!

Lobszang Rampa

Katalógusnév

Könyvei 4

Lobszang Rampa: Harmadik szem
Lobszang Rampa: A harmadik szemtől a testelhagyásig
Lobszang Rampa: A lhászai doktor
Lobszang Rampa: Utazás az asztrálvilágba

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Régi korok üzenete Édesvíz


Népszerű idézetek

wirakocha>!

Először is tartsd szem előtt, hogy a pszichológia legfőbb törvénye s a legfontosabb feltétele az, hogy az akarat és a képzelet közti csatában, a képzelet mindig nyer. Vagyis mindig képzeld azt, hogy képes vagy megtenni valamit, s ha elég erősen képzeled, meg is tudod tenni. Bármit meg tudsz tenni. Következzék egy példa ennek megvilágítására:
Mindent meg tudsz tenni, amit valóban elképzelsz, függetlenül attól, hogy a kívülállónak mennyire tűnik lehetetlennek. Ha azonban a képzeleted azt diktálja neked, hogy valami lehetetlen, akkor az számodra lehetetlen is lesz, akaratod akármennyire próbálja is rád erőltetni. Gondold meg: Van két harmincöt láb magas, egymástól tíz lábra álló ház. A két tető közt palló vezet át. A palló talán kétlábnyi széles. Ha át akarsz menni a pallón, a képzeleted eléd vetít minden rád leselkedő veszélyt: a szelet, amely kibillenthet, vagy a göböt a fán, amelyben megbotolhatsz. Meg is szédülhetsz – mondja a képzeleted, ám közvetlen októl függetlenül is figyelmeztet rá, hogy ezt az utat nem tudod megtenni, leesel és szörnyethalsz. Egyszóval, függetlenül attól, mennyire szeretnéd kipróbálni, ha egyszer úgy képzelted, hogy nem tudod, akkor nem is tudod megtenni és az a pár egyszerű lépés a pallón keresztül kivihetetlenné válik számodra. Semmiféle akaraterő nem lesz képes rá, hogy biztonságban átvezessen a hídon. Ha viszont a palló a földön heverne, ugye minden habozás nélkül végigmennél rajta? Nos, mi győz ebben az esetben? Az akaraterő vagy a képzelet? Ha azonban azt képzeled, hogy át tudsz sétálni a két ház közötti pallón, akkor könnyedén meg is teszed, függetlenül attól, fúj-e a szél, vagy billeg-e a palló, feltéve, ha valóban azt képzeled, hogy baj nélkül át tudsz menni rajta. Vannak emberek, akik vékony kötélen táncolnak, olykor még biciklivel is átkelnek rajta, de nem az akaraterejük teszi őket erre képessé. Csakis a képzeletük.

Lobszang Rampa: A lhászai doktor Egy tibeti gyógyító a háború viharában

wirakocha>!

A nyomorult fogászoknak – mármint a régi típusú fogászoknak – már nem ment ilyen jól. Többnyire még külön házuk sem volt, ahol rendelhettek volna, hanem az utcán kezelték a betegeiket. Az áldozat letelepedett egy ládára, a fogász pedig a figyelmes nézősereg szeme láttára máris hozzákezdhetett a vizsgálathoz, a szurkapiszkához. Aztán egy csomó különös manőver és furcsa kézmozdulat után, a mester megkísérelte a fájós fog eltávolítását. A „megkísérel” itt a pontos kifejezés: hiszen ha a páciens túlságosan rémült vagy zajos volt, nem ment mindig könnyen a húzás, és olykor a fogász nem habozott akár a nézőseregből segédeket toborozni, hogy a vonakodó beteget lefogassa velük. Fájdalomcsillapítót nem használtak akkoriban. A fogászok nem cégérekkel, érmekkel és címerekkel hirdettek, mint az orvosok, hanem nyakukban az általuk kihúzott fogakból álló nyakláncot viseltek. Ha ugyanis a fogász kihúzott egy fogat, nem dobta el, hanem gondosan megtisztította és likat fúrt belé. Ezután madzagra fűzte, hogy tovább gyarapítsa fogászi jártasságának szemmel látható bizonyítékait.

Lobszang Rampa: A lhászai doktor Egy tibeti gyógyító a háború viharában

zbarta>!

A testet körülvevő aura csupán az emberben égő életerő tükröződése – mindenki megtanítható rá, hogy megfelelő feltételek között lássa. Úgy hisszük, hogy ez az erő elektromos, ugyanolyan mint a villám. Nyugaton a tudósok mérni tudják az agy elektromos hullámait, azok, akik gúnyolódnak az ilyen dolgokon, elgondolkozhatnának ezen és gondolhatnának a nap udvarára is. A napkorongról többmillió kilométerre lövellnek a lángok. Az átlagember nem látja a napudvart, de teljes napfogyatkozáskor mindenki megnézheti, akit érdekel. Valójában nem számít, hogy az emberek hisznek benne vagy sem. A hitetlenség nem tünteti el. Még mindig ott van. Ilyen az emberi aura is. A harmadik szem megnyitásával képessé váltam többek között ennek az aurának a meglátására.

84. oldal

Lobszang Rampa: Harmadik szem A tibeti lámakolostorok titka

Kapcsolódó szócikkek: aura
putumayo>!

Lementünk a meredeken, a fehér ló meg én. Félúton a ló megállt, hátrafordította a fejét, és jól megnézett. Láthatóan nem sokra tartotta, amit látott, mert hangosan nyerített egyet, és rohanni kezdett, mint aki nem állhatja tovább a látványomat. Együttéreztem vele, mert ugyanez volt a véleményem róla!

168. oldal

Lobszang Rampa: Harmadik szem A tibeti lámakolostorok titka