Lars Saabye Christensen dán norvég

Ha legközelebb hazudok, felírom egy cetlire.

37. oldal

– Elmúlik?
– Minden elmúlik.

123. oldal

Mennyi ideig tart egy álom? Ki tudja elmondani álmában az ábécét visszafelé?
Apróra vagdalom fel az életemet, az életünket. Betörtem a vágószobába egy ezüstollóval, és most ügyes kis kezemmel más sorrendben ragasztom össze a darabokat. És elnézést kérek érte, hogy hazudnom kell, de a hazugság csak az, amivel az ember kitölti a rést, hogy a tört felületek beleilljenek az elbeszélés vonalzójába. És látom, hogy amit elmesélek, mindig rövidebb lesz annál, amit megéltünk.

225-226. oldal

Anya a konyhában várakozott, tekintete türelmetlen volt, de ajka mosolygott, mintha karambol történt volna az arcán, bőre tele volt féknyomokkal.

295. oldal

Mindig van egy hely, ahol újrakezdhetjük. Máskülönben elviselhetetlen lenne.

Valahol úton az élet felé balesetet szenvedtem.

Vajon van-e elég remény hogy mindenkinek jusson?

259. oldal

A tükör csak legutóbbi arcomat látja,
de bennem mindenik megvan.

Tomas Tranströmer

mottó

Az árnyék az a lapos fény, amit a valóság vet.

348. oldal

Ilyen dolog hát felnőni, hogy minden hétköznapivá válik?

183. oldal