Laura Ruby

    Roza úgy gondolta, inkább kövér lesz, minthogy úgy nézzen ki, mint egy mogorva csirke, amiből éppen mogorva húsleves készül, de nem szólt vissza.

115. oldal

Bone Gap lakói azt mondták, az öreg hölgy szelleme garázdálkodik, aki ötven évvel azelőtt abban a házban halt meg. Miguel szerint azonban csakis valami kísértet lehetett, egy gonosz lélek, aki előszeretettel szórakozik az élőkkel. És ha nem kísértet, akkor egy elszabadult kukorica.

… Wisława Szymborska egyik verssora zakatolt a fejében: senki sem boldog hajnali négykor.

173. oldal

Neki csak olyan képei voltak, melyek az emlékezetébe égtek, érzések, melyek a bőrébe égtek, és hogy lehetne az ilyesmit megsemmisíteni? Másszunk be a fagyasztóba? Költözzünk az Északi-sarkra? Fordítsuk ki magunkat, és dörzsöljük le a zuhany alatt?

287. oldal

    Mrs. Lonogannek meg kellett kapaszkodnia az asztalban, mintha Finn bejelentette volna, hogy unikornisokat szándékozik idomítani egy tündércirkusz számára.

38. oldal

„Igen, az a fiú komolyabb csodabogár, mint egy balettozó csótány!”– mondogatták talán.

Harminchat évet töltöttek együtt. A legtöbb ember számára ez meglehetősen hosszú idő volt. Charlie-nak azonban mindössze néhány pillanat.

268. oldal

– Csak látsz engem, ennyi az egész.
Hát nem ez a szerelem? Meglátni, amit senki más nem lát?

245. oldal

Petey csak állt ott egy ideig, a lovat ölelgette, ami elég furcsának is tűnhetett volna, ám valamiért mégsem volt az. Igazán dédelgetni való jószág volt, amikor éppen nem rugdosott pajtaajtókat, és nem száguldott keresztül a prérin százötven kilométer per órás sebességgel.

69. oldal

Érzései a hála és az elképedés közt hánykolódtak, amikor felfogta, hogy a mézet továbbra is ki kell szállítani, a kutyák még mindig az úton alszanak, és az emberek teszik a dolgukat, miközben egy lány kitépte a saját szívét, majd két lábbal széttiporta.

290. oldal