Lázár Ervin magyar

Lelkem rezegtetője.

Nem vagyok nagy meseolvasó, ami vélhetően az elkövetkező években még változni fog, de Lázár Ervin meséit így, már egy ideje felnőtt fejjel, is tudtam értékelni. És biztos vagyok, hogy amint fiam (és reményeim szerint további gyermekeim) nyitottak lesznek rá, velük is megismertetem Mikkamakkát, Dömdödömöt, Berzsiánt, Klopédiát, és a többieket. Gyerekként remélem, elbűvölik őket a fordulatokban gazdag, erkölcsi tanulságoktól sem mentes mesék, felnőttként (vagy nagyobb gyerekként) újraolvasva pedig remélem, hogy ők is jókat derülnek majd Lázár Ervin sajátos humorán.

Nagy kedvenc már régóta. Érdekes módon felnőtt koromban kezdtem értékelni igazán.

Imádom a humorát, intellektuális, kifinomult, gyakran nyelvi humor. Minden korosztályt képes megszólítani és szórakoztatni, a felnőttek épp annyira élvezhetik a könyveit, meséit, mint a gyerekek.

Értékelés helyett egy anekdotát osztanék meg a művészúrról:

Ötéves koromban kint ültünk a Könyvhéten: Ervin, édesapám, meg én. Miután egész nap sehol nem volt egy lélek sem, zárás előtt öt perccel felbukkant egy anyuka a kislányával. Össze-vissza dicsérték őt, majd a végén odadtak neki egy könyvet azzal, hogy: „Aláírná ezt nekünk, Csukás úr?”
Ervin egy pillanatnyi zavar nélkül átvette, és Csukás István nevében készséggel, mosolyogva szignálta a könyvet, majd miután eltűntek, odahajolt hozzánk, és azt mondta: „Jól kib***tam szegény Pistával, egy t-vel írtam azt, hogy szeretettel.”
/Deák Péter írása/

Gyerekként éreztem benne a szomorúságát, ezért nem vonzott. Érettségi előtt botlottam újra Ervin bácsiba, amikor Szegény Dzsonit véletlenül megtaláltam és egy kölcsönkönyvét dedikáltathattam. Azóta olvasom újra és újra, felfedezve mindig valami szépet, fontosat a sorokban és sorok között.

Az ember, aki három nappal élte túl az anyámat.

Lázár Ervin fantasztikus történeteket tud írni, ezek olyanok… olyanok, mint a… olyanok na…
Nincsenek rá szavak…
Zseniális…

Még egész kicsi voltam, talán még óvodás, mikor Dömödömről először hallottam. Máshogy ragadtak meg a meséi gyerekként, mint most, felnőtt fejjel. Az biztos, hogy megérintett akkor is, megérint most is. Elvarázsolnak, elrepítenek a fantázia világába, mégis mély igazságokat suttognak kicsiknek, nagyoknak. Finoman a történetekbe szövi az élet legmélyebb igazságait, humorával feloldja minden feszültségét. Ha fáradt vagyok, ha ki akarok kapcsolni, ha szeretnék egy kicsit megnyugodni, a meséihez menekülök. Mert fantasztikusak.

Egy varázslót veszítettünk el halálával….