!

Louis-Ferdinand Céline francia

1894. május 27. (Courbevoie, Franciaország) – 1961. július 1. (Meudon, Franciaország)

Tudástár · 21 kapcsolódó alkotó

Teljes névLouis-Ferdinand Destouches
Nemférfi

Képek 9

Könyvei 12

Louis-Ferdinand Céline: Utazás az éjszaka mélyére
Louis-Ferdinand Céline: Halál hitelbe
Louis-Ferdinand Céline: Bohócbanda
Louis-Ferdinand Céline: London Bridge
Louis-Ferdinand Céline: Semmelweis
Louis-Ferdinand Céline: Kastélyról kastélyra
Louis-Ferdinand Céline: Journey to the End of the Night
Louis-Ferdinand Céline: Voyage au bout de la nuit
Louis-Ferdinand Céline: Mort à crédit
Louis-Ferdinand Céline: Viaje al fin de la noche

Kapcsolódó sorozatok: Utazás az éjszaka mélyére · Voyage au bout de la nuit francia · Journey to the End of the Night angol · Viaje al fin de la noche spanyol · Viaggio al termine della notte olasz · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető · Nova regénytár Nova Irodalmi Intézet


Népszerű idézetek

berengar>!

Nem kell hinni a panaszkodó embereknek. Csak annyit kérdezz tőlük, tudnak-e aludni…Ha igen, akkor nincs semmi baj. Mert ez a lényeg.

405. oldal

Kkatja P>!

    Az emberek rettenetesen ragaszkodnak a rossz emlékeikhez, a bajaikhoz, nemigen lehet őket lebeszélni erről. Ezzel foglalják el a lelküket. Jelenük igazságtalanságáért azzal állnak bosszút, hogy lelkük mélyén szarból formálják ki a jövőt. Alapjában véve egyszerre igazak és gyávák. Ilyen a természetük.

321. oldal

Kkatja P>!

    Ha mostanában visszagondolok mindazokra az őrültekre, akiket az öreg Barytonnál ismertem meg, egyre erősebbé válik az a meggyőződésem, hogy igazi énünk csak a betegségben meg a háborúban, a lidércnyomás e két végletében nyilvánul meg a maga teljességében.
    És a létezés talán csak azért olyan fárasztó, mert húsz éven át vagy negyven éven át iszonyú erőfeszítések árán igyekszünk normálisak maradni, ahelyett hogy egyszerűen saját magunk próbálnánk lenni, vagyis ocsmányak, kegyetlenek, lehetetlenek. Attól gyötrődünk, hogy bicegő alja ember helyett, aki vagyunk, kora reggeltől késő estig a világegyetem példaképét, valóságos emberfeletti lényt kell megjátszanunk.

446. oldal

gyurmapok>!

Dühös volt rettenetesen, mint minden ember, akinek nincs igaza…

262. oldal

berengar>!

Mert igazából nem vágytam másra, mint biztos koszt-kvártélyra, meg elegendő szabad időre. Vagyis boldogságra.

375. oldal

Kkatja P>!

Orvosnak lenni hálátlan dolog. Mikor a gazdag beteg fizet, lakájnak érzed magad, mikor a szegény fizet, akkor tolvajnak. – Honorárium? – Micsoda szó! A betegnek még élelemre se elég a pénze, annyija sincs, hogy moziba menjen, és akkor én szedjem el az utolsó garasát is „honorárium” fejébe? Épp akkor, amikor beadja a kulcsot? Nem való. Inkább nem szólok. Kedves vagyok. És nyomorgok.

289. oldal

Kkatja P>!

     – A tanulmányainak itt semmi hasznát nem veheti, barátom! Maga nem azért jött ide, hogy gondolkozzon, hanem azért, hogy pontosan végrehajtsa, amit magának előírnak…
Ebben az üzemben nincs szükségünk gondolkozó emberekre. Nekünk csimpánzokra van szükségünk… Adok egy jó tanácsot. A műveltségéről többé egyetlen szót se! Mi majd gondolkozunk maga helyett is, barátom! Ezt jól jegyezze meg magának.

247. oldal

3 hozzászólás
Equimanthorn>!

Az ördög mindig tudja a módját, hogyan kísértsen meg! Sose fogod kiismerni a fogásait! Ha sokáig élne az ember, a végén már nem tudná, hol kezdhet új életet. Az egész föld tele lenne elvetélt boldogság-maradványokkal, amelyek olyan bűzt árasztanának, hogy lélegezni se tudnánk már tőlük.

XXXV

Kkatja P>!

A fájdalom mindig kitárulkozik, az élvezetek meg a szükség viszont szégyellik magukat.

388. oldal

3 hozzászólás
déli_báb IP>!

Fölkeltem, hogy a gyertyafénynél jól megnézzem az arcát. Olyan volt, mint bárki másé. Pedig igazán nem volna ostobaság, ha valahogyan meg lehetne különböztetni a jókat a rosszaktól.

158. oldal

1 hozzászólás