Liptai Zoltán magyar
| Katalógusnév | Liptai Zoltán |
|---|
Könyvei 57
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Receptek a Nagyitól · Házi praktikák Cser
Szerkesztései 4
Népszerű idézetek
Csípős Nyugat, tengerízű Dél
Kína nyugati területein terjedt el a szecsuáni konyha. Igen átgondoltan és bölcsen használják a fűszereiket, melyek közül kétségtelenül az apró csípős paprika a legfontosabb. Nyugat-Kínában régóta ismerik és nagy hozzáértéssel alkalmazzák a hagyományos tartósítási módszereket: a szárítást, a sózást, a füstölést és az ecetben való tartósítást. A hatalmas ország keleti felében, az alföldi részeken a sütéshez-főzéshez sertészsírt használnak, míg délen elsősorban gőzőléses főzést kedvelik. A tengerparton természetesen a halak és az apró tengeri állatok, csigák, kagylók ás rákok felhasználása kap nagyobb szerepet. Sokszor találkozni különleges ízpárosítássokkal, és nem kell meglepődnünk, ha a marhahúst hallal, vagy a sertésszeletet kagylómártással tálalják. Itt a világos szójamártás terjedt el, míg a húsmellé gyümölcsöt tálalnak. A kantoni rizs pedig már-már fogalommá vált – a világ minden kínai éttermének étlapján szerepel.
43. oldal Kína
Allah akarata
Az egyiptomi konyha az arab és a közel-keleti egyedülálló keveredéséből alakult ki, ám nagyvárosokban minden ázsiai és afrikai ételalapanyag is elérhető. A Nílus-deltában gyakorlatilag minden gabona- és zöldségféle megterem. Noha arrafelé sok a szarvasmarha, az állatokat nem a húsukért tartják, hanem elsősorban a munkavégzést szolgálják, szántanak és szekeret húznak. Az iszlám előírásainak megfelelően az egyiptomiak nem fogyasztanak sertéshúsből készült ételeket. A piacokon a birka-, kecske- és baromfihúson kívül a szamárból, esetleg tevéből készült kolbász is kapható. A bazárokban hihetetlenül gazdag a fűszerkínálat, a legnagyobb választék szezámmagból, köményből, csípős cseresznyepaprikából és gyömbérből kínálkozik.
23. oldal Egyiptom
Tálalás
Indiában jellegzetes tálalási forma a tháli, amely valójában egy nagy, peremes, rozsdamentes fémtálca, melyen apró csészék, katórik sorakoznak. A különböző fogások és az édes-savanyú-ecetes pácban eltett savanyúságok a középen elhelyezett rizs körül sorakoznak fel. A savanyúságok olykor annyira erősek, hogy sokszor csak egy apró adag is elég belőlük. A thálín az előbbieken kívül még néhány zamatos gyümölcs, egy kis pörkölt mag, egy csésze joghurt és valamilyen – általában gyümölccsel, kókusszal és fahéjjal készült – desszert is előfordul.
39. oldal India
Maté
Argentína legjellegzetesebb itala a teához hasonló maté, ám teljesen más az íze. A krisztustövisre emlékeztető örökzöld yerba cserje levelét leforrázzák, majd az így nyert folyadékot – olykor lehűtve – ezüst szívószálon keresztül szívják a külön erre a célra készített matés edényből. Az italt egy-egy korty után körbeadják, ezzel tisztelik meg egymást és a vendégeket.
20. oldal Argentína
Menő menük
Az átlag egyiptomi asztalára csak különleges alkalmakkor kerül hús, legtöbbször darálva vagy pörköltszerűen elkészítve főzik vagy sütik. Az ünnepi menüben bárány-, birka-, csirke- és galambhús fordul elő leggyakrabban. A roston sült galamb igazi egyiptomi csemege. A Földközi-tenger parti Alexandriában és a Vörös-tenger partján a tonhalat és a sügért leggyakrabban roston sütve tálalják. A nem húsételek között a bab, szezámmag és csicseriborsó a leggyakoribb. A saláta fokhagymás olajjal leöntve kellemes előétel, sokszor mentával, korianderrel fűszerezik.
23. oldal Egyiptom
Kifinomult Észak
Noha általában „kínai konyháról” szokás beszélni, ez az Európa méretű ország különböző részein természetesen eltérő ízekkel és eltérő étkezési szokásokkal találkozunk. Észak-Kínában a pekingi konyha az egykori birodalmiközpont udvari kifinomultságának jegyeit viseli. A térség konyhakultúrája a gyakori mongol hódítás is hatással volt, a bárány- és a birkahús a legfontosabb alapanyag, rizs helyett pedig a búza a legfontosabb gabona. És itt találhatók a nevezetes édes-savanyú mártás nagy mesterei is.
43. oldal Kína