László András magyar

Ami persze a legtompább embert illeti, az ilyen csak van. Tenyészik. És az emberek döntő többsége ilyen: Nem elfogad és nem elutasít – hanem van. Elég rosszul érzi magát a létben – de van.

Akiben az élet, a tudat és a halál kérdései nem vetődnek fel, az a szó szigorú értelmében nem tekinthető embernek. Kívülről kétségtelenül emlékeztet rá, de valójában nem az.

254 – Ha a tanítvány megérett, a mester megjelenik – mondják Indiában. Mi ezt így fogalmazhatnók meg: Aki megérett rá, az a saját létálmába bele fogja álmodni az útmutatót.

44. oldal

[B. F.] Hogyan ítéled meg önmagad és a munka kapcsolatát?

[L. A.] Nézd, életem talán legnagyobb tévedése az volt, hogy valaha is dolgoztam, s ezért ebben a vonatkozásban – hogy egyáltalán hajlandó voltam dolgozni – kénytelen vagyok nagyon negatíve megítélni önmagam. Igaz, mindig is tudtam, hogy ez csak átmeneti lesz, de még így sem lett volna szabad belemenni ebbe.

[B. F.] És magáról a munkáról hogyan vélekedsz?

[L. A.] Ez a kor olyan munkát és munkákat vetett fel, amilyenek korábban soha nem voltak, éspedig lényegük szerint soha nem voltak. Indiában a súdra vagy a csándála sem végzett olyan munkát, mint mondjuk én a Ferroglobusnál, ahol a sósavgőzök miatt majdnem meghaltam. Ilyen munkák nem voltak valamikor! És ez alól az adminisztráció sem kivétel, ugyanis az jelenlegi formájában hihetetlenül lélekölő munka. Régebben a tisztátalan munkák tisztátalanok voltak, de nem őrölték fel, építették le vagy tették tönkre az embert. A jelenkor viszont ilyen munkákat produkál. Éppen ezért nem tudom magamat eléggé elítélni azért, hogy valaha is ilyen munkákat végeztem.
Egészen más az, ha valaki alkot. Az én munkáimnak azonban az alkotáshoz semmi köze nem volt. Az egyik munkahelyemen például – s ez nagyon jellemző – lyukkártya-szisztémával dolgoztak fel valamit. A lyukkártyákat dobozokba kellett gyűjteni, a dobozokat pedig egy raktárba. Ott már legalább ezer doboz volt. Azokat ott gondosan őrizni kellett, majd egy idő után megsemmisíteni. Soha nem volt precedens arra, hogy akár csak egyetlen lyukkártyát is még egyszer elővettek volna.

106. oldal, IV. beszélgetés (Magánkiadás, 1994)

Mind a sorsba való belenyugvás, mind pedig a sors elleni lázadás lunáris attitűd. Az igazán spirituális attitűd a sors meghaladását tűzi ki célul: nem belenyugszik és nem lázad, hanem megfosztva jelentőségétől felülemelkedik a sorson.

33. oldal, ÉLETVEZETÉS

A tradíció nem más, mint egy metafizikai értelemben vett »emlékezés«, és az eredettel való kapcsolat jelenlétének a hordozása. A modernitás azonban nemcsak ennek az »emlékezésnek« a hiánya, hanem egyúttal a metafizikai »emlékezés« megtagadása is, valamint az emlékezés minden reprezentációjának elpusztítására irányuló törekvés.

51. oldal

Az égbe való feljutás adekvát és legitim módját a Biblia Jákob létrájával szimbolizálja: a mennybe csak a mennyből aláereszkedő létrán lehet feljutni. Ugyanennek inadekvát és illegitim módja a bábeli torony története: a földről való felemelkedés szükségképpen összeomláshoz és megzavarodáshoz vezet.

37. oldal

…minden élő megismerés: önmegismerés.

Az első baloldali – mint mondják – maga a Sátán volt.

Szellem, jobboldaliság, tradíció 16.

52 – Egy bizonyos szinten túl a külső és a belső nem létezik többé. Nincs olyan, hogy külső és belső – mert a tudat határához képest minden belül van, a tudat középpontjához képest pedig minden kívül.

16. oldal