!

Lope de Vega spanyol

1562. november 25. (Madrid) – 1635. augusztus 27. (Madrid)

Tudástár · 12 kapcsolódó alkotó · 3 film

Teljes névFélix Lope de Vega y Carpio
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 10

Lope de Vega: A kertész kutyája
Lope de Vega: Színművek
Lope de Vega: 111 szonett / 111 sonetos
Lope de Vega: A balga dáma / La dama boba
Lope de Vega: Nyaknyisszantó
Lope de Vega: Dacból terem a szerelem
Lope de Vega: Románcok
Lope de Vega: El perro del hortelano
Lope de Vega: A táncmester
Lope de Vega: Olmedo lovagja

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Eötvös Klasszikusok Eötvös

Antológiák 10

A világirodalom legszebb drámái I-II.
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Illés Lajos (szerk.): Aki legdrágább, aki legszebb…
Kormos István (szerk.): Szerelmes arany kalendárium
Benyhe János (szerk.): Dél-európai népek irodalma
Benczik Vilmos (szerk.): „Felszállnak a sikoltások” – Ibéria
Buda Attila (szerk.): Elfogtam volna mást, s íme, elfogtak engem
Benyhe János (szerk.): Klasszikus spanyol drámák I-II.
Timár György (szerk.): Százhúsz költő

Népszerű idézetek

Bogas >!

Játék az élet, rosszul megkevert
Kártyákkal, gonddal és bajjal teli
Szerencsejáték, hol a vak esély
Uralkodik.

Sevilla csillaga: Második felvonás, hatodik kép, tizenharmadik jelenet

Nofrit>!

Felpattant Ámor minden lakatot, Melyet a féltékenység rakatott.

Diaval>!

TEODORO Te sírsz?
DIANA Nem, csak a szemembe
Ment valami.
TEODORO Ó, esetleg
A szerelem?
[…]
DIANA Te sírsz?
TEODORO Nem, az én szemembe
Is belement valami.

cassiesdream>!

. Elindulok magányomba,
és magányomból megtérek,
mert magammal kóborolni
elegendő társ a lélek.
. Hol meghalok, milyen hely lesz,
milyen hely ez, ahol élek,
nincs messzibb út, mint magamban,
utat bárhol keresgéljek.
. Magammal se jól, se rosszul,
de valamiképp megférek,
ha csupa lélek az ember,
teste börtön, cella-fészek.
. Értem azt, hogy mire vágyom,
csupán egy dolgot nem értek,
hogyan szenvednek maguktól
a tudatlan, kevély népek.
. Mindenféle dolog fáraszt,
védekezem hát evégett,
de ha egy buta rám támad,
őtőle senki se véd meg.
. Én ki vagyok, ezt ő tudja,
oktalanságokkal érvel,
a butaság és alázat
egy személyben hogyan fér el?
. Ismerem a különbséget
őt és magamat szemlélve,
eszelőssége pimaszság,
szerénységem megvetése.
. Vagy a természet többet tud,
mint amennyit tudott régen,
született bölcsek ezt mondják,
csakhogy bölcsességük kétlem.
. „Tudom, hogy nem tudok semmit”,
mondta egy bölcs, szerény nézet,
mert ő tudta, a kevés több,
amikor magába nézett.
. Amit értek, nem értékem,
csak azt értem, mit nem értek,
kik boldogok sose voltak,
bölcsek vajon ők lennének?
. A világ meddig marad fenn,
végeznek vele gyors évek,
akárcsak törött üveggel
sietve a repedések.
. Ez történik a világgal,
és mindenki vele vész el,
az is, kinek esze nincsen,
és az is, ki bírja ésszel.
. Azt is mondják, hajdanában
az igaz felszállt az égbe,
az embernép ösztökélte,
lenéz, nem tér vissza mégse.
. Kétféle korszakban élünk,
emezt másikra cserélve:
idegeneké ezüstből,
miénk váltva silány rézre.
. Igaz spanyol, ki ezt látja,
elégtételt hogy ne kérne,
tudja, hogy mindenki régi,
miért új akkor az érme?
. Jól öltözött valamennyi,
de egyiknek sincsen pénze,
félig római felülről,
alulról zarándokféle.
. Mondá az embernek Isten,
verejték lesz kenyerének
fizetsége, mert parancsát,
nemcsak kenyerét szegé meg;
. engedetlenek nehányan,
szégyentelenek, nem félnek,
becsületük zálog tárgya,
elcserélni hamar készek.
. Filozófia, erény, mint
vakok, tévelyegve élnek,
sírnak egymást támogatva,
kéregetnek, sírba térnek.
. Két pólusa van a földnek,
ennek a végtelen térnek,
nincs élet szívesség nélkül,
legjobb vér az, ha van pénzed.
. Hallom, szólnak a harangok,
bár ok van rá, mégse félek,
mindenütt annyi kereszt van,
holtakba botolva lépek.
. Sírboltot és örök márványt
ámuldozó szemmel nézek,
hogy gazdáik kik nem voltak,
nyelv nélkül arról beszélnek.
. Jót tett, ki őket emelte!
A nagyok itt nem kevélyek,
rajtuk végre bosszút álltak
a kicsinyek, hangya-lények.
. Rútak rútja az irigység,
bevallom, társam lett nékem,
kik nem ismerik szomszédjuk,
rájuk irigykedem éppen.
. Könyvek nélkül, papír nélkül,
számlák nélkül éldegélnek,
amikor írni akarnak,
kölcsön tintatartót kérnek.
. Van kéményük és van kertjük,
nem gazdagok, nem szegények,
gond őket fel nem riasztja,
követelni nem serények,
. nem sértik meg a kisembert,
nagyokról nem cseverésznek;
mint én, Húsvétot, szerencsét
nem kívánnak, nem remélnek.
. Ezért mondom irigykedve,
csöndem őrizve tinéktek,
elindulok magányomba,
és magányomból megtérek.

(Elindulok magányomba)

Aquarius P>!

Mi a szerelem? – Az életnek pokla.
Szülője kicsoda? – A vak merészség.
Mi élteti? – A kegy enyhíti éhét.
Ereje mi? – Hogy lelkedet befonja.
Halálos-é? – Száz öldöklés hozója.
Életadó? – Igen, de kínja széttép.
Hol lakozik? – Ahol a vakság érték.
Milyen íze van? – A csalárdság sója.
Jó akad benne? – Ez a titkok titka.

Mi a szerelem? – Az életnek pokla (részlet)

125. oldal

Bogas >!

Mindent Fuente Ovejuna tett.

III. felvonás, 4. kép

Aquarius P>!

Elájulni, merni, lobbanni lángra,
lenni zord, lágy, komor, kit dühe szétvet,
élő, halandó, jelöltje a végnek,
hűséges, áruló, lelkesült, gyáva;
mindvégig csak egyetlen jóra várva.

Elájulni, merni, lobbanni lángra – részlet

49. oldal

csillagka P>!

. A paraszt mit eszeget,
kap hagymát, kap kenyeret,
hogy a durva parasztember,
akit ágya kivetett,
ökreivel elinduljon,
ekéje is vele megy!
Kap kenyeret és kap hagymát,
és kap bort is, eleget,
már útra kel, érkezőben,
itt is van, szántani kezd.
Szaporodnak a barázdák,
ez a föld milyen remek!
„Arra, Foltos!” "Erre, Barna!" –
ezt mondja ökreinek.
A föld már fel is van szántva,
és a paraszt vetni kezd,
tarisznyából kötényébe
minden magot beletett.
De szépen veti a búzát!
Isten őt segítse meg!
Nézegetik a madárkák,
mind neki segítenek.
Ne legyen ott a galambdúc,
ahol a búzaköteg.
Milyen magas már a búza,
Szent Iván-nap közeleg;
a paraszt aratni készül,
sarló kalászt szedeget.
Mennyi markot köt kévébe!
Milyen gyorsan lépeget!
Szépen köti, szépen bontja,
nem is egyet, ezeret!
Magas a szérűn az asztag,
egyre nagyobb, egyre szebb!
Már a csépet keresgéli,
hamarost csépelni kezd.
Kegyetlenül tűz a nap rá,
ő mégis elégedett.
Törülgeti verejtékét,
leteszi a csépeket.
Milyen szomjas, milyen szomjas!
Ha nem iszik, bereked!
Már kortyolgat, üldögél is,
mert rekkenő a meleg.
Már szelelni kell a búzát,
gyűlik a pelyva, pereg.
Ő, hűsítő, kedves szellő,
szálló szalmakötegek.
Milyen tiszta lett a búza,
tisztább már nem is lehet.
Fernandóhoz, isten óvja,
hadd csináljon kenyeret.
El is viszik a malomba,
már a garat tele lett.
A tölcsér mérgesen mozdul,
forognak a kerekek.
Már liszt készül a malomban,
rostálják a szemeket!
A paraszt de szépen rostál!
Sütő egyre melegebb.
Kenyeret gyúr! Dagad is már!
Kiveszi a kenyeret,
megsütötte, eléd rakja,
már itt van, megszegheted.

(A paraszt mit eszeget)

Aquarius P>!

Meghal az élet, s élet nélkül élek,
halálom életét sértve halálra,
isteni vérnek tép utat a dárda,
és szívem a gyémántnál is keményebb.

Meghal az élet, s élet nélkül élek – részlet

69. oldal

Aquarius P>!

Egy nagy barátra lelni, hinni benne,
ez a legfőbb jó, mi embert vár itt lenn,
lelked, javad, bajod övé is lenne;
nélküle ha élsz, az se keserítsen;
álnok dicsőség szert tenni ilyenre,
rettentő volna félni: elveszítem.

Mindig mondtam, mondani fogom, mondom – részlet

83. oldal