!

László Noémi erdélyi magyar magyar

1973. július 28. (Kolozsvár) –

Nem
Honlaplaszlonoemi.adatbank.transindex.ro
Facebook@noemi.laszlo.961?ref=br_rs

Képek 2

Könyvei 15

László Noémi: Labdarózsa
Charles Dickens – László Noémi: Karácsonyi ének
László Noémi: Bodzabél
László Noémi: Papírhajó
László Noémi: Százegy
László Noémi: Nonó
László Noémi: A kékszakállú herceg vára
László Noémi: Föld
László Noémi: Feketeleves
László Noémi: Esés után

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Opera mesék Holnap · Irány a színház! Holnap · Hortus Conclusus

Fordításai 7

Lewis Carroll: Alice Csodaországban
Margery Williams: A bársony nyuszi avagy a játékok életre kelnek
Andri Snær Magnason: A kékbolygó története
Vasile Ernu: Született Szovjetunióban
Victoria Pătrașcu: Mesepörgettyű
Susanna Davidson: A brémai muzsikusok
Pálffy Géza – Soltész Ferenc Gábor – Tóth Csaba: Coronatus in Regem Hungariae

Antológiák 17

Péczely Dóra (szerk.): Szívlapát
Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): Írott kövem dobom a mélybe
Szabó T. Anna – Lackfi János: A nő meg a férfi
Banyó Péter – Csányi Dóra – Edinger Katalin – Kovács Eszter (szerk.): Friss tinta!
Szlukovényi Katalin (szerk.): Diridongó
Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Lackfi János (szerk.): Aranysityak
Szegő János (szerk.): Szép versek 2019
Gróh Ilona (szerk.): Jöjj ki, napocska!
Varga Réka (szerk.): Legszebb karácsonyi ajándék a nátha

Népszerű alkotóértékelések

Imre_Szabó>!

László Noémi

Nagyon pontos költészet. Van benne mégis valami rebbenő titokzatosság.

KAZUO
Feketén hullámzik egy zongora.
Őszülő házaspár
kopár dombháton keresi emlékeit,
nyomukban gyűrött katona.
A táj szuszog, valószerűtlen párát ereget,
sokat gondol, képzel, tusakodik,
és sosem beszél eleget.
Egy-egy bucka mögött
torz arccal guggol pár titok,
gomolygó fellegek alatt
nem élik túl a deres éjszakát
a jázminok,
a fejfájás ellenben bőszen hasogat,
sűrűn teleírt életekben
üresen éktelenkedik
a főrovat,
kezeket tördelnek,
szorítanak ökölbe makacs figurák,
a fal túloldalán fenyegető
méretet ölt a másvilág,
látszatra minden megszokott,
fegyelmezett, köznapi,
átlagos,
de feltűnik holdsápadt arccal valaki,
szemhéja fekete és
szájsarka piros,
nem szól, csak felnyitja tengermély íriszét,
és szórja széttört életed szilánkjait
betűről betűre eléd.


Népszerű idézetek

havas>!

Kérdés

Tudod-e, amit én nem tudhatok,
amiről holdtöltekor álmodok,
emlékszel-e, ha el vagyok feledve,
velem vagy-e, amikor nem vagyok?

Álmomban, egyszer, súgva-settenkedve
eljössz-e velem sétálni a csendbe,
és engeded-e majd, ha megfagyok,
hogy eltemessenek a tenyeredbe?

12. oldal

4 hozzászólás
havas>!

Időmilliomos

Óra kondul, nem számolom, hányszor.
Fordul az árnyék, nő a fű, hiányzol.
Loccsan a víz, híd hajlik, hattyú moccan.
Mi történt, most miért nem visszakoztam.
Haj hull, térd fárad, szem világa tompul.
Már nem veszettül, nem is átkozottul,
csak egyszerűen látni szeretnélek.
Ráérek.

101. oldal

3 hozzászólás
gwyneira>!

Az élet pompás felvonó,
csak megrekedtem benne.

Harminc (részlet)

ParadoxH>!

de úgyhiszem, a könnyűvérű nap
bódító áramának is te vagy
első s utolsó lágy lehellete:

derengő hajnal s alkony bíbora
belőled él; veled sugárzik a
tilosba tévedt idő szép szeme.

3 hozzászólás
havas>!

Lélekvesztő

Aki elindult, félúton megállt,
féltő tenyérrel fogta fel a port,
a visszatérőt; akit elsodort
egy őszi éj, mint őszi éjszakát,

akit tüzével felcibált a hold,
akiben percig összegyűlt e tűz,
annak nyomában érkezőket űz
a fény, mely mindig másutt kóborolt;

aki a csendet úgy találta meg,
akár a vándor álma lágy nyomát,
az csak suhan vízen, világon át,
annak szavából holtak értenek.

37. oldal

5 hozzászólás
Dün P>!

Szürke habokban
ringatózva
a nap vakító
labdarózsa

4. oldal - Labdarózsa (részlet)

_natalie_néven_ IP>!

tudni szeretném:
amit elveszítek,
ki viszi haza?

(Kíváncsiság)

madárka>!

A könnyűség

Mennyire könnyű egymásról mesélni
az ezeregy levelű fa alatt
vivő ösvényen, amiről letérni
gyengénél is gyengébb az akarat;

mennyire könnyű, elviselhetetlen,
egymásban élni, mint erdőn a köd,
ahogy az ágakon előre lebben
és megpihen az odvas fák között,

oly egyszerű a húsz utáni áram
zsúfolt vizében egymást érteni,
és tudni pontosan: a ’rádtaláltam’
ezeregy száraz jelentése mi;

tudni miért, mi űz el, mi marasztal,
az ég alatt alig néhány arasszal.

37. oldal (Erdélyi Híradó / Fiatal Írók Szövetsége, 2004)

csobi P>!

Hozzászokom a gyávasághoz

Az tartja bennem az erőt:
egyszer majd úgyis visszanézel.
Pontosan akkor, amikor
már nem törődöm az egésszel.

Így ébredek, így alszom el, ilyen bután.
Hozzászokom a gyávasághoz: elhiszem,
hogy semmivel sem áltatom magam,
csak bámulok utánad,

ahogyan feloldódsz a délutáni fényben.
Mint bárki más. Egészen szép vagy.
Nem fogadlak el,
és minden mozdulatod értem.

Chöpp P>!

SEMMI HIMNUSZ

Mintha már nem érhetne ártalom.
Hirtelen semmi súly a vállamon.
Mintha köldököm mögött sütne a nap.
Mintha minden kicsit hamarabb
történne, mint ahogyan várom
s nem volna se életem, se halálom
se jó, se rossz, se fájdalom, se vétek.
Mintha út nyílna ott, ahova lépek.
Hirtelen nincs se kívül, se belül.
Mintha a világ volna egyedül.
Mintha az előbb volna az után.
Mintha túlvolnék a haláltusán
s innen azon, amibe belehaltam.
Mintha keresztülsuhanhatnék rajtam
és mindenen, ami feléled.
Mintha belélegezhetném a mindenséget.

23. oldal

1 hozzászólás