Lisa Kleypas amerikai

Nekem Ő a történelmi romantikus regények koronázatlan királynője.

Nagyon szeretem az írónő regényeit. Legyen az modern, vagy történelmi romantikus, esetleg kissé fantasy jellegű, minden stílusban nagyot alkot. Nagyon jó stílus és remek cselekmény vár az olvasókra. Nem ír unalmasan, s mindig van fordulat benne, mely fenntartja a figyelmet és egyúttal el is szórakoztat. Nekem leginkább a történelmi romantikus regényei tetszenek, de szinte minden stílusban eddig elismerően tudok róla nyilatkozni. Ha megjelenik egy új könyv, tudom, hogy tetszeni fog. A szereplőit mindig magam elé tudom képzelni, együtt tudok érezni velük.

Fantasztikus írónő. Első könyvem amit tőle olvastam a Légy az őrangyalom. Imádtam, nem tudtam letenni, azóta akárhol járok és meglátom a könyveit meg kell szereznem. Egyszerűen elképesztő. A stílusa hasonlít Kresley Cole-éhoz, annyiban különbözik, hogy míg Cole fantasztikus szálon futtatja történeteit, addig Kleypas megmarad a normális emberek szerelmi világában. De ettől függetlenül vagy épp ezzel együtt a történetei lenyűgözőek, eredetiek és csak úgy olvastatják magukat. :D

Lisa Kleypas történelmi romantikusai szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak és egy picivel többet. Egyfelől jókat lehet nevetni a dialógusok többségén és a szituációkon, amikbe az írónő keveri a hőseit, másfelől informatívak. Majdnem minden könyvébe elrejt egy kis csomagot. A kor újításairól, gépekről, divatról, orvostudományról stb. Az étkezések leírásait külön öröm olvasni. Pláne annak fényében, hogy az angol kulináriát még az egyik könyvben is lefitymálják. Na, de akkor is, azoknak a lakomáknak és piknikeknek a leírása, kimondottan ínycsiklandóra sikerült minden könyvben.
Nagyon szeretem, hogy a könyvekhez utószót fűzött a szerző, amiben nem az olvasók számára ismeretlen embereknek mond köszönetet (tudom, az a köszönetnyilvánítás) hanem megosztja, hogy mi inspirálta, miket fedezett fel a háttérkutatások során, és elmeséli a tapasztalatait a kipróbált receptekkel kapcsolatban, amikről az aktuális könyvében írt.
Csak nekem tűnt föl, hogy a sötét hajú, kék szemű, magas, sportos férfiak az írónő zsánere? Elképesztő mennyi ilyen futkározik Anglia/London szerte, nem? :)
Az első alkalommal olvasok olyan sorozatokat, amik között ilyen mértékű átfedés lenne, és mondhatom, nagyon élvezem, hogy itt-ott visszaköszönnek már ismerős karakterek. Ezért mondjuk van egy ésszerű sorrend, ahogy érdemes őket olvasni, de kicsit megkavarva sem okoznak gondot azért.
Szeretem, hogy a főnemességet kavarja a közemberekkel és nem ragaszkodik mindig a teljes úri életmódhoz, még ha a történetei egészen meseszerűek is emiatt.
Nagyon várom már a Ravenelek folytatását és bízom benne valamelyik kiadó felkarolja a félbehagyott Hathaways családot is.
Bár engem a borító nem szokott izgatni, de először azt látja meg az olvasó és az adja el a könyvet. A kiadók meg nem mellékes az eladási arány. Talán érdemes volna sorozatonként egy egységes, és szép borítót kitalálni hozzájuk, mert ezek a mostaniak …

Egyik kedvenc történelmi romantikus írónőm, szinte mindent olvastam már tőle, mert annyira tetszenek a történetei, a stílusa és a humora. A mai korban játszódó művei is igen jól sikerültek. Engem meggyőzött.

A világok, amiket alkot, teljesen beszippantanak. A történelmi romantikus témában nehéz érdekes világokat felépíteni, de neki sikerült.

Szeretem, ahogy utal egyik világban (Wallflowers) a másikra (Ravenel). Egy-egy személynév, szálloda vagy bolt említése, ahol más főszereplők is megfordultak… Otthonossá teszi a világát.

A Ravenel család sorozattal kezdtem, majd áttértem a Wallflowers-re. És milyen jól tettem!!! Imádtam a négy lány történetét, és a St. Vincent név is ismerős volt… Tökéletes időzítéssel az Ördöngős tavasz előtt elolvastam a Wallflowers-t. És milyen jó volt így! A „véget ért a sorozat” szomorúsága átváltozott egy hálás boldogságba. :)

Másik kedvenc írónőm, J. R. Ward is pont ugyanilyen tűpontosan építette fel a világát, és ezért szeretem, mert otthonos. Az a világ egy sötét, erőszakos, háborús övezetben játszódik, ahol a szerelmek is kicsit keményebbek.

Ez viszont egy lágy, romantikus, korhűségre kicsit realisztikusabban adó világ, ahol a szerelmek is emberibbek, átérezhetőbbek.

A leírásai pontosak, egységesek, és váltott szemszögben ír, amit szeretek, mert nincs benne titok, egyből megtudjuk, hogy egy szituban az egyik fél mit tesz és gondol, majd takk, és már olvashatjuk is a másik szereplő gondolatait. Ezt szeretem.

Kedvencem! ❣

Ahogy kinyitom egy könyvét azonnal beszippant, érdekes karakterek, kellő szívfacsarás, egy kis humor, és némi kaland is mindig bele van csempészve. És persze nem vettem volna a fáradságot, hogy írjak róla, ha nem tudnám újra-és-újra elővenni a könyvet! Ha kínlódok mint káposzta hús nélkül, hogy mit olvassak, vagy őhozzá vagy Hoythoz menekülök mostanában.

Történelmi romantikusból az egyik legjobb!