Leon Lederman

Weinberg írta az egyik legjobb, bár ma már kissé elavult könyvet is a Mindenség születéséről „Az első három perc” címmel. (Én ugyan ettől függetlenül mindig úgy gondoltam, hogy azért volt olyan sikeres, mert az olvasók a cím alapján szeretkezési kézikönyvnek vélték.)

24. oldal

Semmi más nem létezik, csak atomok és üres tér; minden egyéb puszta vélekedés.

59. oldal

A tudományos objektivitás nem azt jelenti, hogy az ember szenvedélytől mentes, hanem hogy a szenvedélye nem nyomja el az önkritikát és a módszertani szigort.

242. oldal

Mikor legutóbb a cambridge-i egyetemen jártam, meg akartam nézni egy eredeti példányt ebből a könyvből [Newton Principájából]. Feltételeztem, hogy üveg mögött tartják, héliummal töltött zárt térben. Hát nem: a fizikai könyvtár egyik polcán hevert, maga az első kiadás, bárki hozzányúlhatott a profán ujjaival. Ó, Anglia, ahol a füvet ötszáz éve nyírják… Ez a kötet megváltoztathatta a tudományt, de nem egy liberális könyvtár szokásait.

3. Az atom nyomában: a mechanika kora

„Mind az egész Világegyetemnek pedig sok nyelve és sok beszéde vala.
És lőn mikor kelet felé elindultak vala, Waxahachie földjén egy síkságot találának és ott letelepedének.
És mondának egymásnak: Jertek, csináljunk egy óriási ütköztetőt, amelynek ütközései elérnék az idők kezdeteit.
És valának nékik szupravezető nágneseik az eltérítéshez, és protonjaik az ütközéshez.
Az Úr pedig leszálla, hogy lássa az Ütköztetőt, melyet építenek vala az embernek fiai.
És monda az úr: Ímé e nép munkájának ez a kezdete, és bizony semmi sem gátolja meg őket, hogy megpillantsák, amit előlök eltitkolni akartam vala.
Nosza szálljunk alá, és adjuk ott nékik az Isten-részecskét, hogy teljes pompájában megláthassák a Világegyetemet, amelyet nékik teremtettem vala.”

– Legújabb Testamentum 11:1 –

1. A láthatatlan futbal-labda

Egyszer ő [Thalész] és barátai összegyűltek egy milétoszi vendéglőben, bátorításul nyilván elfogyasztottak pár üveg egyiptomi bort, aztán kiadtak egy ünnepélyes nyilatkozatot. Eszerint „a mai naptól kezdve a világ menetének magyarázata csakis és kizárólag logikai érveken alapulhat; nincs többé hivatkozás Pallasz Athénére, Zeuszra, Herculesre, Amon-Rére, Buddhára, Lao-cere; minden igaz tételt magunknak kell megtalálnunk.”

2. Az első részecskefizikus

..látta Ön valaha a római pápát?
-Hát persze -jön a szokásos válasz. -Többször is láttam a tévében.
– Igazán? Nem azt látta, hogy a képcső elektronnyalábja végigpásztáz a fluoreszcens ernyőn, fénylő pontokat villantva föl gyors egymásutánban?

18. oldal, 1.fejezet- A láthatatlan futball-labda (Typotex, 2007)

Nehogy azt higgyék, meg akarom magyarázni! Csak azért fecsegek róla, hogy Önök is fecseghessenek, ha úgy adódik.

343. oldal

Amikor a Fermilabben voltam igazgató, elméleti csoportomat ünnepélyesen figyelmeztettem az ilyen tudás veszélyeire: a nagyképűség nem igazán alkalmas arra, hogy általános rokonszenvet keltsen – mondtam többek között. Meggyőző lehettem, mert legalább egyikőjük láthatóan, illetve hallhatóan komolyan vett. Véletlenül ugyanis épp akkor mentem el a dolgozószobája előtt, mikor kihallatszott, ahogy hangosan imádkozik: »Istenem, bocsásd meg nekem a nagyképűség bűnét, amit a következőképpen definiálok…«

22. oldal

"Minden látható tárgy csak karton-álarc, ember. De mindenkoron – az eleven testben, a kétségtelen cselekedetben – egy ismeretlen, de gondolkodó valami alakítja a vonásokat a nemgondolkodó álarc mögött. Ha az ember ütni akar, üssön az álarcon keresztül!"*

Ahab kapitány

Szerintem Herman Melville Moby Dick-je az amerikai irodalom egyik legszebb története. Igaz, talán az egyik leglehangolóbb is – legalábbis a főszereplő, Ahab kapitány számára. Ahab oldalak és tengerek sokaságán át üldözi a fehér bálnát, Moby Dicket, „aki” újra és újra elszökik szigonya elől, és a matrózok legendákat kezdenek szőni. A hajsza oka: Moby Dick valamikor régen leharapta Ahab egyik lábát, és akkor Ahab bosszút esküdött. A könyv némely kritikusai úgy vélik, hogy a kapitány az esetnél kicsit többet is elveszíthetett, mint a lába, ezért az engesztelhetetlen harag, de a lényeg persze a mítosz. Ahogy első tisztjének elmagyarázza: Moby Dick több, mint bálna. Külső alakja csak álarc – a természet hatalmát képviseli, amellyel az embernek meg kell küzdenie. Ezért eredt ő a nyomába az óceánok minden viharán át, ezért edzi a maga és legényei erejét, ügyességét és elszántságát számtalan kisebb-nagyobb bálna elejtésével. És végül megpillantják: „Ott fúj!” Égbe törő vízoszlop a kolosszus fehér tarkója fölött. Csónakba szállnak, elöl maga a kapitány élesre fent szigonnyal. A végkifejlet gyors és maradéktalan: a bálna vízbe fojtja Ahabot, aztán Ahab társait, végül elsüllyeszti az egész hajót. Ennyi. Marad a tenger, meg fölötte az égbolt. Talán nagyobb hajó kellett volna, talán még edzettebb szigony, talán kevesebb düh és több szakértelem, ki tudja? Talán Melville írta túl korán a sztorit, mai változatában a vadászat biztosan sikerül, esetleg még az a bizonyos láb is újra kinő… Mi részecskefizikusok szerencsére nem dühösek vagyunk a természetre, csak kíváncsiak. Nem akarjuk elpusztítani a Moby Részecskét; ellenkezőleg: világra szeretnénk segíteni.

* Szász Imre fordítása

405. oldal