Lauren Kate amerikai

– Néha, egészen váratlanul, gyönyörű dolgok tűnnek fel az életünkben. Nem mindig értjük őket, de bíznunk kell bennük.

296. oldal

De a könyvtárban körbenézve melegség öntötte el. Mindig is szerette azt a halványan édes, dohos illatot, amit csak egy teremnyi könyv képes létrehozni. Megnyugtatónak tartotta a lapozgatás hangját.

64. oldal

– A kettes számú szabály: soha ne hallgass rám! – kacagott Arriane a fejét rázva. – Nekem papírom van róla, hogy elmebeteg vagyok!

34. oldal

– A bizalom még a legjobb esetben is óvatlanság. A legrosszabb esetben öngyilkosság.

334. oldal

[…] számomra úgy tűnik, hogy az árulók legalább hoztak egy döntést. De a gyávák? Ők csak ott ültek a körmüket rágva, de nem tesznek semmit, mert félnek bármit is cselekedni. Ez sokkal rosszabb.

157. oldal

– Nem vagy felszínes, mi? – kérdezte Penn. – Akkor most rögtön állíts össze egy nem-felszínes listát arról, hogy miért érdekel Daniel. De az indokok közt nem szerepelhet a „neki van a legszebb szürke szemecskéje” és az „ó, ahogy az izmai feszülnek a napfényben”.

237. oldal

– Próbálj emlékezni arra, amit mondtam!
– Melyik részére? – kérdezte Luce enyhe pánikkal.
– Amennyire csak tudsz belőle… de leginkább arra, hogy szeretlek.

360. oldal

Daniel átölelte, és a fejét a vállához húzta. – Kevéssé ismert tény az angyalokról, milyen remek párnaként szolgálnak!

26. oldal

– Ha egynél többször mész valakivel egy helyre, – mormogta Daniel szinte csak magának – akkor azt hiszem, az már nem csak a tiéd.

206. oldal

Hadd osszam meg a Sword & Cross óráival kapcsolatos bölcselmemet: jobb soha, mint későn.

118. oldal