Lőrincz László magyar

Azonban csak a birodalmak tűnnek a semmibe, a népek soha. A birodalmat alkotó tömegek a birodalom bukása s az uralkodó osztály hatalmának a megtörése után is ott maradnak, ahol voltak, csak már nem mint leigázók, hanem mint leigázottak. A türk birodalom örökre megszűnt, a kagánok eltűntek s a hadszervezet is, akárcsak a hunoké, de a türkök és az ázsiai hunok továbbra is a pusztán építették jurtáikat, hajtották állataikat új uraik mellett. S mindaz a tapasztalat, amelyet még uralkodó korukban gyűjtöttek, s melyet elődeiktől kaptak s továbbfejlesztettek, nem tűnt a semmibe, hanem átadták új uraiknak, akik tovább őrizték az évezredek során felgyülemlett szellemi értékeket. Az Európa által is megcsodált és rettegett hadszervezet, fegyelem és hadi taktika nem a mongolok találmánya volt, hanem örökség, amelyet Belső-Ázsia népei adtak tovább évszázadról évszázadra. Az állattartás kultúrája, a ruhakészítés és sátorverés, a tejtermékek készítése és a tejpálinka párolása mind egy hatalmas kultúrkörhöz kapcsolódik, amelyet Belső-Ázsia lovasnomádjai alakítottak ki.

Nem volt ez másképpen a hiedelemvilág, a mítoszok, a rítus és a kultuszok esetében sem.

Az erdők fái mögött gonosz, emberek vérére szomjazó lények leselkedtek, készen arra, hogy az elkóboroltak nyakába vájják karmaikat.

7. oldal

Az idézett mítoszban az istenek mellett nem jelentős, sőt meglehetősen háttérbe szorított szerepet játszik a Nap. Nem történik ugyan világos említés arról, hogy ki is ő, de létezik, sőt leánya révén később némiképpen előtérbe is kerül. Kétségtelen, hogy a mítosz szerint már nem isten, hiszen nem tartozik az istenek közé, bár ami a lánya későbbi tevékenységét illeti, a nyugati, azaz a jó oldalhoz áll közel. Élőlényként való ábrázolása egyébként nem szokatlan a burját mitikus elképzelésekben.

A Napnak lánya születik, aki a mítosz szerint a fényt jelenti; „maga a fény”. Személyével kapcsolatban két lehetőséggel kell számolnunk. Vagy valóban a napfényt kell keresnünk az alakjában, vagy pedig az eredeti ősi Nap-mítosz későbbi formálódása következtében, esetleg éppen a matriarchátus viszonyai között a Nap személye kettészakadt s a férfi oldal helyett a női került előtérbe. Így érthető, hogy a Nap lányának a megbetegítése okozza a mítoszban bővebben kifejtett tragédiát, s nem a Napé.

A nem ismerés aztán igen gyakran tévedéseket szül.

13. oldal

Abaj Geszer, vitéz legény,
Alakját átváltoztatta;
Fekete hollóvá válva
Fényes, három kakukk, körben,
Kísérték a széles földre.

Az istenek felett Manzan Gürme ősanya uralkodott, maga a Jóság és a Bölcsesség, kezében ezüstből készült kelyhet tartott a Jóság és a Bölcsesség cseppjeivel.

Habata Gerel meghallgatta apja üzenetét, majd ezzel utasította vissza: – A régi szokások szerint a legfiatalabb fiúgyermek feladata, hogy őrizze a családi tűzhelyet! Ha lemegyek a földre, ki tudja milyen hosszú időre, ki vigyázza majd az atyai tűzhely nyugalmát?

A mítosz másik része azonban világosan mutatja a szoláris hérosz jelenlétét. Az istenek nem egészen bölcs tevékenysége következtében bajok zúdultak az emberiségre, s az istenfinak le kellett ereszkednie a földre, hogy megszabadítsa tőlük a földi világot. A szoláris mítoszban e bajok a Nap betegsége következtében állottak elő, amint már erről korábban szó esett. Bühe Beligte, a későbbi Geszer bátor elindul a földre, de még indulása előtt az istenek furcsán határoznak: szegény családba kell hogy szülessék, s földi gyermekként kell felnevelődnie.

Az Afganisztán területén élő mogol népcsoportnak lényegében véve nincs saját folklórja, az Európában élő kalmüköknek pedig tudomásunk szerint nincsenek eredeti mítoszaik. Vagy teljes egészében buddhista jellegű mitologikus elképzeléseket őriznek, vagy pedig – igen ritkán – egyes töredékeik által magukkal vitt burját mítoszok maradványait. A Mandzsuriában élő dahurok mítoszairól mit sem tudunk, s ugyanúgy ismeretlenek számunkra sok belsőmongóliai mongol nép mitologikus elképzelései is.

A monguorok szellemi kultúrája is lényegesen különbözik a mongolság többi részének kultúrájától. Az évszázados tibeti hatás következtében folklórjuk mind formai, mind pedig tartalmi szempontból nagyrészt tibeti mintát követ. A tibeti takaró alól azonban itt-ott kivillan egy sajátos, ősi mongol kultúra foltja, s éppen ezért érdemli meg a monguor szellemi kincs a behatóbb vizsgálatot.

Mítoszaik első látásra teljes egészében tibetiek, a tibeti buddhizmust követik, megjelenési formájukban és szellemükben azonban különböznek a tibetitől, s érdekes szinkretikus alkotásai a két, egymástól lényegesen különböző szellemi kultúrának.