összes testek éltetője.

171-172. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bacchus/Dionüszosz · föld · levegő · tenger · tűz · víz
>!
tschk

Az aranymadarak is itt lakoznak,
melyek nem érnek földet, csak ha holtak.*

*paradicsommadarak legendája lsd, D. Attenborough: A paradicsommadarak földjén

352. oldal

>!
danaida P

Amor é um fogo que arde sem se ver,
é ferida que dói, e não se sente;
é um contentamento descontente,
é dor que desatina sem doer.

É um não querer mais que bem querer;
é um andar solitárioentre a gente;
é nunca contentar-se de contente;
é um cuidar que ganha em se perder.

É querer estar preso por vontade;
é servir a quem vence o vencedor;
é ter, com quem nos mata, lealdade.

Mas como causar pode seu favor
nos corações humanos amizade,
se tão contrário a si é o mesmo Amor?

30. oldal