Lányi Sarolta magyar

Pipa

Melegített a hidegekben,
otthont rajzolt az idegenben,
bizalom volt és jóság,
barátság, állandóság.

Jó kéz volt, ami meggyújtotta,
szeretett száj, mi szítogatta,
s bodor füstből a szemfény
mindig mosolygott enyhén.

Hová lett füstje, merre tűnt el,
mivé lett e parányi tűzhely?
A ház hideg, homályos,
lakója nem dohányos.

1939

206. oldal