Leonardo Sciascia olasz
1921. január 8. (Racalmuto, Olaszország) – 1989. november 20. (Palermo, Olaszország)
Katalógusnév | Sciascia, Leonardo |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | amicisciascia.it |
Képek 5
Könyvei 16
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Világkönyvtár Magvető · Rakéta Regénytár Magvető · Lektúra könyvek Kriterion
Antológiák 4
Népszerű idézetek
(Egyszer majd olyan vásznakból rendezek kiállítást, amelyeken nem lesz egyéb, csak a kézjegyem, de az aztán borsos árakon megszámítva; a képkereskedőnek meg ezt a reklámszöveget fogom ajánlani: "Fejezze be maga, egy nagy festő már aláírta.")
(Célok és eszközök)
Elidőztem hát egy kicsit az ablaknál, és élveztem a természet és érzékeim közötti tökéletes, hiánytalan egyensúlyt. Kedvem támadt lefesteni. De aztán elálltam ettől a szándékomtól, attól tartva, hogy megbontom, elrontom ezt az egyensúlyt, egyszóval, hogy nem tudom visszaadni. Hogy egészen pontos legyek, teljesen banális és, bizonyos értelemben, akadémikus volt a vágyam, végeredményben amolyan közhely. Olyan ember hirtelen támadt kedve, aki nem tud festeni, vagy ha tud is, nem igazán festő, és szembetalálva magát valami természeti látvánnyal, egy tájjal, tárgyaknak valamilyen tér- és fénybeli elhelyezkedésével, azt mondja: ezt le kellene festeni. Pedig éppen ez a legbanálisabb és legakadémikusabb dicsérete a természetnek, s ugyanakkor a festészetnek is lebecsülése és lealacsonyítása, olyan felbuzdulás, amely, legalábbis az én számomra, mindenre irányul, csak arra nem, amit valóban le kellene festeni.
150. oldal
Nem bántott se gond, se szorongás. Kivéve azokat az örökös, homályos és elfojthatatlan szorongásokat, amelyek abból fakadtak, hogy éltem, és élni akartam; ezekre aztán, tovább burjánozva, rátelepedett a nyugtalanság, a mégiscsak végrehajtandó szabadakarati cselekvés szorongató előérzete: de oly könnyeden, és egy kissé elzsongulva, mintha valami, nem nyomasztó, hanem inkább fényes és nyugalmas tükörjáték központjában állnék, amely olyan volt, akárcsak a perc és a helyek, amelyeken átsuhantam, és készen állt ahhoz, hogy amikor majd váratlanul berobban nyugalmamba, amikor majd úgy akarom, hogy hirtelen bekövetkezzék, megsokszorozva verje vissza az én szabad cselekvésemet.
(Célok és eszközök)
Azok között, akik Hitler számára elő tudták volna állítani az atombombát, kétségkívül Werner Heisenberg volt a legnagyobb egyéniség. Az atombomba előállításán dolgozó tengerentúli fizikusoknak már-már rögeszméjükké vált, hogy ő is ugyanazon munkálkodik, egyikük pedig, aki az amerikai előörsök nyomában járva a német fizikusokra vadászott, annak a meggondolásnak az alapján, hogy ahol Heisenberg van, ott kell lennie atombombaműhelynek is, […] Heisenberg azonban nemcsak hogy nem kezdett hozzá az atombomba tervezéséhez (azt most ne firtassuk, eljuthatott volna-e a megvalósításig vagy sem: a tervet mindenképpen el tudta volna készíteni), épp ellenkezőleg, a háború éveit azzal a gyötrő félelemmel élte végig, hogy a többiek odaát, a bomba kifejlesztésén fáradoznak.
311. oldal - Majorana eltűnése
– Sohasem mozdul ki?
– Évek óta soha…Életem egy pillanatában alapos számvetést csináltam: ha elmegyek hazulról, hogy egyetlen értelmes, tisztességes ember társaságát élvezzem, ki vagyok téve annak, hogy el kell viselnem átlagosan tizenkét gazembert és hét hülyét, akik csak arra lesnek, hogy elmondhassák a véleményüket az emberiségről, a kormányról, a községházáról és Moraviáról…Ön szerint megéri?
70.
– Talán egész Olaszország Szicíliává változik… Furcsa gondolatom támadt, ahogy az újságokban ennek a területi kormánynak a botrányairól olvastam: a tudósok azt mondják, hogy a pálmahatár, vagyis az az éghajlat, amely kedvező a pálmák számára, egyre feljebb nyomul, észak felé, évenként azt hiszem, ötszáz méterrel… A pálmahatár… Én viszont azt mondom, hogy az erős kávé határa, a tömény kávé határa… És egyre emelkedik, mint a hőmérő higanyszála, a pálmahatár, az erős kávé, a botrányok határa, egyre feljebb, egész Olaszországban, már Róma fölött van…
125-126. oldal (Európa, 1963)