Lucy Maud Montgomery kanadai
Katalógusnév | Montgomery, Lucy Maud |
---|
Könyvei 21
Kapcsolódó sorozatok: Anne · Váratlan utazás · Anne német · Emily német · Anne francia · Short Stories angol · Összes sorozat »
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Egy kora tavaszi napon mézsápadt, mézédes napsütés záporozott a Queenslea College vörös téglaépületeire és a körülöttük eltererülő területre; a csupasz, rügyező juharokon és szilfákon áttörve finom arany és barna pettyeket szórt az ösvényekre, életre keltve a diáklányok öltözőablakai alatt zölden, derűsen felkémlelő nárciszokat.
(első mondat)
– Ha szeretné, hozhatok kegyednek néhány könyvet – ajánlkozott Eric.
Kilmeny hatalmas, kék szemében érdeklődés és öröm csillant.
Ó, köszönöm, nagyon szeretném. Oly gyakran olvasgattam már az enyémeket, hogy szinte fejből ismerem mindet. Nem lehet megunni az igazán szép dolgokat, de időnként úgy érzem, szeretnék új könyveket.
74-75. oldal, Hetedik fejezet - A nőiség rózsája
– Jaj, Marilla, de hiszen a várakozás félig már az élmény maga! – kiáltott fel Anne. – Meglehet, hogy az ember nem kapja meg éppen azt, amire vágyott, de abban semmi nem akadályozhatja meg, hogy kiélvezze a várakozás örömeit. Mrs. Lynde szerint „boldogok, akik semmit sem remélnek, mert nem is csalatkoznak reményeikben". De én azt hiszem, sokkal rosszabb lenne nem reménykedni, mint csalódni.
115. oldal, 13. fejezet - A várakozás örömei (Manó könyvek, 2023)
Gordonék nem olyanok, mint a többi ember, soha nem is, voltak, és nem is lesznek azok. Nagyjából csak ők itt a furcsa emberek Lindsayben, tanár úr, az öreg Peter Cookon kívül, akinek huszonöt macskája van. Jóságos ég, tanár úr, gondolja csak el! Mekkora esélye lenne szegény egérnek? Ami a többi lakost illeti, egyikünk sem furcsa, legalábbis még nem jöttünk rá, ha azok is lennénk.
40. oldal
Eric felriadt, és fülelni kezdett. A szelíd csendben, amelybe eddig csak a fák között dúdoló szél és a vörösbegyek furulyaszerű hangja vegyült, most egyszerre lágy zene hallatszott, oly csodálatosan, különösen, hogy Ericnek elakadt a lélegzete a döbbenettől és a gyönyörűségtől. Álmodik talán? Nem, ez valódi zene, egy hegedű hangja, harmónia ihlette kéz játéka. Még soha nem hallott effélét; valahogy egészen biztos volt benne, hogy nem hallott még ehhez foghatót; úgy érezte, ez a pompás muzsika egyenesen a láthatatlan hegedűs lelkéből fakad, és most először válik a legkecsesebb, legfinomabb, legnagyszerűbb hangzássá; a lélek zenéjévé, megtisztulva minden érzéktől és földiségtől.
Megfoghatatlan, baljós dallam volt, furcsán illett az időhöz és a helyhez. Benne volt az erdei szél sóhaja, a rétek titokzatos suttogása harmathulláskor, a júniusi liliomok megannyi békés gondolata, az almavirágok örvendezése; egész lelkülete azoknak a régi nevetéseknek, daloknak, könnyeknek, örömöknek és bánatoknak, amit a gyümölcsöskert valaha is megtapasztalt a tovatűnő években; és mindezek mellett hallatszott benne egy szánalmas, panaszos jajveszékelés is, mintha valami börtönbe zárt teremtmény kiáltana szabaságért és megnyilatkozásért.
46-47. oldal, Ötödik fejezet - A gyönyörűség káprázata
– De feltűnt már magának egy biztató tény velem kapcsolatban, Marilla? Ugyanazt a hibát sosem követem el kétszer.
– Nem tudom, ez mennyit segít a dolgokon, ha közben mindig csinálsz újabbakat.
–De hát nem érti, Marilla? Annak is kell legyen egy határa, hogy hány hibát véthet egyetlen ember, és ha oda eljutok, többé nem kell bajlódnom velük. Számomra ez olyan nagy vigasz!
209. oldal, 21. fejezet - Tortakalandok (Manó könyvek, 2023)