Lázár Ervin magyar
1936. május 5. (Budapest) – 2006. december 22. (Budapest)
| Nem | férfi |
|---|---|
| @http://hu-hu.facebook.com/pages/Lázár-Ervin/35077236826 | |
| DIA | pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/lazar-ervin |
| Életrajz | |
Képek 6
Könyvei 58
Kapcsolódó sorozatok: Bogármese · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Bölcs Bagoly Móra · Osiris könyvtár - Irodalom Osiris · Századvég könyvtár - Irodalom Századvég · Osiris-Századvég könyvtár - Irodalom Osiris · Hangzó Helikon Helikon · Kötetben eddig meg nem jelent írások · Helikon Zsebkönyvek Helikon · Papírszínház Csimota
Fordításai 1
Antológiák 22
Róla szóló könyvek 6
Népszerű alkotóértékelések
Lázár Ervin
Nem vagyok nagy meseolvasó, ami vélhetően az elkövetkező években még változni fog, de Lázár Ervin meséit így, már egy ideje felnőtt fejjel, is tudtam értékelni. És biztos vagyok, hogy amint fiam (és reményeim szerint további gyermekeim) nyitottak lesznek rá, velük is megismertetem Mikkamakkát, Dömdödömöt, Berzsiánt, Klopédiát, és a többieket. Gyerekként remélem, elbűvölik őket a fordulatokban gazdag, erkölcsi tanulságoktól sem mentes mesék, felnőttként (vagy nagyobb gyerekként) újraolvasva pedig remélem, hogy ők is jókat derülnek majd Lázár Ervin sajátos humorán.
Lázár Ervin
Imádom a humorát, intellektuális, kifinomult, gyakran nyelvi humor. Minden korosztályt képes megszólítani és szórakoztatni, a felnőttek épp annyira élvezhetik a könyveit, meséit, mint a gyerekek.
Lázár Ervin
Értékelés helyett egy anekdotát osztanék meg a művészúrról:
Ötéves koromban kint ültünk a Könyvhéten: Ervin, édesapám, meg én. Miután egész nap sehol nem volt egy lélek sem, zárás előtt öt perccel felbukkant egy anyuka a kislányával. Össze-vissza dicsérték őt, majd a végén odadtak neki egy könyvet azzal, hogy: „Aláírná ezt nekünk, Csukás úr?”
Ervin egy pillanatnyi zavar nélkül átvette, és Csukás István nevében készséggel, mosolyogva szignálta a könyvet, majd miután eltűntek, odahajolt hozzánk, és azt mondta: „Jól kib***tam szegény Pistával, egy t-vel írtam azt, hogy szeretettel.”
/Deák Péter írása/
Lázár Ervin
Lázár Ervin fantasztikus történeteket tud írni, ezek olyanok… olyanok, mint a… olyanok na…
Nincsenek rá szavak…
Zseniális…
Lázár Ervin
Még egész kicsi voltam, talán még óvodás, mikor Dömödömről először hallottam. Máshogy ragadtak meg a meséi gyerekként, mint most, felnőtt fejjel. Az biztos, hogy megérintett akkor is, megérint most is. Elvarázsolnak, elrepítenek a fantázia világába, mégis mély igazságokat suttognak kicsiknek, nagyoknak. Finoman a történetekbe szövi az élet legmélyebb igazságait, humorával feloldja minden feszültségét. Ha fáradt vagyok, ha ki akarok kapcsolni, ha szeretnék egy kicsit megnyugodni, a meséihez menekülök. Mert fantasztikusak.
Lázár Ervin
A legjobb műmeséket írta.
Kendvenceim: A csodapatika, az egész Szegény Dzsoni és Árnika és A hétfejű tündér.
Lázár Ervin műveivel minden gyereknek találkoznia kellene, mert csodálatosak! :)
Népszerű idézetek
(…) a leglehetetlenebb dolgoknak is neki kell vágni néha, mert ezekből származnak az ember legcsodálatosabb élményei.
21. oldal
A világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos.
85. oldal, Az élet titka
Én nem bánnám, ha néha-néha meglátogatna a Szomorúság. Mondjuk, havonta egyszer. Vagy inkább félévenként. Elüldögélhetne itt. Még be is sötétítenék a kedvéért. Összehúznám magam. És sajogna, sajogna a szívem.
Bemutatkozunk
– Sohasem kötök nyakkendőt. Sőt a cipőmet sem tisztítom, csak hetente egyszer. Ezek felesleges dolgok. Külsőségek. A szív az első… Értitek? A szív!
54. oldal
Megkérdezték hát a virágot.
– Akarsz Vacskamatinál maradni?
A virágnak szép virághangja volt.
– Igen – mondta.
– De hiszen nem öntözött!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen nem kapálgatott!
– Tudom – mondta a virág.
– De hiszen rád se nézett!
– Tudom – mondta a virág.
– Aztán meg agyonöntözött.
– Tudom – mondta a virág.
– Agyonkapált.
– Tudom – mondta a virág.
– Sápadt lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Csenevész lettél.
– Tudom – mondta a virág.
– Akkor még miért maradnál nála!? – mordult rá Bruckner Szigfrid.
– Azért, mert szeretem – mondta a virág.
– Miért szereted? – háborgott Aromo.
– Csak – mondta a virág.
Vacskamati táncra perdült, ugrált a virágja körül, alig látott az örömtől.
– Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután – mondta a virágnak.
A virág meg azt mondta:
– Hiszi a piszi.
És olyan boldog volt, amilyen még soha.
Vacskamati virágja
Neked vajon milyen manód van?
9. oldal, A manógyár (Osiris, 2002)
– Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!…” Mi az hogy „de ha még egyszer” – gondolkozott Dömdödöm –, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” – mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket – ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával –, de azt nem tűrhetem…!” – óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” – mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” Mi az hogy igazán, háborgott magában Dömdödöm. – Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem. S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.
Bemutatkozunk