!

Lois Lowry amerikai

1937. március 20. (Honolulu, Hawaii) –

Teljes névLois Ann Hammersburg
Honlaphttp://www.loislowry.com/
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Lois_Lowry

Könyvei 24

Lois Lowry: Az emlékek őre
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat
Lois Lowry: Valahol, messze
Lois Lowry: Hírvivő
Lois Lowry: Nyáron történt
Lois Lowry: A fiú
Lois Lowry: The Giver
Lois Lowry: Son
Lois Lowry: Gathering Blue
Lois Lowry: Messenger

Kapcsolódó sorozatok: Az emlékek őre, The Giver

Illusztrálásai 1

Lois Lowry: The Willoughbys

Népszerű alkotóértékelések

>!
MisssBee

Lois Lowry

Nagyon szeretem Lowry stílusában, hogy tele van emberséggel, szeretettel, mondanivalóval, miközben nem célja, hogy több száz oldalasra húzza a köteteket. Stílusában számomra „kis herceges”, mert bár elvileg gyerekeknek szól, a felnőttek sokszor többet tanulhatnak belőle.

>!
Lysandra

Lois Lowry

Nagyon szeretem az írónő írásait, nagyon szívesen olvasom a könyveit, nagyon szeretem a stílusát. Kedvenc írónőm ♡

>!
lugeos

Lois Lowry

Ha most levelet kellene írnom az írónőnek, valahogy így nézne ki:

Kedves Lois Lowry!
Nem is tudom hol kezdjem levelemet. Térjek a tárgyra, és halmozzam el rajongásommal, vagy előbb egy lágy bevezetővel kanyarodjak a csodálat útjára. Kezdtem inkább az első variációval.
Brenton Thwaites állt egy filmborítón. Egy lánnyal, és egy megkapó címmel. Emlékek őre volt a neve. Még erre is emlékeszem. Miután megnéztem, rájöttem nem bírom ki anélkül, hogy a könyv változatát el ne olvassam. Nem vagyok egy régi könyv rajongó, meg is lepődtem amikor a megjelenés éve régebbi volt, mint a születési dátumom. De ennek ellenére nekiveselkedtem, és elmélyedtem a szavak tengerében. Miután egyhuzamban kiolvastam Jonas és Gabe történetét, nem tudtam leállni. Még többet akartam. Mint egy alkoholista… csak nálam a szavak voltak részegítőek amik a papírról az elmémbe szivárogtak. Csak olvastam, olvastam, és úgy éreztem, abban a pillanatban, ahogy a kezembe vettem a könyvet, ellazultam…
A fiú című könyvével folytattam. Nagyon tetszett. A nyelvezete, a tanítani vágyása, minden. Sokat adott, és sokat tanított. Lois Lowry, maga úgy ír, mint ahogy más soha ezelőtt. Régi? Cseppet sem zavaró. Mert nem mondani meg a nyelvezetéről.
A számláld meg a csillagokat szintén egy tanító jellegű olvasmányként hatott rám. Felemelt és a mélybe vágott, csak azért, hogy elgondolkodhassak az élet mivoltáról.
Lois Lowry! Köszönöm, hogy te vettél rá az olvasásra. A többi könyved sincs elfeledve. Őket is elkezdtem olvasni. Te vagy a kedvencem! :)

>!
petamas +P

Lois Lowry

Az emlékek őre (The Giver) gyermekkorom meghatározó olvasmányélménye. Lenyűgözött, ahogy először bemutat egy teljesen logikus, ideálisnak tűnő társadalmat, majd lassan, megfontoltan ráébreszt, mennyire elembertelenedett az egész. A regény egyike volt azoknak, amelyek elindítottak az utópiák és a sci-fi felé vezető úton.

A folytatások, bár számomra meg sem közelítik az eredeti regényt, szintén jól sikerültek. Mindegyik egy újabb, az előzőektől különböző közösséggel ismertet meg, ami csak kezdetben tűnik ideálisnak. A Valahol, messze (Gathering Blue) az első kötet ellenpontjaként egy természetközeli, technikailag fejletlen társadalomról szól, ahol a logika helyett a művészetek állnak a középpontban. Azonban ezt a közösséget is emberek alkotják, akiknek nem mindig tiszták a szándékaik… Ezzel szemben a Hírvivő (Messenger) társadalma kizárólag jó emberekből áll, akiket a többi közösség valamilyen okból kitaszított. Bár ez a közösség egy valóban utópisztikus társadalom, és nem lappanganak sötét titkok a mélyén, a kívülről érkező Gonosz még az itt lakó embereket is képes megrontani. A fiú (Son) összehozza a korábbi történetek szálait, és lezárja azokat: a történet egy, Az emlékek őre társadalmában élő szülőanyáról szól, aki útra kel, hogy megkeresse gyermekét. Útja során megismerkedik egy halászfalu életével, és alkut köt a Gonosszal, ám végül eléri a Hírvivő faluját, és rálel a fiúra.
Összességében nagyon jó sorozat, érdekes látni, hogy a különböző közösségek hogyan dolgozták fel a a közelebbről nem körülírt Nagy Katasztrófát. Zavart azonban, hogy az utolsó kötetekben túl nagy szerepet kapott a Gonosz, és zavart a különleges képességek szerepének felerősödése is.

A Nyáron történt (A Summer to Die) egészen más dimenzióban gondolkozik: nem az emberiségről, még csak nem is egy közösségről szól, hanem egy családot állít a középpontba. Egyetlen család életét, amit egy váratlan betegség zúz szét. Hiteles, mély, emberi.

A Számláld meg a csillagokat (Number the Stars) egy nem túl hosszú történet, ami a második világháború alatt játszódik. Nem rossz regény, de az írónő művei közül a leggyengébb: a deportálásnak való ellenállást, a zsidók bujtatását és szöktetését számomra jobban megragadta a Majd a gyerekek, mint ez a regény.

Összességében elmondható, hogy szerettem az írónő könyveit: olvasmányosan ír, regényei gyerekek számára is érthetők és szerethetők, az írásokból sugárzó mély humanizmus pedig szerintem bármely felnőtt szívét meglágyítja. Remélem, sok könyvét olvashatjuk még magyar nyelven.

>!
Becky_Grey

Lois Lowry

Nagyon megható, elgondolkodtató, mély történeteket ír. Nagyon szeretem az írásait.


Népszerű idézetek

>!
Farby

– Az emlékek őrzésében nem a fájdalom a legrosszabb – folytatta az örökítő –, hanem az egyedüllét. Az emlékek arra valók, hogy az emberek osztozzanak rajtuk.

206-207. oldal 20 (Animus, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: emlék
>!
Milli

– Apa, Anya, szeretnék kérdezni valamit.
– Halljuk, Jonas – nézett rá az apja.
Jonas elpirult zavarában, de azért kipréselte magából a kérdést, amit a hátsó szárnyból hazafelé egész úton gyakorolt.
– Ti szerettek engem?
Szavait pár másodpercnyi kínos csend követte. Aztán Apa elnevette magát.
– Ejnye, Jonas. Ha valakinek, neked tudnod kellene, milyen fontos a helyes szóválasztás.
– Miért mondod ezt? – értetlenkedett Jonas. Mindenre számított, csak arra nem, hogy nevetve megdorgálják.
– Azért, Jonas – magyarázta Anya – , mert egy nagyon általános jelentésű szót használtál. Ez az ige olyan üres és semmitmondó, hogy már szinte teljesen feledésbe merült.
Jonas döbbenten bámult az anyjára. Üres? Soha semmit nem érzett még olyan tartalmasnak,mint a szeretet emlékét.
– A közösség élete csak akkor folyhat zökkenőmentesen, ha az emberek pontosan fogalmaznak – folytatta Anya. – Ha azt kérdezed, örömet lelünk-e benned, arra tudunk válaszolni: igen.
– Vagy kérdezd azt, hogy büszkék vagyunk-e a teljesítményedre – ajánlotta Apa. – Lelkes igennel fogunk felelni.
– Most már érted, miért helytelen az, ha a „szeretni” igét használod? – kérdezte Anya.
Jonas bólintott.
– Igen, köszönöm, értem – motyogta. Ekkor hazudott először a családjának.

16. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Jonas
3 hozzászólás
>!
tataijucc

Az egész világ megváltozott. Csak a tündérmesék maradtak a régiek.

23. oldal

>!
Veronika_Hunyak

– De azért tetszett az emlék. Értem, hogy miért ez a kedvenced. Csak sajnos nem tudom a szót az egész érzésre, ami olyan erős volt ott a szobában.
– Szeretet – mondta az örökítő.
– Szeretet – ismételte Jonas. Ahogy az érzés, úgy maga a szó is új volt számára.

169. oldal, 16. fejezet

>!
Viv_

Az egy szobában való együttélést az is megnehezíti, hogy képtelenség bármit is elrejteni a másik elől. Persze, nem a pár nélküli koszos zoknikra gondolok, vagy arra a galacsinná összegyűrt, tizennégy papírlapra, rajtuk egy sikertelen vers próbálkozásaival. Elrejteni a legbensőbb magánjellegű dolgokat kell: a könnyeket, melyek olykor az ember szeméből kikívánkoznak, a gondolatokat, melyeket egy csöndes, magányos zugban szeretne végiggondolni, a szavakat, melyeket hangosan szeretne kimondani, hogy hallja, hogyan hangzanak – de más ne legyen fültanúja.

1 hozzászólás
>!
zöldszemesostoros

Jonas azonban ismerte az igazi szomorúságot. Ismerte a gyászt, a csüggedést, és tudta, hogy azokra nincs gyors vigasztálás.
Azok mélyebben gyökereznek, és nem kell beszélni róluk. Azokat érzi az ember.

178. oldal 17 (Animus, 2001)

>!
DoreenDelevigne

Mindenkit sajnálok, aki olyan helyre kerül, ahol idegennek és butának érzi magát.

14. oldal