!

Laura Esquivel mexikói

1950. szeptember 30. (Mexikóváros, Mexikó) –

Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Laura_Esquivel, http://en.wikipedia.org/wiki/Laura_Esquivel
Életrajz

Könyvei 6

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Laura Esquivel: Like Water for Chocolate
Laura Esquivel: Como agua para chocolate
Laura Esquivel: Malinche
Laura Esquivel: Íntimas suculencias
Laura Esquivel: Como Água para Chocolate (portugál)

Népszerű idézetek

>!
encus625 P

Nézd, Tita, az a színtiszta igazság, hogy az igazság nem létezik, mert kinek-kinek megvan a maga igazsága.

192. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

6 hozzászólás
>!
anika

Olyan magányosnak és elhagyatottnak érezte magát! Még egy nagy bankett után a tálcán felejtett diómártásos chili sem érezhette nála nyomorultabbul magát.

43. oldal

>!
sztimi53 P

A nagyanyámnak volt egy igen érdekes elmélete, azt mondogatta, jóllehet, úgy születünk, hogy valamennyiünkben van egy doboz gyufa, magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van, mint a kísérletben oxigénre, meg egy gyertya segítségére. Csakhogy ez esetben az oxigénnek, példának okáért, a szeretett személy lélegzetéből kell származnia, a gyertya lehet bármilyen étel, zene, simogatás, szó vagy hang, mely elsüti a robbanókészüléket, s így lángra gyújtja az egyik gyufát. Ilyenkor egy pillanatra heves érzelem vakít el bennünket. Bensőnkben kellemes meleg árad szét, mely az idő múltával lassan-lassan elenyészik, míg egy újabb robbanás föl nem emészti. Minden embernek föl kell fedeznie, melyek az ő robbanókészülékei, hogy élhessen, mivelhogy a gyufák lángra lobbanáskor keletkező égés táplálja a lélek energiáját. Más szóval, az égés a lélek tápláléka. Ha az ember nem fedezi fel idejében, melyek az ő saját robbantókészülékei, a gyufásdoboz megnyirkosodik, és akkor már soha többet nem tudunk meggyújtani egyetlen szál gyufát sem.

121-122. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

>!
sztimi53 P

Persze nagyon vigyáznunk kell, hogy egyesével gyújtogassuk a gyufákat. Mert ha egy igen erős érzelem következtében mind egyszerre gyulladnak meg, akkora fényességet gyújtanak, ami messzebbre világít, mint amilyen messzire rendesen el tudunk látni, s akkor megjelenik szemünk előtt egy fényes alagút, megmutatva az utat, melyet születésünk pillanatában elfelejtettünk, s hív, hogy visszataláljunk elveszett isteni eredetünkhöz. A lélek arra vágyik, hogy ismét része legyen a helynek, ahonnan származik, s magára hagyja a tehetetlen testet…

123. oldal, Ulpius-ház Kiadó, 2006.

>!
ppeva P

Miközben a finoman formált porcelánfigurát nézegette, arra gondolt, milyen könnyű is a gyerekkorban kívánni valamit. Akkor még nincs lehetetlen. Ha az ember felnő, akkor tudja meg, mi mindent nem lehet kívánnia, mert az tilos, bűnös, illetlen dolog.

181. oldal

>!
zsanna_zs

Jól tudta, hiszen tulajdon bőrén érezte, micsoda tűz lakozhat egy pillantásban. Még magát a napot is képes lángra lobbantani. Mármost, mindezt tekintetbe véve, mi történik, ha Gertrudis belenéz egy csillagba? Bizonyos, hogy testének melege, melyet a szerelem csak még jobban megnövelt, tekintetéből kisugárzik a végtelen űrbe, anélkül, hogy veszítene energiájából, míg el nem jut a csillagig, melyet néz. Ezek a nagy csillagok évmilliókig is képesek fennmaradni, mivel igen óvakodnak, hogy magukba ne szívják a világ minden szerelmesének éjszakáról éjszakára feléjük köldött forró sugarait. Ha megtennék, annyi hő gerjedne a belsejükben, hogy ezer darabra robbannának szét. Így aztán, amint odaér egy-egy pillantás, nyomban elutasítják, visszaküldvén azt a földre, mint valami tükörfényt. Ezért fénylenek olyan nagyon az éjszakában.

66. oldal

>!
Keikorca

Tita éppen egy habcsókokkal teli tálcát vitt az asztalhoz, amikor egyszer csak izzón magán érezte a bőrét perzselő tekintetet. Megfordult, s szeme találkozott Pedro szemével. Abban a pillanatban tökéletesen megértette, mit érezhet a fánk tésztája, amikor érintkezésbe kerül a forró olajjal.

21. oldal

>!
ppeva P

Most, harminckilenc évesen, még mindig olyan üde és kívánatos volt, mint egy frissen felvágott uborka.

240. oldal

>!
Gudmundur P

Soups can cure any illness, whether physical or mental – at least, that was Chencha's firm belief, and Tita's too, although she hadn't given sufficient credit to it for quite some time. But now it would have to be accepted as the truth.

123. oldal, Chapter Seven - July, Ox-Tale Soup (Anchor Books, 1995)

>!
e_k_Bp P

Tita szeretett volna magocska lenni, hogy ne kelljen számot adnia róla senkinek, mi csírázik ki a belsejében, s hogy büszkén hordozhassa a világ előtt termékeny hasát, anélkül, hogy félnie kéne a társadalom elutasításától.

135. oldal