!

Lénárd Sándor magyar

Alexander Lenard

1910. március 9. (Budapest) – 1972. április 13. (Dona Emma, Brazília)

Tudástár · 24 kapcsolódó alkotó · 3 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Képek 3

Könyvei 10

Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
Lénárd Sándor: Völgy a világ végén s más történetek
Lénárd Sándor: Római történetek
Lénárd Sándor: A római konyha
Lénárd Sándor: Egy magyar idegenvezető Bábel tornyában
Alexander Lenard: Völgy a világ végén
Lénárd Sándor: Családtörténeteim
Lénárd Sándor: Apám
Alexander Lenard: Stories of Rome
Lénárd Sándor: Roma 1938–1943

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magvető Zsebkönyvtár Magvető

Fordításai 1

Alan Alexander Milne: Winnie ille pu

Illusztrálásai 1

Alexander Lenard: Völgy a világ végén

Antológiák 2

Buda Attila (szerk.): Elfogtam volna mást, s íme, elfogtak engem
Veress Zoltán – Dávid Gyula (szerk.): A szétszórtság arénája

Róla szóló könyvek 1

Lénárt-Cheng Helga – Vajdovics Zsuzsa: Lénárd Sándor

Népszerű idézetek

danaida>!

– Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza.

Római történetek

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · hangszer · könyv
1 hozzászólás
sztimi53>!

Minden kis szoba börtön (ha a szárnyaló képzelet vagy egy jó könyvtár nem dönti le a falakat).

123. oldal, Magvető, 2002.

giggs85 P>!

„Az embert megismerni a barátairól”? – hallom. Szó sincs róla. Nézze, milyen tizenegy barátja volt Júdásnak.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Júdás
2 hozzászólás
Biedermann_Izabella P>!

Aki régen él távol szülőföldjétől (állam, haza, nemzet hon után a dolgok újabb álarca), megtanul valamit: az evés nemcsak éhség-, szomj-, munkakérdés: honvágy-kérdés is!
A kísérleti bizonyítékot megadni kissé körülményes dolog. Aki otthon bekanalaz egy tányér zöldborsólevest csipetkével, csak azt érzi, sótlan-e vagy sós, puha-e a borsó, vagy szüksége lett volna még tíz percre a tűzön. Végül arra a felismerésre jut, hogy nem olyan éhes, mint annak előtte.
Az Atlanti-óceán déli feléhez közel ez egészen máshogy van. Aki vagy tíz éve nem látott borsót, mert a bennszülött nem ismeri, s neki nem volt kertje, a végén földhöz jut. Addig levelezik, amíg öt vagy tízezer kilométer távolságból kap két maroknyi vetőborsót. Elülteti, lesi, jön-e felhő megöntözni, éjjel is odamegy, nem jön-e valamilyen korhely tücsök, nem lopja-e el a palántát, nézi, lesz-e olyan fehér a virága, mint az otthoni lepkéé. Aztán egy szép nap – egy nagyon szép nap – van két maroknyi zöldborsója! Ezekből nemcsak leves lesz: gőzükből felszáll egy elveszett világ, az első s az utolsó kanál közt enged a honvágy, feloldódik a vándor szorongása, aki még álmában is tudja, hogy akármilyen irányba is halad, haza sosem jut.

47-48. oldal

11 hozzászólás
Uzsonna>!

Az emberiséget két részre osztani: azokra, akiket reggel felkeltenek, és azokra, akik addig alszanak, amíg maguk ébrednek elhalványuló, szétfoszló álmaikból. A második csoport tagjai ritkulnak.
    Ez lenne a haladás? Azt hiszem, az ébresztőórák diktatúrája tehet a fáradt, ideges emberek szenvedéseiről. A végig nem álmodott álmok lemérhetetlenek, nem tűrnek számot, statisztikát – de döntően fontosak lettek volna. Tőlük függ a lélek egyensúlya. Csak a kialudt ember ébred mosolyogva. A telefon a gondolatokat tépi szét, az ébresztőóra az álmokat.
    Az új-kaledóniai vademberekről olvastam, hogy náluk halálos bűnnek tekintik az alvó ember ébresztését. Mondhatnám, mi vagyunk a sokkal vadabbak.

II. fejezet, 42. oldal (1977-es kiadás)

Kapcsolódó szócikkek: alvás
Chöpp P>!

    Jó helyen vagyok, mert bőven jut abból a jóból, amit az ipar nem termel, hanem pusztít: a csendből.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend
fióka P>!

A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni, és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Euklidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ez félelmetes – el is lehet felejteni!

11. oldal, Ember a világ végén (Magvető, 1973)

Kapcsolódó szócikkek: Euklidész · fordítás · hangszer · magyar nyelv
3 hozzászólás
fióka P>!

Periklészt kérdezték egyszer, mit olvas legszívesebben. „Dicséretemet” – felelte őszintén.

526. oldal, Egy nap a láthatatlan házban