Leo F. Buscaglia amerikai

Van ecseted és tollad, fesd meg a paradicsomot és menj be.

Annyira leköt minket, hogy mit kell tennünk, hogy eszünkbe se jut, mit szeretnénk tenni.

151. oldal A szeretet felismeri a szükséget

Életünkben a legemberibb dolog, amit tehetünk, hogy megtanuljuk kifejezni legőszintébb érzéseinket és meggyőződéseinket, és vállaljuk értük a következményeket. Ez a szeretet első követelménye, mely egyben sebezhetővé is tesz minket a többiekkel szemben, akik talán kinevetnek. Mégis, sebezhetőségünk az egyetlen, amit az embereknek adhatunk.
(William Du Bay)

163. oldal A szeretet nem szabadkozik

    Az ember legfőbb feladata, hogy érvényre juttassa igazi énjét.

    Ugyanilyen fontos, hogy segítsen másoknak megerősödni, és önmagunk egyediségét a lehető legtökéletesebben kifejezni.

    Mindezt leginkább úgy érheti el, ha társainak lehetővé teszi, hogy kimutassák érzelmeiket, kifejezzék vágyaikat és megosszák álmaikat.

157. oldal A szeretet megkívánja, hogy erősek legyünk

A szeretet olyan, mint egy tükör.
Ha szeretek valakit, ő a tükrömmé válik,
én az ő tükre leszek,
és egymás szeretetét visszasugározva meglátjuk
a végtelent.

62. oldal Az ember igényli, hogy szeressék és viszontszeressen

„Lenni annyi, mint tenni” – vallják az egzisztencialisták. „Az ember a cselekvés pillanatában válik valóságossá (létező emberré).” Egyértelmű hát, hogy ha szeretni akarunk, a szeretet érdekében tennünk is kell valamit.

93. oldal A szeretet nem ismer kort

    Az ember soha nem lehet elégedett a szeretetre való képességével. Mindegy, hol tart, az mindig csak a kezdet.

104. oldal A szeretet kibontakozásának akadályai

Ha egy szerelmi kapcsolat nem visz közelebb
önmagamhoz, ha ebben a kapcsolatban
nem segítem közelebb a társamat önmagához,
akkor ez a szerelem – tűnjék bármely biztosnak
és szenvedélyesnek – nem lehet igazi.

128. oldal A szeretet felelősséggel jár

    A felelős szeretet megosztja magát másokkal. Alapjában véve egyetlen ember sem birtokol mást, mint önmagát. A mondás, miszerint „úgysem viheted magaddal a sírba”, bármennyire is elcsépelt, mélyen igaz. Nem birtokolhatunk kizárólagosan semmit és senkit. A szeretet megosztja magát másokkal. Mi értelme a tudásnak, ha nem adjuk át a tanítványainknak? Mi értelme a szépségnek, ha nem tesszük közkinccsé? Mire való a szeretet, ha nem adjuk önként? Az ember az egész világnak odaadhatja a szeretetét, neki akkor is megmarad. Semmit nem veszítünk el, ha megosztjuk másokkal, hiszen semmi nem a miénk. A szeretetnek csak akkor van értelme, ha adakozó.

135. oldal A szeretet felelősséggel jár

Minket is csak egy kis ideig szeretnek még, aztán
elfelejtenek. De a szeretetnek ez teljesen elegendő.
A szeretet minden megnyilvánulása visszahull
a szeretetre, amelyből fakadt. Annak, aki szeret,
nincsen szüksége arra, hogy emlékezzenek rá.
Van az elevenek országa meg a holtak országa,
s a híd a szeretet, csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme.
(Thornton Wilder)

162. oldal A szeretet nem szabadkozik