!

Lakatos István magyar

1927. április 26. (Bicske) – 2002. május 6. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Lakatos_István_(író)
DIAhttps://pim.hu/hu/dia/dia-tagjai/lakatos-istvan

Könyvei 9

Lakatos István: Paradicsomkert
Lakatos István: Kései megperzselődés
Lakatos István: Egy szenvedély képei
Lakatos István: Írás a porban
Lakatos István: A Pokol tornácán
Lakatos István: Kék pille
Lakatos István: Ugyan miféle kutya ez?
Lakatos István: A sötétség virágai
Lakatos István: 21 vers

Szerkesztései 2

Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai
Kovács Sándor Iván – Lakatos István – Kántor Zsolt – Eperjessy József (szerk.): Hét évszázad magyar költői

Fordításai 27

Publius Vergilius Maro: Aeneis
Lator László (szerk.): A világirodalom legszebb versei
Edith Hamilton: Görög és római mitológia
A magasztos szózata – Bhagavad-Gítá
Vekerdi József (szerk.): Mesefolyamok óceánja
Publius Vergilius Maro: Vergilius összes művei
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 13.
Bernáth István (szerk.): Skandináv költők antológiája
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 9.
Publius Vergilius Maro: Vergilius eclogái

Antológiák 6

Kardos György (szerk.): Körkép 85
Lukács László (szerk.): Innen és túl
Rába György (szerk.): Verses világjárás
Hatvany Lajos – Glink Károly: Beszélő házak és tájak
Medvigy Endre – Pomogáts Béla (szerk.): Ezerkilencszázötvenhat, te csillag
Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez

Népszerű idézetek

>!
alaurent P

Születésnapra

Nekem nincsen korom.
Én örök dolgokkal foglalkozom.

Lakatos István: Kései megperzselődés Új versek és egy régebbi

>!
giggs85 P

Atrium mortis

Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett –
Láttam vetülni árnyát feketén
a könyörtelen beteljesülésnek.
Valahová vezettek lábnyomok;
egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb –
Ez adatott,
e múlás nélküli idő, e csorba
látóhatár, e könnytelen homok.
Micsoda szerelem fúlt itt a porba!
– – – Mentem tovább,
sikoltó pusztaságon át,
hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva,
s nem vár a vándor többé változást.
Ekkor, ahol újabb kör tűzterében
a táj fényt kap s az üldözött egész
megélt sorsával ismét szembenéz,
sötét kapu magasodott elébem:
„Ki itt belépsz…”
Beléptem.

Lakatos István: Kései megperzselődés Új versek és egy régebbi

>!
giggs85 P

Igazság

– Micsoda? Megetted a kiscsibét?!
Azt a kis ártatlan állatot? Azt a
kedves kis jószágot?! – Szemöldökét
felhúzta görbén, mint hátát a macska,
a nagynéném.

És hangja, mint a kút
csikorgott, s kezében villant a korbács.
– A kiscsibét?! Hát volt szived? Te rút,
utálatos dög! – És behúzta farkát, s
úgy vinnyogott Néró.

– Idegyere! –
A tyúkudvarban rémült csend, halálos
ijedtség támadt. A fák levele
elkezdett remegni.

Ekkor nyakához
kapott nagynéném a kutyának, és
egész szorosan megkötötte. Úgy, hogy
feje s az oszlop között egy kevés
hely, annyi sem maradt neki.

A szúnyog
zümmögését a levegőben fenn
tisztán lehetett hallani. De már a
korbács le is csapott. Lett éktelen
vonítás.

– Most bezzeg ugatsz, te gyáva,
kegyetlen bestia, mikor te kapsz!
De egy védtelen kiscsibét megölni,
aki nem bántott téged sosem, azt
nem fájt?! –

S kínjában meg kellett hajolni
a kutyának. Hátát nem volt hová
bújtassa. Síma szőrébe barázdát
hasított a szíj.

Kígyózott, fogát
vicsorította, és nyalta a lábát
nagynénémnek. De nem volt irgalom.
S már nem tudta se Néró, se nagynéném,
hányadszor sújt a korbács.

Borzalom
és iszonyat táncolt a korbács végén,
s a fájdalomtól megrészegült és
őrjöngött az eb.

– Majd én megtanítlak!
Egy védtelen kiscsibét! – Mint a kés
vágott a szava. – Majd én megtanítlak! –
És már a nagynéném is, azt hiszem,
ő is részeg volt.

Fekete patakban
csorgott a kutya vére. Rémesen
hörgött, és vér és gyűlölet volt abban.
De nem volt elég.

Egy furkósbotot
ragadott ekkor, már avval ütötte…
A macska nyivákolva elfutott,
a kakas rémületében felröppent
a kerítésre.

– Na, most meglakolsz! –
Nagynéném és az eb túlsüvöltötték
egymást. Reménytelen az irgalom. S
ebbe bele kell halni!

Néró hétrét
görnyedt, és ekkor megadta magát.
Belecsusszant a vérébe, egyetlen
vakkantás nélkül. S vörös ködön át,
mely fülére szállt, hallotta:

– Kegyetlen
vadállat! – S még érezte, mint a hegy,
magaslik a halál. Ekkor megdöglött – – –

Mert mért volt olyan kegyetlen, hogy egy
szegény, ártatlan kiscsibét megöljön?

Lakatos István: Paradicsomkert Összegyűjtött versek és szépprózai munkák

Kapcsolódó szócikkek: kutya
1 hozzászólás
>!
alaurent P

Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett –
Láttam vetülni árnyát feketén
a könyörtelen beteljesülésnek.

(első mondat)

Lakatos István: Kései megperzselődés Új versek és egy régebbi

>!
alaurent P

Ha lombon kék csermely átles,
te nevetsz ránk, Gergely Ágnes.
Lábadon friss kék harisnya,
az légy, mintsem vén barisnya.

Nonszenszek

Lakatos István: Kései megperzselődés Új versek és egy régebbi

Kapcsolódó szócikkek: Gergely Ágnes
>!
giggs85 P

Atrium mortis

Az emberélet útjának felén
az a vadon mögöttem tövig égett –
Láttam vetülni árnyát feketén
a könyörtelen beteljesülésnek.
Valahová vezettek lábnyomok;
egyre szűkebb lett a völgy, egyre mélyebb –
Ez adatott,
e múlás nélküli idő, e csorba
látóhatár, e könnytelen homok.
Micsoda szerelem fúlt itt a porba!
– – – Mentem tovább,
sikoltó pusztaságon át,
hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva,
s nem vár a vándor többé változást.
Ekkor, ahol újabb kör tűzterében
a táj fényt kap s az üldözött egész
megélt sorsával ismét szembenéz,
sötét kapu magasodott elébem:
„Ki itt belépsz…”
Beléptem.

Lakatos István: Paradicsomkert Összegyűjtött versek és szépprózai munkák