!

Leonyid Leonov orosz

Leonid Leonov

1899. május 31. (Moszkva) – 1994. augusztus 8. (Moszkva)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó

Teljes névLeonid Maximovich Leonov (Леони́д Макси́мович Лео́нов)
KatalógusnévLeonov, Leonyid
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 8

Leonyid Leonov: Orosz erdő
Leonyid Leonov: Az utolsó kirándulás
Leonyid Leonov: Az üstökös
Leonyid Leonov: Mr. Mackinley menekülése
Leonyid Leonov: A csavargó
Leonyid Leonov: A tolvaj
Leonid Leonov: Út az óceán felé
Leonid Leonov: Megindul az erdő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Európa Zsebkönyvek Európa · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · A Szovjet Irodalom Könyvtára Európa · Századunk mesterei Európa

Antológiák 10

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek
Árvai János (szerk.): Emberi sors
Sebes Katalin (szerk.): Mihaszna Eduárd
Wessely László (szerk.): Mai orosz elbeszélők
Kosaras István – V. Juhász Mária – Székely Tiborné (szerk.): Orosz-szovjet irodalom
Varga Mihály (szerk.): Kegyetlen szerelem I-II.
Elbert János (szerk.): A forrófejű Andron
Székely Magdolna (szerk.): A szabadság első napja
Király Istvánné (szerk.): Szovjet drámák I-II.

Róla szóló könyvek 2

Kulin Katalin (szerk.): Interjú! I-II.
Kocsis L. Mihály: Olvasó példány

Népszerű idézetek

Kuszma>!

Nyilván váratlan akadály vagy betegség tarthatta vissza – de mi baj érhet egy diáklányt a szovjet államban, ahol maga a fiatalság mintegy védlevélül szolgál a szerencsétlenségek ellen?

7. oldal

6 hozzászólás
Kuszma>!

De ma már harmadszor használta ezt a szót: sors. Mi erről a témáról kollektív vitát rendeztünk odahaza Loskarjovban, két álló napig veszekedtünk, és végül tisztáztuk, hogy ez a szó kártékony, csak a gyengék használják, és nem fejez ki mást, csak gyengeséget. Szóval szerintünk nincsen sors, csak vasakarat és szükségszerűség.

22-23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: sors
5 hozzászólás
Kuszma>!

– Ezek a „románok” mind egy kaptafára készültek, az élet jelenségei valamennyiben a szerelem fonalára vannak felfűzve. Én e helyett a műfaj helyett egészen mást vezetnék be, valami dokumentációs krónikafélét, a hasznos és ismeretterjesztő anyag minél nagyobb hangsúlyozásával. Legfőbb ideje, hogy az író éppen úgy blokkoljon, mint a jövőnek minden más építője!
– És ki fogja elolvasni a jegyzőkönyveidet, barátocskám?
– Ne félj, majd olvassák, ha nem lesz más, imádott faterom!

481-482. oldal

3 hozzászólás
Kuszma>!

Elbeszélte, hogy amikor Pavel Arefjicset hatvanadik születésnapjára megajándékozták a magnyitogorszki kohászati kombinát élénk színekben pompázó, temérdek kéménnyel ékes látképével, nyomban továbbajándékozta a festményt a textilmunkások nemrég megnyílt klubjának, szobája falán pedig továbbra is megmaradt a Cigánylány.

33. oldal

1 hozzászólás
Kuszma>!

…és Szerjozsa arra gondolt, hogy az új humanizmusnak ezek a könyvbölcsességel meg nem fertőzött munkásai vannak a leginkább feljogosítva rá, hogy elítéljék a nyugati civilizációt népszövetségével – vagy minek is hívják? –, akadémiáival, királyi meg egyéb tudományos társaságaival, testvériséget prédikáló hamis bibliáival, legeslegújabb divat szerinti erényt hirdető ájtatos és álnok vezérszellemeivel egyetemben; igen, fel vannak jogosítva, hogy ítéletüket végrehajtsák, s ha volna isten a világon, még az is megáldaná őket és szent hőstettüket.

665. oldal

18 hozzászólás
Kuszma>!

– Én azt hiszem, a mi fegyverünk a fiatalságunk meg a tisztaságunk.
– Tisztaság itt úgy értendő, hogy nem vagytok megterhelve fölös bölcsességgel? – kérdezte Ivan Matvejics óvatosan.
– Nem… azt jelenti, hogy céljaink önzetlenek. Vagyis hát fegyverünk a céljaink tisztasága… de ha kell, akad élesebb is! Így mondta egy volt iskolatársam, most ő is a fronton van… de mindegy, én is ugyanígy gondolkozom.

569. oldal

5 hozzászólás
Kuszma>!

Polja is úgy érezte, mint az édesanyja: nincs a világon az az ár, amit ne adna meg azért a jogért, hogy emelt fővel nézhessen szembe népével.

494. oldal

1 hozzászólás
Rawalpindi>!

…a kéz néha többet mesélhet az emberről, mint bármilyen szóbeli leírás.

159. oldal, II. kötet - Fehér éjszaka (Európa, 1968) · Leonyid Leonov

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II. Válogatás századunk legjobb elbeszéléseiből

Rawalpindi>!

Palcsikov a bundát kezdte nézegetni, ez kellemesebb volt számára. Az időre és az emberekre gondolt, az emberi sorsokat mintegy vég vásznaknak képzelte el, amelyek valahol egy elvont térben függenek. Ezek mentén egy sík ereszkedik le: az idő, és szánalmas kivetítődéseik, pontok a síkon, szilajul száguldanak végig rajta, mert görbéjük úgy kívánja. „Predesztináció?” – kérdezte önmagától, és mivel a válasz igen fontos elhatározását dönthette el, nem felelt. Kielégítették a megszokott formulák: hogy az idő csupán a haldoklás érzékelése, az élet pedig a kihűlő anyag fortyogása. Ennek ellenére az eleve elrendeltség filozófiája az eleve elítéltség filozófiája volt…

158-159. oldal, II. kötet - Fehér éjszaka (Európa, 1968) · Leonyid Leonov

Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II. Válogatás századunk legjobb elbeszéléseiből

Rawalpindi>!

– Éles az eszed… de a kasza is kicsorbul a kövön!

148. oldal, A csavargó (Európa, 1960) · Leonyid Leonov