!

Lengyel Balázs magyar

1918. augusztus 21. (Budapest) – 2007. február 22. (Budapest)

Tudástár · 10 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 9 film

Nemférfi
DIApim.hu/hu/dia/dia-tagjai/lengyel-balazs

Könyvei 23

Lengyel Balázs: A szebeni fiúk
Lengyel Balázs: A török Magyarországon
Lengyel Balázs: Mese a fehércsillagos sündisznóról
Lengyel Balázs: Volt egy gólyám
Lengyel Balázs: Kicsi Elik vadász lesz
Lengyel Balázs: Ezüstgaras
Lengyel Balázs: Két Róma
Lengyel Balázs: Óperencián innen, Óperencián túl
Lengyel Balázs: Körhinta
Lengyel Balázs: Ki találkozik önmagával?

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Móra · Képes történelem Móra · Ifjúsági kiskönyvtár · „Az én könyvtáram” Móra · Zsiráf könyvek Móra · Már tudok olvasni Móra · Elvek és utak

Szerkesztései 23

Lengyel Balázs (szerk.): Táncoskedvű Tűztündér
Lengyel Balázs (szerk.): Virágom, virágom
Lengyel Balázs (szerk.): Az ébenfa ló
Domokos Mátyás – Lengyel Balázs (szerk.): A pálya szélén
Domokos Mátyás – Lengyel Balázs (szerk.): Erkölcs és rémület között
Lengyel Balázs – Petre Judit (szerk.): Vitéz János / Aranyhajú Széplegény
Lengyel Balázs (szerk.): Újhold-Évkönyv 1987/1
Lengyel Balázs (szerk.): Újhold-Évkönyv 1989/1
Lengyel Balázs (szerk.): Újhold-Évkönyv 1987/2
Lengyel Balázs (szerk.): Újhold-Évkönyv 1988/1

Fordításai 38

Oscar Wilde: A boldog herceg
Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / Mesék – Elbeszélések
Oscar Wilde: Az önző óriás / The Selfish Giant
Ágai Ágnes (szerk.): Mesék a szerelemről
Oscar Wilde: The Canterville Ghost (Oxford Bookworms)
Erich Kästner: Mama nincs otthon
Ludwig Bechstein: Az elvarázsolt királykisasszony
Vermes Magda (szerk.): Holdfény

Antológiák 5

T. Aszódi Éva (szerk.): Második meséskönyvem
Bauer Gabriella (szerk.): Gyermekirodalmi szöveggyűjtemény
Kormos István (szerk.): A gyémántszekerce
T. Aszódi Éva (szerk.): Tarkabarka
Tasi József (szerk.): „Merre, hogyan?”

Róla szóló könyvek 2

Olasz Sándor (szerk.): Vonzások és vallomások
Kiszely Gábor: Lengyel Balázs

Népszerű idézetek

loz>!

Mit is tehet az ember, ha gyalogol? Jár az agya. Nem lehet megállítani, kormányozni. Elmotoz magában, ezen is azon is.

1 hozzászólás
kratas P>!

– Nem eszik az még eleven békát, fel kell neki darabolni vagy megdarálni, s úgy etetni. A doktor bácsi is megmondta…
Akartam volna tovább magyarázni, de édesanyám, aki nyilván észrevette, hogy a darálójával mahináltam, úgy pattant fel, mintha megcsípték volna.
– Te Gergő, be ne hozz a házba békát, annyit mondok! – s haragosan szólt rá apámra: – Te is miket tanácsolsz neki!

51. oldal

marcipan007>!

Amikor a villám csapdos, az ember ne járjon fejszével.

Odin94>!

Aztán nagy sokára derengeni kezdett. Pillanatról pillanatra változott a táj. A sötét elszürkült, a homály megszilárdult, alakot kapott a világ.

130. oldal, 9. fejezet - Hírvivő úton (Móra, 1967)

Sippancs P>!

Anyám kicsire húzta a mécses kanócát, mert minden csepp zsír: élet.

30. oldal

Bolondkandúr>!

Ha egy selejt mű volt az előadás témája, mit tudom én, Ázsájev Távol Moszkvától-ja vagy Babajevszkij Az aranycsillag lovagja, Pavlenko Boldogság-a. Szörnyűséges! Ezeknek a „műveknek” mind az volt a jellemzője, azért voltak „magasabb rendű” irodalom, mint az egész nyugati vagy európai irodalom, mert volt bennük egy jelenet, mégpedig az, hogy a szocializmust így-úgy szolgáló hős egy alkalommal találkozik Sztálin elvtárssal. Vagy hallgatja a rádióban, vagy távolról látja, és akkor egyszerre új emberré válik. Ez volt a „minőségi jele” ennek az irodalomnak.

A pálya szélén - Beszélgetés Mándy Ivánnal (197. oldal)

Sippancs P>!

Nem szóltam, nem mertem szólni Ikinitiknek. Minek elmondani, ha az ember fél?

38. oldal

Odin94>!

A hold közben, mint egy meglőtt, nagy madár, ráereszkedett a szemközti hegyre, s elvérzett.

148. oldal, 9. fejezet - Hírvivő úton (Móra, 1967)

Sippancs P>!

Nálunk a fa a legnagyobb kincs. Kincs, mert nincs.

8. oldal

Andii123 >!

Csak nézte a beteltsorsú, szigorú halottat s gondolkodott. Mi mindent láthatott! Budavárát, Mátyás palotáját, Ulászlót, Lajos király. Egy hatalmas, erős birodalmat a tengertől fel a Kárpátokig. Ez a nagy múlt pusztul el benne, a gazdag, egész Magyarország, talán ő az utolsó, aki látta a saját szemével most azt is a sírba viszi magával.

229. oldal