!

Louis Aragon francia

1897. október 3. (Párizs) – 1982. december 24. (Párizs)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névLouis Andrieux
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 19

Louis Aragon: A bázeli harangok
Louis Aragon: Irène puncija
Louis Aragon: Sziget a Szajnán
Louis Aragon: Az omnibusz utasai
Louis Aragon: Aragon beszélget Dominique Arbannal
Louis Aragon: Kommunisták
Louis Aragon: Louis Aragon válogatott versei
Louis Aragon: Louis Aragon versei
Louis Aragon: Úri negyed
Louis Aragon: A kollázs

Kapcsolódó sorozatok: A való világ · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei · Európa Zsebkönyvek · Európa Modern Könyvtár · Horizont könyvek · Magvető Világkönyvtár · Tabu.erotika · Szerző válogatott művei · Lyra Mundi · Kétnyelvű kis könyvtár

Antológiák 20

Tótfalusi István (szerk.): Bukfencező múzsa
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Dornbach Mária – Végh György (szerk.): Az álomtündérek
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Lator László (szerk.): Klasszikus francia költők
Katona Tamás (szerk.): Az első este
Borbély Sándor (szerk.): Asszonyaink arca
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…

Róla szóló könyvek 2

Kulin Katalin (szerk.): Interjú! I-II.
Köpeczi Béla (szerk.): A francia irodalom a huszadik században I-II.

Népszerű idézetek

Ákos_Tóth IP>!

Február ötödikén Wisnernek egy percnyi boldogság jutott osztályrészül, mikor kibontotta az újságot. Egy pekingi távirat hírül hozta, hogy a kínai császárnő beleegyezett a kínai köztársaság megalapításába. Ennek az események az örömére az autógyáros elvitte Diane-t Margueryhez, ahol pezsgős ebédet ettek: – Mit szól hozzá, drágám, Kína… Óriási birodalom, a világ legelmaradottabb birodalma, és a 89-es eszmék most egyszerre áthatolnak a kínai falon, és diadalt aratnak. Maga a császárnő egyezik bele a köztársaságba!
(…)
– Ne tüzeskedjen, drágám – mondta Diane –, még nincsenek itt a megrendelések…

264. oldal (Európa, 1974)

Ákos_Tóth IP>!

– Igazán mondhatom, kisasszony, hogy Diane Brunel nem finom nő. Először is szőke, (…)

85. oldal (Európa, 1974)

SMesi P>!

Mormogj csak, friss vizű patak, az álombéli völgyben. Ezen a ponton, ahol húsz-harminc méterről aláhullhatsz az elképedt sziklák simaságára, nem véletlenül helyezett az emberi kéz a magasban egy aprócska papírmasé kilátót.
Oda könyökölt ki a romantika, egy antológiával a kezében.

104. oldal

Ákos_Tóth IP>!

    Fehér vagy, mint a hó a hegytetőn
    Fehér vagy, mint felhő fodrozta hold,
    De fehér lelked kétfelé szeret,
    Ezért, egyetlenem, isten veled.
    Utoljára töltöm csészénkbe a bort,
    Aztán hajóra szállok, isten veled.
    Messze szállok a Jü-Kou vizén,
    A Jü-Kou vizén, mely kettészakad,
    Egyik nyugatra, másik keletre.
    Bánatosak vagytok, bánatosak vagytok, szép eladó lányok!
    De azért ne sírjatok, ha nemes férfi kerül utatokba,
    Nemes férfi, aki együtt őszül majd veletek.

De Catherine mindebből csak egy sort hallott:

    Bánatosak vagyok, bánatosak vagytok, szép eladó lányok!

116. oldal (Európa, 1974)

Véda P>!

Ki tudja, hol kezdődik el az emlék
Ki tudja hol ér véget a jelen
Hol lényegül románccá át a nemrég
S hol lesz fakó papír a gyötrelem.

Ákos_Tóth IP>!

1912-ben Catherine huszonhat éves volt, és eleven tanúbizonysága annak, amit a Larousse-lexikon a georgiaiakról mond. Nevezetesen, hogy ez a legszebb emberfajta a földkerekségen. Valamennyi legenda az emberiség eredetéről meg Iránról meg a földi paradicsomról meg a Kaukázusról, amelynek a hegyóriásain állítólag hajók függtek, a fehér ember hatalmának valamennyi mitologikus magyarázata Indiától a breton tengerpartig – elmerült haja fekete színjátékában. Ez a haj sűrű sötétség felette, meghajlítja a lány vékony nyakát, elborítja parányi fejét, amelyből csak szertelenül nagy szeme vésődik az emlékezetbe. Csodás szempillái alatt zöld fényben ragyog a szeme, szája sötétpiros, arcbőre túlvilágian fehér! Modern álomkép, vékony és tökéletes, maga a nővé vált nőiesség. Fantasztikusan magas sarkú cipőjében még nyúlánkabbnak tűnik, és amikor estélyi ruháját maga köré tekeri, mintha valami fekete bársony kardhüvely lenne. Keze és lába olyan parányi, hogy ez némelyek szerint már-már csúnya; gyermekségen túltevő gyermek, mély hang, mint az éjszaka, mintha egy egész világ végső kifejezése, bűbája és tagadása volna. Huszonhat éves korában még mindig tizenhatnak látszik, annak ellenére, hogy botrányosan szép, és egyebek közt ezt a botrányt is szereti.

84. oldal (Európa, 1974)

Mandragoria>!

Furcsa napok a február 29-ék! Reggeltől estig sok ember fejéből nem megy ki ennek a szökőévi csodának a ritkasága: olyan ez, mintha az ember szabadságra menne az életből, időt lopna el a haláltól.

265. oldal

Cicu>!

Elviselhetetlenül hasogató fejfájással keresi annak az eszményi forgószélnek az emberi megfelelőjét, amely elsodorta.

78. oldal

Ákos_Tóth IP>!

Egyetlen ember elég volt, hogy megmutassa a francia rendőrség aljasságát és gyávaságát, amely pedig olyan erős, amikor arról van szó, hogy valami törvényellenességet kell elkövetni, amikor egy letartóztatandó munkás zsebébe revolvert kell csempészni, amikor arról van szó, hogy gyilkosságot vagy merényletet kell elkövettetni azokkal, akik ha bankárokkal, tőkésekkel, provokatőrökkel kerülnek szembe, már azt sem tudják, hogy létezik-e a jó, és létezik-e a rossz. Egyetlen ember elég volt, hogy bemocskolja vérével és agyával egy olyan rend védelmezőit, amelyet két évvel később holttestek millió öveznek majd körül.

297-298. oldal (Európa, 1974)

6 hozzászólás
MariannaMJ>!

Első találkozásuk során Aurélien bizony csúnyának találta Bérénice-t. Egy szó, mint száz: a nő nem nyerte meg a tetszését. Hogyan öltözhet így valaki! Ő bezzeg nem választotta volna azt a kelmét. Auréliennek véleménye volt a szövetekről. Az anyagot, amiből Bérénice ruháját szabták, több asszonyon látta már. S mit várhat az ember attól a nőtől, aki egy keleti fejedelemasszony nevét viseli és a jelek szerint nem tartja kötelességének, hogy ízlése legyen? A haja fakó volt azon a napon, elhanyagolt…
Csak a barnákat szerette, Bérénice azonban szőke volt, afféle seszínű. A nyúlánk nőket szerette, ha termetük vetekedett az övével, Bérénice pedig kicsi volt, mégis híjával azoknak a gyermekded vonásoknak, amelyek olykor a törékeny alkattal járnak. Rövidre vágott haja merev volt, az arca sápadt, mintha nem is keringett volna vér a bőre alatt. Homloka nem volt alacsony, egy előre fésült hajfürt azonban eltakarta. Pofacsontjai kiálltak; elsősorban mégis a szem ejtett zavarba ezen az arcon, a színtelen pillákkal keretezett éj fekete szempár, amely nem is a feketeségéből merítette különös varázsát, mint inkább abból, hogy úgy domborodott a halánték felé húzódó, csaknem ázsiai szemöldökív alatt, akár az őzek szeme…
A hangját azonban mindjárt megszerette. A meleg, mélyen zengő, éjszakai-borongós kontraltó hangot, mely éppoly titokzatos volt, akárcsak az őzikeszempár a tanítónő-frizura alatt.