!

Lawrence Anthony dél-afrikai

1950. szeptember 17. (Johannesburg, Dél-afrikai Köztársaság) – 2012. március 2.

Nemférfi

Képek 4

Könyvei 5

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó
Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája
Robert Crais – Sheila Roberts – William Kent Krueger – Lawrence Anthony: Árnyékűző / Százszorszép szerelem / Mennyek bástyája / Elefántokkal suttogó
Lawrence Anthony – Graham Spence: The Elephant Whisperer
Lawrence Anthony: The Last Rhinos

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Reader's Digest válogatott könyvek


Népszerű idézetek

Szilvia_Banga>!

A vadonban tanyázni valóságos gyógyír a léleknek. Ősi ösztönök ébredeznek, elfelejtett képességeket tanulunk újra; tudatunk kitisztul, éberek leszünk, és új ritmusban lüktet az élet.

100. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

2 hozzászólás
Darkshine>!

Ha van valami, amit helytelenítek, az a vadállatok – legyen elefánt vagy madár – befogása és megszelídítése.
Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.

421. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

1 hozzászólás
mate55 P>!

Az elefántok soha nem sietnek, idejük, mint a pelyva, végtelen, egybefüggő folyamát nem kell munkahelyre rohangálással felszabdalniuk, mint más, kevésbé szerencsés halandóknak.

82. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

Kapcsolódó szócikkek: elefánt
1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Nem úgy Sumner – neki jobb ötlete volt. Ahelyett, hogy az „Állatkerti Börtönbe” kísértette volna a foglyokat, utasította a katonáit, hogy zárják be őket az egyik legnagyobb ketrecbe, és adjanak nekik egy-egy súrolókefét. A nap hátralévő részében súroltak a fosztogatók. Súroltak, míg olyan tiszta nem lett a ketrec, amilyen csak lehetett.
Hásem rendszerint a sajátságos „fosztigó” szóval illette a fosztogatókat, ami kissé hiányos nyelvtudásából fakadt. Ez adta nekem az ötletet, hogy erre a ketrecre a következő táblácskát szerelhetnénk (angolul, arabul és latinul megnevezve a ketrec lakóját, mint a többi ketrecben): „Fosztigó/Ali Baba: Humanus horribilis”
Sumner végül elengedte őket. Soha többé nem jöttek vissza. Híre mehetett, hogy büntetésből dolgoztatjuk a bűnöst, mert a fosztogatás kezdett megritkulni.

143, oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája A bagdadi állatkert megmentésének kalandos történte

Bea_Könyvutca P>!

Sejtettem, hogy most valami olyasmi következik, ami Barbarának nem fog tetszeni, ezért megpróbáltam elejét venni. Arra kértem, nézze meg, minden rendben van-e a rókákkal, de Barbara nem dőlt be. Eltökélte, hogy kicsalogatja a tevét – csak azért is salátával. Pedig ha eddig nem csorgott tőle a teve nyála, most még kevésbé találhatta étvágygerjesztőnek a hőségben zöld mosogatóronggyá fonnyadt levelet. Abban sem voltam egészen biztos, hogy a teve szereti a salátát – elvégre nem sűrűn találkozik vele a sivatagban.

185. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája A bagdadi állatkert megmentésének kalandos történte

tshehip>!

Minden vad élőlény tökéletes összhangban van a környezetével, tudja, hogy mire rendeltetett, és együtt rezdül az egész bolygóval. Figyelme teljesen kifelé irányul. Nem úgy az ember – ő hajlamos befelé fordulva a maga életére összpontosítani, olyan problémákon tűnődik, felnagyítva őket, amelyekre az állatvilág ezredmásodpercnyi energiát sem pazarol. Az emberek zöme már föl sem ismeri a természeti világ nagyszerű rendjét, amelyben életnek és halálnak valódi jelentése van.

290. oldal, huszonnyolcadik fejezet (Park, 2014)

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

1 hozzászólás
Nefi P>!

Évekkel később, amikor a szudáni vadvédelmi programban vettem részt, szavahihető forrásból hallottam egy hasonló történetet. Az Észak- és Dél-Szudán között dúló háború húsz éve alatt olyan mértéktelenül vadászták az elefántokat agyarukért és húsukért, hogy óriási számban vándoroltak át a biztonságos Kenyába. Néhány nappal a végleges fegyvernyugvás aláírása után azonban tömegesen elhagyták választott lakóhelyüket, és megtették a több száz kilométeres utat haza. Hogy honnan tudták, ismét biztonságos az otthonuk, rejtély, és ismételten arról győz meg, hogy ezek a bámulatos állatok rendkívüli képességekkel rendelkeznek.

88. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

1 hozzászólás
gigi777>!

Nekem akkor szép a kalitka, ha üres.

Utolsó mondat

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

– Ébredj, drágám. Itt vannak a barátnőid.
A hang tulajdonosa, a nagyon szép és nagyon francia Francoise ekkor már tizenöt éve volt a kedvesem, ám nekem ennyi idő sem volt elég, hogy rájöjjek, mi fantáziát lát bennem. Végül arra jutottam, hogy jobb, ha bizonyos dolgok homályban maradnak.

23. oldal

Lawrence Anthony – Graham Spence: Babilon bárkája A bagdadi állatkert megmentésének kalandos történte

nagy_anikó >!

Mondják, hogy az ember azt kapja vissza az élettől, amit beletesz, de ez csak akkor igaz, ha valóban értjük, mit kapunk. Ahogy Nana és Frankie ormánya átkígyózott hozzám a kerítés fölött, hirtelen megértettem, hogy sokkal többet adtak nekem, mint amennyit én adtam nekik. Mérhetetlenül sok jóval fizették meg, hogy megmentettem az életüket.
Nanától, e lenyűgöző matriarchától megtanultam, mit jelent a család. Hogy nincs családi egység és összetartás bölcs vezető, önzetlen fegyelem, és rendíthetetlen, feltétel nélküli szeretet nélkül. Megtanultam, mit ér a saját húsunk-vérünk akkor, amikor minden ellenünk fordul.

negyvenkettedik fejezet

Lawrence Anthony – Graham Spence: Elefántsuttogó Amit egy elefántcsordától tanultam életről, szabadságról és hűségről

2 hozzászólás