!

Lányi András

Könyvei 14

Lányi András: Az írástudók áru(vá vá)lása
Lányi András: A fenntartható társadalom
Lányi András: Oidipusz
Lányi András: Porcelán az elefántboltban
Lányi András: A globalizáció folyamata
Lányi András: Az ember fáj a földnek
Lányi András: Elképzelt közösségeim
Lányi András: Valahol megint utat vesztettünk
Lányi András: Egy örömóda titkos záradéka
Lányi András: Létezik-e?

Szerkesztései 5

Lányi András – Jávor Benedek (szerk.): Környezet és etika
Lányi András – Farkas Gabriella (szerk.): Miért fenntarthatatlan, ami fenntartható?
Lányi András (szerk.): Természet és szabadság
Lányi András (szerk.): A szag nyomában
Lányi András – László Miklós (szerk.): Se vele, se nélküle?

Antológiák 1

Körmendy Zsuzsanna (szerk.): Körkép 1998

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

Az uralkodó réteg előszeretettel tekinti magát értelmiségnek: a tudás felett gyakorolt uralmat összetéveszti a tudás uralmával.

27. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az 1939-es év termése épp a legfantasztikusabb, legrafináltabb rejtői bonyodalomkonstrukciókat hozza: a Vesztegzár a Grand Hotelben, az Előretolt helyőrség lapjain olyan labirintust teremt, amilyet soha ki nem eszelhet az, akinek az útvesztő csupán út, amely a kijárathoz vezet; csak az, aki már nem a kijáratot keresi, hanem gyönyörködni kíván a rejtekutak ornamentikájában.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rejtő Jenő
6 hozzászólás
>!
Kuszma P

A tömegkultúra szükségképpen művészetellenes. A művészetek olyan kivonatát állítja elő, amelyet a befogadó rövid úton – azaz az esztétikai befogadással járó szellemi aktivitás mellőzésével – élvezhet.
Mikor az ilyen céllal létrehozott termék műalkotás gyanánt szerepel, és az arisztrokratikusnak bélyegzett elitkultúra helyébe kíván lépni, vagy éppen az elitkultúra elavult, kiüresedett formáit, másodlagos produktumait terjesztik, mint szolid és időtálló, úgynevezett klasszikus műveltséget, létrejön a midcult világa, az „igényes” nyárspolgár pótkultúrája: a giccs.

16-17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: giccs
11 hozzászólás
>!
Kuszma P

A regények egyre inkább hasonlítanak fülszövegeikre. A regényeket a fülszövegek nyomán írják. A fülszöveg az autentikus: az írásművet megfosztja esetlegességeitől, lényegére – csereértékére – redukálja.

130. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Rejtő különös irodalmi vállalkozásának, úgy hiszem, a lényegéhez tartozik, hogy úgynevezett silány anyagból dolgozik. Anyaga a ponyvairodalom motívumkészlete, azokban a sokszorosan felhasznált és a használatban kiüresedett alakzatokban, melyekben azt készen találta. A tömegirodalom tipikus jelenségeiben olyan jelkészletet fedez fel, amellyel világunk leírható és értelmezhető. És e gesztus maga: az irodalom, mint az irodalmi hulladék derivátuma, az esztétikum a giccsbe rejtve, a rejtőzködés is jelent valamit: egy kultúrállapot jele.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Rejtő Jenő
8 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az ízlésdiktatúrát valójában a közvélemény szószólói, ellenőrei és formálói gyakorolják. E diktatúra konzervatív: a bevált és megszokott szemlélethez ragaszkodik, miközben minden egyes esetben az eredetit, a szenzációt kénytelen hajszolni, ami még le tudná kötni a fásult és szórakozott fogyasztót.

21. oldal

>!
Kuszma P

Annyi bizonyos, hogy az elitkultúrára nézve ugyanolyan végzetesnek bizonyul érvényességi körének ez a radikális kiterjesztése, mint a népi kultúrára a kényszerű passzivitás. Eredeti létezésmódja ugyanis szakrális jellegén, privilegizált voltán alapul, és feltételezi a beavatottak különleges kompetenciáját: a demokratikus magaskultúra fából vaskarika. Valójában a mai társadalmak művelődési viszonyai a kétféle kultúra (a kétpólusú hagyományos műveltség) cserebomlásának termékeként keletkeztek. A folyamat sematikusan úgy írható le, hogy az elit kultúra előbb létrehozza a maga tömegesen előállítható és kommunikálható változatát, majd maga is áldozatául esik a kultúrjavak egyetemes (áru)forgalmának: megszűnik mértékadó, élenjáró szerepe.

9. oldal

3 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az egyszerű élethez menekülnek a Menekülők is, [Földi Mihály] 1939-ben megjelent regényének hősei, úgy az ötszázadik oldal felé. Mert addig bizony sokat kell vétkezniük, hiszen az egyszerű élet, mint téma, meglehetősen unalmas volna, csak mint megoldást és végkövetkeztetést fogadja el az olvasó. Élvezetet viszont a bűn és romlás képeiben talál.

118-119. oldal

10 hozzászólás
>!
Kuszma P

A tömegkultúra terén valamit kedvelni annyi, mint újra felismerni; ami vonz, az maga a megszokás, amint azt Adorno is megállapította.

58. oldal

>!
brácsa_lant P

Hogyha valaki világnézeti ellenfelét eleve vitaképtelennek tartja, és szilárd meggyőződése, hogy érvei mögött bevallhatatlan, sötét szándékok rejtőznek, gondolkodása menthetetlenül eltorzul. Igénytelenné válik a saját igazságával szemben is, amely többé nem szorul igazolásra.

122. oldal, Mi az, hogy mi?

1 hozzászólás