Leigh Bardugo amerikai

A hasonlók vonzzák egymást.

207. oldal, 13.fejezet

Kaz hátradőlt.
– Hogyan lehet legkönnyebben meglovasítani valaki tárcáját?
– Kés a torkának? – kérdezte Inej.
– Pisztoly a hátába? – vetette fel Jesper.
– Méreg a poharába? – javasolta Nyina.
– Mind borzasztóak vagytok – közölte Matthias.

– De hiszen te remegsz – szólalt meg a férfi.
– Nem igazán szoktam hozzá ahhoz, hogy meg akarnak ölni.
– Tényleg? Én már szinte észre sem veszem, amikor végezni akarnak velem.

84. oldal

– Nem természetes, hogy a nők harcoljanak.
– Nem természetes, hogy valaki annyira ostoba legyen, mint amennyire magas, és lám, mégis itt vagy.

286. oldal

Sok fiú fog virágot hozni neked, de egy nap megismersz majd egy olyan fiút, aki megtanulja, mi a kedvenc virágod, a kedvenc dalod, a kedvenc cukorkád. És ha nincs is annyi pénze, hogy ezeket megvegye neked, az sem fog számítani, mert időt szán rá, hogy úgy megismerjen, ahogy senki más. Csak ez a fiú érdemli meg a szívedet.

A szív olyan, mint a nyílvessző, cél kell neki, amibe igazán beletalálhat.

– Jól van, de ha Pekka Rollins mindannyiunkat kinyiffant, akkor ráveszem Wylan szellemét, hogy tanítsa meg az én szellememet fuvolázni, és halálra szekálom vele a te szellemedet.
Brekker félmosolyra húzta a száját.
– Én meg felbérelem Matthias szellemét, hogy verje laposra a szellemedet.
– Az én szellemem nem szövetkezik a tiéddel – szólalt meg kimérten Matthias, aztán azon töprengett, hogy vajon a tengeri levegő ment-e az agyára.

– Ti ketten egyébként miről szoktatok beszélgetni? – kérdeztem kíváncsian.
(…)
Nagyot sóhajtott.
– Csak a szokásos dolgokról. Az életről, a szerelemről, a vasérc olvadásfokáról.

205. oldal

– Van bármi, amit komolyan veszel?
– Ha rajtam múlik, nincs. Attól az élet olyan fárasztó tud lenni.

– Üzletember vagyok – magyarázta a lánynak. – Se több, se kevesebb.
– Tolvaj vagy, Kaz.
– Hát nem ezt mondtam én is?

39. oldal