Lisa Kleypas amerikai
1964 (Texas, Amerikai Egyesült Államok) –
| Honlap | http://www.lisakleypas.com/ |
|---|
Képek 2
Könyvei 79
Kapcsolódó sorozatok: Hathawayek, Wallflowers, Bow-Street Runners, Hathaways, Wallflowers, Brotherhood of the Sword, Only Vallerand, The Ravenels, Stokehurst Family, Travis, Bow-Street Runners, Friday Harbor, Capitol Theatre, Gamblers, Scoundrels, La ronde des saisons, Les Hathaway, Zatoka Friday, Ravenel család
Kapcsolódó zóna
Népszerű alkotóértékelések
Lisa Kleypas
Fantasztikus írónő. Első könyvem amit tőle olvastam a Légy az őrangyalom. Imádtam, nem tudtam letenni, azóta akárhol járok és meglátom a könyveit meg kell szereznem. Egyszerűen elképesztő. A stílusa hasonlít Kresley Cole-éhoz, annyiban különbözik, hogy míg Cole fantasztikus szálon futtatja történeteit, addig Kleypas megmarad a normális emberek szerelmi világában. De ettől függetlenül vagy épp ezzel együtt a történetei lenyűgözőek, eredetiek és csak úgy olvastatják magukat. :D
Népszerű idézetek
[…] – Hajlandó vagy tehát bocsánatot kérni Merripen? [Winnifred]
Rohan csavart egyet Merripen karján.
Tedd meg, az ördögbe is – dünnyögte Rohan. – A család kevéért.
Kev haragosan nézett az orvosra és cigányul mondta:
– Szarok én terád.
– Ami annyit tesz – mondta Rohan sietősen –, „kérem, nézze el nekem a félreértést, és váljunk el barátokként”.
– A legrútabb betegségben leld halálodat! – folytatta Kev továbbra is cigány nyelven, a nyomaték kedvéért.
– Nyersfordításban: – így Rohan – „Legyen mindig tele a kertje szép, kövér sündisznókkal.” Ami, hadd tegyem hozzá, a cigány hagyományban áldást jelent.
125-126. oldal
– Nem vagyok alacsony, csak… függőlegesen hátrányos helyzetű.
A nő pörgött-forgott, mint egy eltévedt Hamupipőke, akinek még azelőtt eltűnt a báli ruhája, hogy elért volna a bálba.
136. oldal
– Az ember sohasem tudhatja igazán, mi lakozik a másik szívében, kisasszony.
229. oldal
– A helyedben nem tenném. Legalábbis amíg le nem csillapodik. Nagyon haragszik rád. [Leo]
– Miért? [Merripen]
– Hogy miért? – Leo szája megrándult. – Gondban vagyok, hogy mivel is kezdjem a szédítően bőséges arzenálból. Ha eltekintünk a ma reggeltől, vegyük például azt a tényt, hogy soha nem írtál neki?
– Igenis, hogy írtam – méltatlankodott Kev.
– Egyszer – hagyta helyben Leo. – A birtok ügyeiről. Win megmutatta nekem a levelet. Sosem feledem azt a szárnyaló prózát, ahogy a keleti kapu mentén húzódó földdarab trágyázásáról írsz. Meg kell mondanom a birkaszarról szóló rész kis híján könnyeket csalt a szemembe, oly érzelmesnek találtam, és…
127. oldal
