!

László András magyar

1941. december 3. –

NemFérfi
Honlaphttp://www.layakriya.hu/index.html
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/László_András_(filozófus)
Életrajz

Könyvei 8

László András: Solum ipsum
László András: Tradicionalitás és létszemlélet
László András: Tradíció és metafizika
László András: A jobboldaliság alapelvei
László András: A mindenség fénye az emberben
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert – László András: Kard, kereszt, korona
László András – Buji Ferenc: Genesis
Kamarás István – Szász Ilma – Dienes István – Balogh Gábor – Kiss Endre – László András – Héjjas István: Metaelmélet, metafilozófia

Szerkesztései 3

László András – Szongott Rudolf (szerk.): Arkhé I.
László András – Szongott Rudolf (szerk.): Arkhé III.
László András – Szongott Rudolf (szerk.): Arkhé II.

Antológiák 3

Rády Sándor Zsolt (szerk.): Hungarizmus és intellektus
Horváth Róbert – Murányi Tibor (szerk.): Láthatatlan rezgéseim tánca minden
Baranyi Tibor Imre – Horváth Róbert (szerk.): Tradíció MMIV

Népszerű idézetek

>!
Kollográd P

Az első baloldali – mint mondják – maga a Sátán volt.

Szellem, jobboldaliság, tradíció 16.

5 hozzászólás
>!
Rahamim P

[B. F.] Az ateizmussal kapcsolatban jut eszembe, hogy újabban már rendkívül ravasz módon igyekeznek kifogni a szelet a teizmus vitorlájából. Az epidémikus ufómániára, az úgynevezett „paratudományokra” és a tudományos-fantasztikus irodalomra gondolok. Az efféle dolgokat mintha csak direkt arra találták volna ki, hogy ügyesen és észrevétlenül félre-, tévútra vezessék azokat az embereket, akikben még megvan a transzcendencia, a túllépés, a hétköznapiból, a racionálisból, a földiből való kilépés igénye. Vagyis a sci-fi kiválóan alkalmas arra, hogy transzcendencia-igényeket hamis eszközökkel elégítsen ki – s ezt demonstrálja Déri esete is, aki annak ellenére, hogy állandóan ilyen csiklandós dolgokkal foglalatoskodott, ateistán halt meg.

[L. A.] Igen, ez az, amikor a Föld elhagyása földi dimenziók között megy végbe – vagyis tulajdonképpen nem megy végbe. S hogy ilyen módon a Föld elhagyása tényleg nem mehet végbe, azt szimbolikusan demonstrálja az, hogy ha az űrhajó a Földről felszáll, akárhová is megy, végül is mindenütt kénytelen leszállni. S aki leszáll, az, tudjuk, mindig a Földre száll le: a Hold nevű földre vagy a Mars nevű földre – egyre megy. S amikor az űrhajóban van, akkor is a Földön van: az „űrhajó” nevű földön. Ezzel szemben amikor Krisztus fölment a mennybe, akkor ő ott nem szállt le: a Földről felszállt – de a mennyben nem kellett leszállnia. S ez jelzi – az, hogy ő mintegy fent maradt –, hogy Krisztus valóban elhagyta a földiséget.
Mindenesetre a materializmusnak semmiképpen nem szükséges deklarált materializmusnak lennie. A lényeg a földi létformában való érvényesülés kizárólagosságának igenlése. S ebbe a kategóriába akár a mély vallásosság is belefér, mint ahogy az a zsidóság esetében is látható: egy zsidó akkor és úgy is mélyen vallásos lehet, ha nem hisz Istenben, ugyanis a zsidó vallás középpontjában nem Isten, hanem a „választott nép” áll. Sőt egyszer egy zsidó ismerősöm kijelentette nekem, hogy a zsidó akkor is lehet választott nép, hogyha nincs Isten…
Egyébiránt pedig gondold meg: egy mélyen vallásos ember, ha igazán mélyen vallásos lenne, lehetne pacifista? Nyilvánvalóan nem, hogy a buddhista pacifizmusról mint abszurditásról ne is szóljunk. Hiszen a földi állapotok mélyen szanszárai volta egyáltalán hol érinthetné azt, amire egy ilyen ember törekszik?! A békének kétségtelenül létre kell jönnie, csakhogy nem mindegy, hogy az a béke a sötétség győzelme vagy a fény győzelme után jön létre. De a béke mindenáron való megvalósítására törekedni – ez teljesen szanszárai. A szanszárában abszolút béke?! A fény győzelme a szanszárából való kiemelkedés lehetőségét kínálja, ha a fény győzelmét követi a béke. De a mindenáron való béke – ez mindenképpen elvetendő.

76-77. oldal, III. beszélgetés (Magánkiadás, 1994)

>!
holló_ara

254 – Ha a tanítvány megérett, a mester megjelenik – mondják Indiában. Mi ezt így fogalmazhatnók meg: Aki megérett rá, az a saját létálmába bele fogja álmodni az útmutatót.

44. oldal

László András: Solum ipsum Metafizikai aforizmák

>!
Rahamim P

[B. F.] Hogyan ítéled meg önmagad és a munka kapcsolatát?

[L. A.] Nézd, életem talán legnagyobb tévedése az volt, hogy valaha is dolgoztam, s ezért ebben a vonatkozásban – hogy egyáltalán hajlandó voltam dolgozni – kénytelen vagyok nagyon negatíve megítélni önmagam. Igaz, mindig is tudtam, hogy ez csak átmeneti lesz, de még így sem lett volna szabad belemenni ebbe.

[B. F.] És magáról a munkáról hogyan vélekedsz?

[L. A.] Ez a kor olyan munkát és munkákat vetett fel, amilyenek korábban soha nem voltak, éspedig lényegük szerint soha nem voltak. Indiában a súdra vagy a csándála sem végzett olyan munkát, mint mondjuk én a Ferroglobusnál, ahol a sósavgőzök miatt majdnem meghaltam. Ilyen munkák nem voltak valamikor! És ez alól az adminisztráció sem kivétel, ugyanis az jelenlegi formájában hihetetlenül lélekölő munka. Régebben a tisztátalan munkák tisztátalanok voltak, de nem őrölték fel, építették le vagy tették tönkre az embert. A jelenkor viszont ilyen munkákat produkál. Éppen ezért nem tudom magamat eléggé elítélni azért, hogy valaha is ilyen munkákat végeztem.
Egészen más az, ha valaki alkot. Az én munkáimnak azonban az alkotáshoz semmi köze nem volt. Az egyik munkahelyemen például – s ez nagyon jellemző – lyukkártya-szisztémával dolgoztak fel valamit. A lyukkártyákat dobozokba kellett gyűjteni, a dobozokat pedig egy raktárba. Ott már legalább ezer doboz volt. Azokat ott gondosan őrizni kellett, majd egy idő után megsemmisíteni. Soha nem volt precedens arra, hogy akár csak egyetlen lyukkártyát is még egyszer elővettek volna.

106. oldal, IV. beszélgetés (Magánkiadás, 1994)

>!
Aleph 

Mind a sorsba való belenyugvás, mind pedig a sors elleni lázadás lunáris attitűd. Az igazán spirituális attitűd a sors meghaladását tűzi ki célul: nem belenyugszik és nem lázad, hanem megfosztva jelentőségétől felülemelkedik a sorson.

33. oldal, ÉLETVEZETÉS

László András: Solum ipsum Metafizikai aforizmák

Kapcsolódó szócikkek: sors
>!
Kollográd P

Az elsőrendű ember elsőrendű emberek társaságát keresi. A másodrendű ember harmadrendűekét.

33. oldal

László András: Solum ipsum Metafizikai aforizmák

1 hozzászólás
>!
Aleph 

Akiben az élet, a tudat és a halál kérdései nem vetődnek fel, az a szó szigorú értelmében nem tekinthető embernek. Kívülről kétségtelenül emlékeztet rá, de valójában nem az.

László András: Solum ipsum Metafizikai aforizmák

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme
1 hozzászólás
>!
Kollográd P

A tradíció nem más, mint egy metafizikai értelemben vett »emlékezés«, és az eredettel való kapcsolat jelenlétének a hordozása. A modernitás azonban nemcsak ennek az »emlékezésnek« a hiánya, hanem egyúttal a metafizikai »emlékezés« megtagadása is, valamint az emlékezés minden reprezentációjának elpusztítására irányuló törekvés.

51. oldal

László András: Solum ipsum Metafizikai aforizmák

1 hozzászólás
>!
scriba P

– Szüleid mit szóltak hozzá, hogy Kantot kérsz tőlük? Azért mégiscsak eléggé meglepő, hogy egy néhány éves gyerek…
– Még furcsább volt azonban számukra, hogy amikor Nietzsche Zarathustrája kifárasztott, Dörmögő Dömötör magas-tátrai utazásait kezdtem olvasni. Az én realitás-fogalmamba ugyanis mindkettő belefért. Később azután keresztgyermekemnek és saját gyerekeimnek is olvastam fel ilyeneket.
– Nietzschét?
– Nem. Nekik Dörmögő Dömötört.

16-17. oldal

>!
Szelén P

Az ember – potencialiter – a létfokozatok teljességét magában foglalja. A létfokozatok aktualitása – az embertől való elidegenedés megvalósulása és kivetülése.
Az ember – ilyen értelemben – őse minden szellemi és materiális létformának. Égi emberként őse a jelenlegi tudat számára transzcendens szféráknak és azok „lényeinek”; földi emberként minden földi (tehát elhomályosult és elveszített, másfelől áthatolhatatlanul és átvilágítatlanul megjelent) formációknak: a földi embereknek, az állatoknak, a növényeknek, az ásványoknak, hegyeknek, tengereknek. És a csillagoknak is. A földi szemmel látott csillagvilág nem a csillagok esszenciális világa, hanem annak földi mása. A csillagok távolsága – a csillagokban manifesztálódó princípiumoktól való lényegi eltávolodottság kifejeződése. A forrástól, az eredettől történő elszakadtságé. A föld – földi metódus révén – sohasem hagyható el. Hiába jut el a Holdra, a bolygókra, esetleg a Naprendszeren kívüli égitestekre az ember: lényegileg mindig a Földön marad. A Föld a földi ember tudati bázisa.

59. oldal, A világot átfogó tudat - A világ antropológiai struktúrája (Sophia Perennis, 2004)

3 hozzászólás