!

Lara Prescott

Könyvei 2

Lara Prescott: Titkos útjaink
Lara Prescott: The Secrets We Kept

Népszerű idézetek

>!

Kedves Anatolij Szergejevics Szemjonov!
A Zsivago doktor egy orvosról szól.
A két háború közti ével leírása.
Jurijról és Laráról szól.
A régi Moszkváról szól.
A régi Oroszországról szól.
A szerelemről szól.
Rólunk szól.
A Zsivago doktor nem szovjetellenes.

29. oldal

szindilu>!

A dologban az a furcsahogy én sosem gondoltam magamra úgy, mint kémre. Az viszont biztos, hogy a munka többől is állt, semmint mosolygásból meg ostoba vicceken nevetésből, és abból, hogy úgy tettem, minden érdekel, amit ezek az emberek mondanak. Akkoriban még nem volt erre külön sző, de azon az első partin letten én olyan nő, aki istenadta tehetségét információszerzésre használja. Ez a tehetség már kamaszkorom óta gyűlt bennem, a húszas éveimben finomítottam rajta, és harmincévesen tökéletesítettem. Ezek a férfiak azt hitték, hogy használnak engem, de ez minden esetben fordítva volt, az én erőm épp abban rejlett, hogy ezt nem vették észre.

81.

szindilu>!

Lehunytam a szememet, és a Kandyben kapott túlélőcsomagunkban lapuló ciánkapszulára gondoltam. Fehér, ovális, egy barna gumicsomagolású vékony üvegfiolában. Ha szükség lesz rá, mondták, harapjuk át, és engedjük ki a mérget. A szívverés perceken belül leáll, a halál gyors és minden bizonnyal nem jár fájdalommal. Sosem jutott volna eszembe, hogy a csatatértől ilyen távol is fogságba eshetek.

242

>!

Elsőre nem volt egészen világos, hogyan lehet fegyverként használni egy regényt Jurij Zsivago és Lara Antipova végzetes szerelméről, de az Ügynökség mindig is kreatív volt.

152. oldal

szindilu>!

Nekik voltak műholdjaik, nekünk viszont ott voltak az ő könyveik. Akkoriban hittünk abban, hogy a könyv fegyver, hogy az irodalom képes megváltoztatni a történelem alakulását.

150

szindilu>!

Ez tehetség is volt, meg túlélési technika is. Miután felvettem valakinek a személyiségét, egyre nehezebb volt visszatérnem a valódi énemhez. Elképzeltem, milyen lenne, ha teljesen beleolvadnék valaki újba. De ahhoz, hogy valaki más lehess, előbb el kell veszítened önmagadat.

213

>!

Percenként száz szót gépeltünk le, és sosem hagytunk ki egyetlen szótagot sem.

(első mondat)

>!

Borisz (Paszternak) kézcsókkal üdvözölt.
– Örülök, hogy találkoztunk.
– Kislánykorom óta szeretem a verseit – bukott ki belőlem ostobán, amikor elengedte a kezemet.
Mosolygott, kilátszott a foga közti rés.
– Valójában most egy regényen dolgozom.
– Miről szól? – kérdeztem, de rögtön el is átkoztam magam, amiért egy írótól azt kértem, mondjon valamit a még készülőben lévő művéről.
– A régi Moszkváról. Arról, amire maga nem emlékezhet, hiszen túl fiatal.

27. oldal

>!

Szemjonov soha egyetlen ujjal sem nyúlt hozzám, nem is fenyegetett meg ezzel. Az erőszak azonban mindig ott rezgett a levegőben, nyája viselkedésében számítás volt. Ismertem hozzá hasonló férfiakat, tudtam, mire képesek.

32. oldal

szindilu>!

Valójában az egész peregyelkinói telep Sztálin ajándéka volt, hogy segítse Oroszország Anyácska válogatott íróit az alkotásban. A lelkek gyártása fontosabb, mint a tankoké, mondta.

30.